A Padlóról Az Égbe || ✔️

22.

Már csak ketten vagyunk de nem érdekel apa emléke örökké velünk marad!

Július 5.

Egy nő és lány áll a pap előtt ki tartja a temetést. Úgy tűnik hogy csak nekik volt fontos az akit ma temetnek. A pap elsétál egy sírhoz mely valószínűleg az eltemetté. Az asszony és a fiatal követik a feketébe öltözött papot. Ők ketten is tetőtől-talpig feketében vannak. A lánynak kivillan a cipőjéből a bokája s a fekete zoknija is.

-Édesapád már isten kegyeibe van. Most magához hívta mert már oda fent van dolga de ne félj hiszen onnan figyel téged! - Tette a pap a leány vállára a kezét majd vetett egy keresztet a sír előtt és visszament a templomban.

Egy kisebb család sétált a lány mellé. A fiatal nem vette őket észre csak asszony ki oldalra fordulva konstatálta hogy ott van egy másik család. A Mendesnek. Teljes feketében pompázva megadva a tiszteletet a lány édesapjának. A kislány oda megy a másikhoz majd megöleli, aztán a család apa, majd a felesége és végül a fess fiú.

-Heni! - Köszöntötte a lányt.

-Shawn! - Most sírta el magát a lány. Sok minden nyomja a lelkét. Apja halála is megviselte de most hogy itt van a fiú akiért epedezik tényleg fáj neki.

-Itt vagyok! - Mondta majd megölelte.

-Itt vagy! - Mondta a lány majd a kezei közé vette az arcát. - Te tényleg itt vagy! - Mondta majd hirtelen megcsókolta a fiút akit ez meglepett de végül viszonozta. A fiú nem tudta eldönteni hogy örüljön vagy sírjon. Végül megfogták egymás kezét, a lány egy utolsót végigsimított a síron majd ennyit mondott:

-Remélem büszke leszel rám! - Suttogta és egy szál virágot melyet már a kezdetektől fogva fogta a kezében a földre helyezte és elindultak ki a temetőből.

                               5 év múlva

                                Június 24.

Mostmár a lány mosolygott az emléken de mégis bekönnyezett. A könyvet melyet édesanyjától vett el évekkel ezelőtt még mindig nem sikerült kinyitnia. Nem vitte rá a lélek. De most hogy itt ül, a kis lámpa világítása mellett úgy döntött hogy itt az ideje.

Mikor kinyitotta a lapok kicsit sárgásak voltak de a betűk még olvashatók.

Június 24.

12:00 Ebéd szünet
Ma süt legjobban a nap.. A nyári időszakban kevésbé bírom. Nagyon izzadok és ültő helyemben is majd elájulok. Nem tudok mit venni a kislányomnak szülinapjára pedig nagyon szeretem. Kata beszámolt majdnem mindenről hogy mi folyik otthon mikor nem vagyok ott. Ma megyek haza hogy fel tudjam köszönteni az Angyalomat. Ő is ma jön haza. Már nagyon hiányoznak hogy megtudjam őket jól ölelgetni. Heni hívott telefonon de akkor bent voltam a főnöknél. Annyira szeretném hallani a hangját. Azt mondta legutóbb mikor beszéltünk hogy van egy fiú akit nagyon kedvel. Az is mondta hogy megbántotta. Persze ezt az anyjával nem közli mert rögtön haza parancsolná. Lényegtelen. Annyira hiányoznak.
.
.
.
.
.
.
14:00 Munkaidő

Most voltam kint a mosdóba hogy megmossam az arcomat. Verejtékezem de nagyon. A mai nap már 4-szer voltam rosszul. Bementem még régebben a házi orvosomhoz és azt mondta hogy enyhe szívpanaszokat észlel. Legalább a kislányomat még hadd lássam. Még utoljára látni akarom az arcát, megsimítani, megölelni, érezni hogy itt van. De most nincs. Hiányzanak. De nagyon nagyon.
.
.
.
.
.
.
A szívem őrülten ver és pumpálja a vért. Őrület.
Mindjárt megpusztulok. Hiányzik Heni, Kata.. Mind a ket

Ezek voltak az utolsó betűi, gondolatai. A - most már - Nő könnyes szemmel csukta be a könyvet.

-Édesem! Hazajöttem! - Kiabált fel jegyese. - Kicsim! - Nyitott be a férfi. - Mi baj? - Kérdeztem majd leült az asztal melletti ágyra. A nő csak a kezébe adta a könyvet majd megvárja míg jegyese elolvassa.

- Ne búslakodj mert elmúlt hanem örülj mert itt volt veled! - Idézte fel mit mondott a lány nekik évekkel ezelőtt.

-Még emlékszel! - Mosolygott majd egy forró könnycsepp végig folyt az arcán.

-Minden érintésre kincsem! - Csókolta meg. - Na gyere, nézd meg milyen szép virágot hoztam neked a születésnapodra! - Mondta majd elindult előkészíteni a gyönyörű orchideát melyet kedvesének szánt.

-Mindjárt megyek, Shawn! - Mondta a lány majd még egyszer a könyvére nézett. - Tudod hogy hiányzol... Apa! - Majd megsimította a könyv barna-arany gerincét és mintha egy üzenetetet hallana mely a nyitott ablakon jött be egy susogással karöltve két szót hall meg...

-Szeretlek kislányom! - Majd a szellő elhal és a lány a lelkében boldogan táncol tovább nem más mint édesapja hangja. A lány már boldogan s lelkében édes dallamokkal ment le a párjához. S ekkor még nem is tudta hogy egy kis élet is növekszik a szíve alatt.

És ez volt az utolsó rész skacok. Remélem tetszett ez a kis kerek történet. Ha nem, elfogadok minden építő jellegű kritikát és legközelebb úgy fogom alakítani a sztorit. Köszönöm hogy velem tartottatok, sziasztok! ❤️❤️