Lépésről lépésre

Chapter 1

A BRKLYN bár előtt álltam, és vártam, hogy Dávid megérkezzen. A legjobb barátnőm, Fanni születésnapja volt, ezért egy hatalmas bulit terveztünk. Még csak este hét óra volt, és az emberek máris gyülekeztek a helyszínre. A csoporttársaim közül még senki sem érkezett meg, ezért egy kicsit kívülállónak éreztem magam. A lányok többsége kivágott felsőt és miniszoknyát viselt, ami nem volt meglepő egy augusztusi napon. Biztos voltam benne, hogy egy óra múlva szauna lesz a bárból. Szinte alig tettem fel sminket, Dávid biztos nem örülne, ha a panda szemeimet kellene bámulnia egész este.

- Hát itt vagy, szépség! - ölelt át hátulról a barátom. Megfordultam, hogy egy csókban részesítsem. Jól nézett ki, mint mindig. Szőke hajától és kék szemeitől az összes lány elolvadna. Egyszerű kék inget viselt egy farmer térdnadrággal. Ahogy elengedtük egymást, feltűnt, hogy nem egyedül érkezett. Hátrébb lépett, hogy bemutathassa nekem az ismeretlen arcot.

- Dóra, ő itt Julien, az új szomszédom. Egy hónapja költözött Budapestre. A kezemet nyújtottam Julien felé, ő pedig szerencsére elfogadta.

- Örülök a találkozásnak. Egy halvány mosoly tűnt fel az ajkán, de a szeme egyáltalán nem követte.

- Ez a bájos lány pedig Dóra, a barátnőm. Visszahúzta a kezét, és egy pillanat alatt végignézett rajtam.

- Részemről a szerencse. Volt egy olyan érzésem, hogy nem ez volt élete legőszintébb mondata.

***

- Meghívassam magam egy italra azzal a sráccal, aki a pultnál ül? - kérdezte a legjobb barátnőm. Mindannyian a bárpult felé fordultunk, hogy megnézzük a fickót. Jól nézett ki, de biztos, hogy vagy öt évvel idősebb nálunk. Két perccel később Fanni a harmadik tequilát itta, és a kiszemeltjével beszélgetett. Négyen maradtunk. Az új srác, Dávid, Hanga és én. Egy régi Rihanna szám csendült fel, és jeleztem a barátomnak, hogy táncolni szeretnék. Dáviddal hamar megtaláltuk a közös ritmust, és már most fülledt volt a levegő. Néhány számot végigtáncoltunk, majd az asztalunkhoz pillantva feltűnt, hogy Hanga közelebb került Julienhez. Beszélgettek valamiről, de a srác nem tűnt túl lelkesnek. Vajon minden lány közelében ilyen ridegen viselkedik? A fekete haja kócos volt, kábé annyira, mintha nem rég ébredt volna fel. Csak feketét viselt, ami egy kicsit azért meglepett. Miután teljesen kifulladtunk, csatlakoztunk hozzájuk. Hanga éppen arról kérdezte Julient, hogy hol lakott, mielőtt Budára költözött. A srác elkapta róla a tekintetét, és nem csak hozzá intézte a válaszát.

- A szüleimmel tizennégy éves koromig Londonban éltünk, de közben tanítottak magyarul is. Azután végül úgy döntöttek, hogy visszaköltözünk Magyarországra. A gimit tizenöt évesen kezdtem Szegeden, az egyetemről pedig halasztottam két évet. A szüleimtől  egy hónapja költöztem el. Hanga itta a szavait, látszott, hogy bejön neki a srác.

- Nem fárasztó folyton egyik helyről a másikra költözni? - kérdezte a lány.

- Megszokható. A taxis hajnal fél kettőkor vett fel minket, és fuvarozott haza mindenkit. Kábé egy órára laktam Dávidéktól a II. kerületben. Sok időt töltöttünk egymásnál, most mégsem akartam nála aludni. Néhány pohárnál több vodkát ittam, mint amennyit terveztem, és elég erősen émelyegtem. Elsőnek Hangát tettük ki, majd én következtem. Fanni még éjfél előtt lelépett azzal a sráccal a bárból. Még jó, hogy amúgy az ő szülinapját ünnepeltük. Volt mit javítani a gátlásain, de ő már csak ilyen. Ezzel együtt szerettem. A szüleim három hétre Párizsba utaztak az üzleti megbeszéléseik miatt, ezért csak a húgom, Lotti, és a mamám tartózkodtunk a házban. A mamám sem volt mindig velünk, úgy gondolta, hogy tudunk vigyázni egymásra és a házra. Egy zuhany és fogmosás után megnéztem Julient a neten. A Facebook profilképét két éve töltötte fel, mégis úgy tűnt számomra, hogy nem változott semmit. Máshol nem volt fent, legalábbis én nem találtam rá. A bárban említette, hogy halasztott két évet az egyetemen, tehát most huszonegy éves. Ha Dávid jól kijön vele, nekem is meg kell próbálnom kihozni magamból a legtöbbet. A kutatómunkám után elnyomott az álom, és délig fel sem keltem. Lebotorkáltam a földszintre, és a gyümölcssalátám mellett egy cetlit találtam. "Elmentem vásárolni, majd este benézek. Puszi, mama."