Slenderman fiai /Befejezett/

24.fejezet

Blood Rose szemszöge:

Ahogy telnek a hónapok annál jobban látszik,hogy növekszik bennem egy kis élet.
Off minden óhajomat parancsként teljesíti. Esténként beszélni is szokott hozzá a hasamhoz hajolva. Ma este is ugyan ez volt.
-Szervusz picur! Itt az apád! Csak újra elszeretném mondani,hogy te apukád a legszebb a világon és remélem az ő szépségét fogod örökölni. -én mosolyogva simogattam meg férjem arcát -És remélem kislány leszel.
Hirtelen apró fájdalom csípet a pocimba.
-Off...- nyílt tágra a szemeim.
-Baj van rózsám? - riadt meg.
-Rúgott egyet! - könnyeztem be.
Férjem azonnal simogattni kezdte a hasam...és újra.
-Mozog! Az én kislányom mozog!- nevetett fel.
-Hékás! Nem biztos, hogy lány!- töröltem meg a könnyes szemeim.
-Nézzük meg!-húzta pimasz mosolyra a száját.
-Szia,picur! Csak azt szeretném kérdezni. Kislány vagy? - kérdezte a pocimra hajolva.
-Off nem hiszem,hogy erre...Ah! -újra rúgott.
-Na,láttod! Kislányom lesz! - vigyorgott önelégülten.
-Majd megláttjuk! -kuncogtam.

Két hónappal késsőbb...

Offenderman szemszöge:

Már két órája csak sikoltozik. Nem bírom! Ott akarok mellete lenni,de Nurse Ann megtiltotta,hogy a szülés alatt lemenjek. Istenem,nem bírom!
Hallani,hogy életem szerelme mennyire szenved a legszörnyűbb dolog amit valaha át éltem.
A testvéreim próbálnak nyugtatni de így csak még jobban feszült leszek.

A sikoltozás abba maradt. Mint a golyó pattantam fel és rohantam le.
Épp mire leértem Nurse Ann lépett ki az ajtón egy kis rózsaszín batyuval a kezében.
-Gratulálok,Offender! Itt a kislányod Savannah! - majd összerogytam annyira örültem.
Óvatosan át adta a kicsit. Istenem,de gyönyörű!
Pici barnás vöröses haja kócosan állt apró fején. Az arca olyan mint az enyém! Fehér,akár a frissen esett hó,
nincsenek szemei,de kicsi fogatlan szájával aranyosan gügyögve fogta meg az ujjam. Erős kislány meg kell mondani!
-Szervusz Savannah! Én kicsi gyémántom! - pusziltam homlokára,mire fel nevetett.
-Rose jól van? - kérdeztem Anntól.
-Alszik. Addig mutasd be a többieknek a picit. Majd szólok ha felébred. - mosolygott majd vissza sétált.

-Sally! - a kislány rögtön ott termett mellettem.
-Igen? - pislogott rám nagy zöld szemeivel.
-Íme a kislányom,Savannah! - guggoltam le mellé,hogy ő is látthassa.
-De édes! - kuncoggott.
A testvéreim is gratuláltak. Jeff és Ghost meghatódva figyelték a kislányom kacagását.
-Off! -lépett ki Nurse -Felébrett.- őt követtve lesétáltam.

Rose nagyot sóhajtott,amikor megláttott.
-Kislány? -kérdezte.
-Kislány.- adtam a kezébe.
-Szia,egyetlenem! - suttogta -Savannah. - a kislányunk felkacagott.
- Nagyon szeretlek! - suttogtam- Ne tud mennyire szenvedtem amikor hallotam a sikításodat. - hajtottam le a fejem -Annyira szenvedtem.- kezdett el folyni a könnyem.
-Drágám,már jól vagyok! Nem kell aggódnod! - csókolt a homlokomra.
-Annyira,de annyira szeretlek!- suttogtam az ajkaira.
-Én is téged! Öröké!- csókolt meg.
A kicsi mint aki féltékeny sírni kezdett.
-Jól van,jól van! -kuncogott fel Rose majd megpuszilta,mire azonnal elcsendesült.
-Te kis csibész!- kuncogttam fel.
-Tiszta te vagy! -kuncogott Rose is-Csak a haját örökölte tőlem!

Három nappal később...

Blood Rose szemszöge:

Savannah sokkal lassabban fejlődik, mint anno Keith és Carlos. Csak annyi történt ez alatt a három nap alatt,hogy megtanult ülni és kinőttek a tejfogai,de szerintem így sokkal jobb.
Nincsenek csápjai viszont a haja már most olyan hosszú,mint egy felnőtt nőnek és nem bírjuk levágni. Ahogy belevágunk az ollóval, kicsorbul.
Tegnap észrevettem,hogy Savannah a haját használja tárgyak megfogásához. Egyszóval a haja lett az ő csápjai.

Mosolyogva nézttem ahogy Offender a kislányát reggeliztette.
-Na,mond szépen,hogy ááá! - eteti Off.
-Ááá!- nyitotta nagyra száját kivallantva kicsi hegyes fogacskáit.
-Ügyes vagy hercegnőm!- kuncog apja.
-Pa~ - szám elé kaptam a kezem.
-Igen,mond,hogy pa-pa! -tagolta férjem.
-Pap~
-Gyerünk kicsim!- guggoltam le én is melléjük.
-Pa...Papalaja!-sikkantotta.
Off arca lefagyott,én meg a földön fentregve röhögtem.
-Hé,ez nem szép tőled!-durcizott be.
-De nem bírom!- lihegtem.
Férjem elkapta kezem és magához rántva szenvedélyesen megcsókolt.
-Ezt este még megbánnod! -suttogta a fülembe.
-Te kis...Legalább ne a lányunk elött.- kuncogttam.
-Nem hiszem. - muttatott a fejjel az ettető tálcán alvó Savannahára.
Kuncogtam majd bevittem a szobájába és lefektettem.
-Szép álmokat szerelmem gyümölcse!- pusziltam imáron már édesen alvó a cummiját szopizó kislány homlokára.

Ahogy vissza értem a nappaliba azt hittem ott ájulok el. Off a kigombolt inggel,így meg muttatva gyönyőrűen kidolgozott felső testét ült a kanapén. Éreztem hogy az arcom sokkal vörösebb a szokotnál
-Na,mi van rózsám? Tetszik amit látsz?- húzta perverz mosolyra az száját.

Hellósztok démonaim!
Aki szereti a Keith x L.Jack párosítást,annak egy álom fog valóra válni a kövi részben!
Ugyanis egy 🔞 részt szeretnék majd csinálni!
Addig is türelmes várakozást!