𝓑𝓵𝓸𝓸𝓭 𝓪𝓷𝓭 𝓢𝓲𝓷 (Tae-Hopekook ff.) [Befejezett]

1|7.

°De ahogy bejöttem vele már Hoseok is jött be majd a falnak kényszerítet torkomnál fogva. És hát ja látszik, hogy dühös. De miért? Csak nem...?
Nem az nem lehet? Vagy mégis??
Nem! Nincs! -megráztam fejem, hogy ezek a hülye gondolataim eltünjenek a fejemből.°

|Taehyung|

Miért ilyen dühös? Ezt meg kell kérdeznem tőle, de nem itt kellene.

—Hoseok ezt szerintem nem itt kellene elintéznünk-mutattam a békésen alvó Kookiera.

—Rendben-mondta, majd elengedet
Kimentünk majd a nappaliba mentünk le, hogy ezt elmagyarázzam neki. Lértünk.

—Figyelj nem tudom miben mesterkedsz, de ajánlom, hogy ne essen baja. Úgyhogy szeretném hallani mitől ájúlt el?

|Hoseok|

Amikor mentem volna a konyhába, hogy igyak egy kicsit, észre vettem, hogy Jungkook evett majd nem kellett több pár másodpercnél és már el is ájúlt. De aztán Tae megfogta és felvitte a szobájába, ezért követtem.
Mikor fel értem és benyitottam Tae már jött volna ki ha nem szorítom a falhoz a torkánál fogva. Majd megszólal.

—Hoseok ezt szerintem nem itt kellene elintéznünk-mutatott a kis szépségre aki békésen aludt.
-Rendben-mondtam majd kimentünk, le a nappaliba.

|Taehyung|

—Szerintem előszőr is ülj le mert ez egy hosszú történet lesz.-mondtam.
Ő csak bólintot majd helyet foglaltunk a kanapén. Majd bele kezdtem.

—Emlékszel mégy az anyámra? -erre megint csak bólintot.

—~Miután én megszülettem rá vagy 130éve megszületett az öcsém.Utána eltelt 10év az öcsém akkor volt 10 én meg 200.Annyira megszeretett, hogy elszakíthatatlan volt tőlem. De ez se tartott sokáig mert amikor betöltötte a 12.évét akkor valahogy én bele szerettem a saját öcsémbe, de ha jól tudtam, akkor ő is belém nem tudom hogy, de mondjuk nála még nem igazán lehetet igazi érzelem.~Na, de mind1 is. -itt muszáj voltam egy kis szünetet tartanom, mert ahogy vissza emlékeztem egy kicsit elérzékenyültem, majd folytattam.

—~De amint eljött az este megtámadtak minket. És az öcsémet akarták elvinni tőlünk, ezért anyánk le vitt minket, egy menekülési útvonalra. Ahol fogta az öcsémmel és elkezdte simogatni, majd lassan fején tartotta a kezét, majd elvette az emlékeit amitől ő elájult.
De anyánk, ezt mondta nekem.:
"Fiam az én vérem által, majd vissza kaphatja az emlékeit s az igazi énjét is, ezért kérlek meg rá, hogy vidd el egy ember családba, ahol normális emberként élhet, majd egy normális emberek közötti családban.
Remélem megteszed ezt?! Ez az utolsó amire megkérlek!"
Ezt mondta könny áztatta arcal, amibe majd belesajdult a szívem, olyan nehéz volt őt ott hagynom az ellenséggel. De muszáj volt meg tennem az öcsémmel akarták amit nem engedtem.Ezért is volt nehéz.~

—Hoseok csak ült és egy kicsit szomorúan nézet, de azért még elmondom neki ami még hátra van.

—Egész éjszaka kerestem azt a tökéletes családot akikre rábízhatom az öcsém, de nem találtam.
Másnap elmentem egy másik kis városba Busanba ahol találtam is egy jó családot neki akik gondját viselik.

Amint le raktam az ajtó elé egy kopogás után már el is bújtam valahova, hogy lássam az eseményeket. Láttam az anyuka megdöbbent arcát majd, azt is, hogy beviszik. Így ott hagytam.