𝓑𝓵𝓸𝓸𝓭 𝓪𝓷𝓭 𝓢𝓲𝓷 (Tae-Hopekook ff.) [Befejezett]

1|9.

|Yoongi|

°De inkább bementem és Jimint karon ragadva húztam magam után egyenesen szobája felé.°
Mi történhetett odabent?
Ezt meg fogom kérdezni tőle csak érjünk be a szobába!

Beértünk a szobába, leültettem z ágyra és röktön rá tértem a tárgyra.
Miután ezt elmondta szoros ölelésbe vontam. Mivel hát az ember legjobb barátja nem változik át vámpírrá egyik napról a másikra?!

De most nekem kell beszélnem a múltunkról. Haaaah hosszú lesz az boztos. Na de kezgyük is.

—Jimin el kell mondanom valamit. -ő csak rám nézet az a csodálatos íriszeivel és várt arra hogy mit fogok mondani

—Én is egy vámpír vagyok-semmi reakció?! Na jó!

—Hát én ezt már tudtam -pirult el. Megtudnám zabálni ilyenkor hehe

—Ami azt illeti nem csak erről lenne szó hanem a múltunkról amire te nem emlékszel... -na itt már egy kicsit ledermett hupsz..

—Úgy kezdődött minden, hogy:
~Amikor még kicsi voltam olyan 7éves körül akkor anya levitt a játszó térre, de mivel senki sem játszot velem ezért csak egy magam voltam a homokozóban és pont akkor abban a pillanatban jöttél te!
Megáltál előttem és azt kérdezted tőlem Miért egyedül játszok? Erre én csak annyit tudtam felelni Senki nem szeret velem játszani! De te más voltál mert ott leültél mellém és együtt játszotunk. És így minden nap mosolyal az arcomon vártam, hogy gyere játszani. Valamikor el mentünk fagyizni (ami természetesen nyáron volt) és egy kicsit a tenger partra is egyet ott is homokoztunk vagy épen a vízben játszotunk. Volt ám olyan is hogy át mentünk hozzátok vagy ti mi hozzánk és még emlékszem a születés napodra is Boldog szülinapot Jiminie! Mosolyal az arcomon adtam át neked az ajándékod. Amit egyből ki is bontottál egy kiskutya féle párna meg egykis epres ízű mochi is amikről mindig eszembe jutottál.
De egy nap sajnos már nem találkozhattunk hisz anyukád megtudta valahonnan azt, hogy mi vámpírok vagyunk és ezért nem találkozhattunk.

De egy pár év múlva megint találkozhattam veled (ált.suliba)
Ezért oda mentem és köszöntem, de annak örültem a legjobban, hogy anyukád nem mondta el neked így te nem féltél vagy nem menekültél el tőlem. De aztán anyud megtudta, hogy ugyan abba az iskolába vagyok mint te és ki vet onnan, hogy még véletlenül se tudjak beszélget vagy éppen hülyéskedni veled.

Aztán megint egy csomó év eltelt és már betöltöttem a 17-et ami vámpír évben 400évet jelent míg te csak a 15-öt
Hogy ezt akkoriba honnan tidtam?
Onnan, hogy mindig ünnepeltem a születés napodat hiszen amikor megint találkoztunk ált.-ba akkor valamit már akkor éreztem. És igen még mielőtt össze hozott volna minket a sors még az előtt rájöttem arra, hogy amit érzek az nem más mint a Szerelem amit csak is irántad érzek.!!
Ja egy valami még amikor ebbe a suliba kezdtünk járni akkor teljesen elfelejtettél engem, csak flegmáztál és beszólogattál. Ezért én is így tettem mert tudtam, hogy elfelejtettél.
De én nem. Ezért is volt az, hogy elraboltalak mert már hiányoztál.~

—és ezzel be is fejezném -Jimin csak tátott szájjal nézet rám hol a padlóra és ezt még egy párszor.

Sziasztok srácok!

Bocsánat tényleg ezért hogy ilyen rövid ez a rész, de még ma azért fogok kirakni részeket úgyhogy csak egy kis idő.
Bocsánat a hibákért!

Na de a kövi részig is sziasztok! 🤗😘