Ördögi pillangó

1. Fejezet: Bebocsájtási kérelem

Soha nem tettem még ilyet. Nem szokásom másokhoz felkéredzkedni, de... ezt az esélyt nem hagyhattam kicsúszni a kezeim közül. Igazából ő kérte, hogy töltsem náluk az éjszakát, nem pedig én, szóval...

Lassan lépkedek a sétáló SeokJin mellett, aki igyekszik maga után rángatni a bőröndöm, amiben a szokásosnál is több dolgot gyűrtem bele. A liftezés alatt jó párszor mért alaposan végig, hogy meggyőződjön arról, hogyan érzem magam. Volt, hogy meg is kérdezte. Igazán kedves és odafigyelő. Tipikus férfi, csak ő nem akarja leimádkozni a bugyimat, amint felérünk a lakásukba. Most izgatottnak kellene lennem? Annak kellene. Egy lakásban leszek hét világsztárral, holnap pedig velük fogok kelni. Talán ez az egész még jobban elsülhet mint reméltem. Leszűrve SeokJin arcát és beszédstílusát velem... naivnak és butának tart, ami egy az egyben nekem kedvez a szituációt tekintve. Az ő szemébe végtelen vagyok, egy aranyos tizennyolc éves nő. Kár, hogy ennek a fele se igaz. Már csak azt kell kitalálnom, hogy milyen hazugságot találok ki a holnapra... Kim NamJoon és MinYoonGi nem fognak bármit bevenni, akár mennyire is játszok jól. Őket nem tudom majd megvezetni, mint a fiatalabbakat és SeokJint. Nagy az esély, ha van még fent valaki, akkor páros lábbal rúgnak ki, úgy hogy a fenekem se éri majd a földet.

- Valószínűleg már senki nincs fent, ha pedig igen, akkor a szobájukban vannak. A nappaliban eltudsz ma aludni, aztán... majd kitalálunk valamit. Rendben? - mosolyog rám kedvesen még a kulcsát kezdi a zsebében kutatni. Kitalálunk valamit? Úgy látom ő elég erősen gondolkodott ezen a fél órás úton. Mondjuk a ruha pakolással megvárakoztattam a szálloda bárjában, így volt ideje végig gondolni egész alaposan a dolgokat velem kapcsolatban. - De kérlek... Én kedvesen álltam hozzád. Ne élj vissza azzal, hogy éjszakára beengedlek magunkhoz. Már ebből is nagy balhé lehet és...

- Eszem ágában sincs. - ingatom meg a fejem. - Ha... Ha te nem ragaszkodsz hozzá én nem jövök ide. Nagyon kedves voltál velem és megbízom benned, pedig... Én is félhetnék. Kérlek bízzunk egymásban. - erőltetek egy halvány mosolyt az arcomra, amit ő is viszonyoz és kicsit bólint. Hamar sikerül kinyitnia az ajtót és maga előtt enged be, majd felnyomja a lámpát, ami a nappalit világítja be kellemes félhomállyal. Eddig elég jónak néz ki a lakás, pedig még csak egy részét látom, de biztosan állíthatom, hogy az a kanapé drágább, mint némelyik szállásom az évben. Minden bútor vadonatúj és stílusos, mi több kellemes virág illat lengi be az egész helyiséget. Ennél nem is lehetne nagyobbat kaszálni. Istenem. Csak most jut el az agyamig, hogy pontosan hol is vagyok és ki áll mellettem és... bevallom őszintén kicsit izgatott vagyok, hogy reggel láthatom a többieket, akik most valamelyik ajtó mögött alszanak, vagy csinálnak... bármit.

Félve húzom be a szépen lekezelt padlóra a bőröndöm, majd még egyszer körbe pillantok, de amint a tekintetem vissza talál SeokJinre már látom, hogy az ajtó zárva és ő beljebb tessékel a nappaliba. Épp ésszel ezt felfogni elég nehezen megy, pedig sok drága helyen voltam már. Viszont itt nem csak a lakás, vagy a bútorok a drágák, hanem az emberek is.

- Azonnal szerzek neked ágyneműt, szóval addig ha gondolod menj el zuhanyozni. - áll meg közvetlenül a kanapé mögött, amin óvatosan simít végig és igazítja meg a párnákat, amiket végül inkább ledob a fotelba. - Nem vagy éhes?

- Nem szoktam hat óra után enni... - veszem le a cipőmet és szépen az állványra helyezem, ahol a többiek cipői sorakoznak. Mekkora lábaik vannak a srácoknak. Az én cipőm olyan mellettük, mint valami baba tipegő, pedig én se vagyok túl alacsony. - Merre találom a fürdőt?

- A folyosó végén lesz egyenesen. Nem lehet eltéveszteni. Van a szekrényben tiszta törülköző. Keres magadnak egyet. - indul el valamerre a lakásban és pár pillanatig meredek még utána, majd eldöntve a bőröndömet keresem meg a tusfürdőm és egy bő pólót, tiszta alsóneművel. Mezítláb sétálok arra amerre mondta, de közben a falat és a bútorokat nézegetem. Sorra hagyom el az ajtókat, de végül a fürdőhöz érek és lassan sétálok be a modern, kissé átlátszó ajtón. Amint felnyomom a villanyt elindul a légkeverés, ami kis rezzenést vált ki, de hamar megszokom a hangját, így nyugodtan kezdek keresni magamnak törülközők között, de közben mindent megnézek. Mintha tíz lány élne ebben a lakásban. Annyi szépségápoló cucc van a szekrényekben... Nem hiszem el, hogy ez mind hét srácnak van.