𝐈𝐍𝐒𝐓𝐀𝐆𝐑𝐀𝐌.↣vmin ✓

6.

🅈🄾🅄🅁 🄽🄰🄼🄴

~Te és Jungkook hónapokon keresztül barátkoztatok. Örültél, hogy végre érdekeltél valakit, és hogy sikerült neked levenni a fiú maszkját, aminek a keletkezéséről már minden apró momentumot tudsz, ugyanakkor kicsit szomorú is voltál. A fiú nem lépett feléd, azóta, hogy megkérted, ne nyomuljon. Azt hiszed, hogy időközben megváltozott a véleménye rólad, és már nem tekint rád úgy...ám ma erre bizonyítékot kaptál, de hogy miről?~

Kávézni indultok, mint minden péntek este. Ilyenkor feltörekvő énekesek, bandák játszanak ott, ahová jártok. Egy ideje már unszolod Jungkook-ot, hogy ő is nevezzen, hiszen gyönyörűen énekelt, ám a mai napig nem sikerült ezt elérned.

-Szia Y/N!-ölelt meg a fiú, amint észrevett téged. Arcodra akaratlanul is mosoly kúszott hangja hallatán, miközben igyekeztél lassítani hevesen dobogó szíveden, kevés sikerrel. Ám ahogy orrodba kúszott a fiú illatos parfümje, mintha minden megszűnt volna. Hirtelen nyugodt lettél, és mégis izgatott. Annyira boldog lettél mellette...féltél, hogy ez elmúlik majd.

-Kookie! Nagyon jól nézel ki.-dicsérted meg, miután elváltatok egymástól. A fiú kissé vörösen válaszolt.

-Köszönöm, Te is! Gyönyörű vagy!-nem tudtál mit mondani, csak csillogó szemekkel bámultál rá, mire ő félrenézett.-Veszünk kávét?

-Ööö...persze, menjünk.-bólintottál.

Ugyanúgy beszélgettetek, mint minden hét végén. Nevetgéltetek a sarokban, miközben te a kedvenc ízesítésű italodat kortyolgattad. Érezted, hogy valami nincs rendben, hiszen a fiú feszült volt.

-Valami baj van?-simítottál végig a karján, mire ő rád nézett, majd az ajkaidra. Zavarba jöttél.

-Nincs. Nincs semmi.-rázta meg a fejét, ám szemeit még mindig a szádon tartotta. Idegességedben beharaptad azt, mire a fiú felpattant. A bögréjét megfogva nézett a színpad felé, mely most üresen várt egy bátor jelentkezőre.-Hozok még egyet. Mindjárt jövök.

Értetlenül néztél a fiú után, még akkor is, mikor eltűnt az emberek között. Azon gondolkoztál, mit is ronthattál el. Hiszen hirtelen nem változik meg ennyire az ember. Vagy mégis?

-Jó estét!-lépett fel a színpadra valaki, de te rá sem hederítettél. Kookie-t kerested a szemeiddel.-Öhm, azért vagyok itt, mert...nos, egy barátomnak szeretnék énekelni. Ő mondta mindig, hogy jó a hangom, és...szeretnék neki elmondani valamit, de egyszerűen nem tudom szavakba önteni, ezért...most megpróbálom elénekelni.

Nem hittél a szemednek. Amint meghallottad, hogy aki a színpadon áll, az Jungkook, odanéztél, de...ez annyira hihetetlen! Íriszeidbe könnyek szöktek, hiszen rettentően büszke voltál rá. Ez egy nagyon nagy lépés a fiúnak.

Lágy dallam indult el, ami azonnal belopta magát a szívedbe. Egy párszor már hallottad a fiút ezt gitározni, ám így, kész verzióban még sohasem. Beleszerettél a dalba. Tátott szájjal nézted a csukott szemekkel fókuszáló Jungkook-ot.

-너는 내 삶에 다시 뜬 햇빚 (Te vagy az egyetlen az életemben)-a szemeid könnyesek lettek, hiszen fájt. Kinek írta Jungkook a dalt?-어린 시절 내 꿈들의 재림
(Az álmaim második érkezése)

Sírtál. Az emberek furcsán néztek rád, de nem érdekelt, ahogy ment a dal, és a fiú, aki iránt már régóta sokkal többet éreztél, mint barátság, írt valakinek egy dalt. Szerelmes valakibe. Valakibe, aki nem te vagy. Elveszítetted őt, úgy, hogy nem is próbálkoztál.