𝐈𝐍𝐒𝐓𝐀𝐆𝐑𝐀𝐌.↣vmin ✓

5.

🄹🄴🄾🄽 🄹🅄🄽🄶🄺🄾🄾🄺

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, és Y/n-hez, rettenetesen megbántott Namjoon. Tudja, hogy mi történt, és hogy miért vagyok olyan amilyen, mégis mindenféle baromsággal telebeszéli a fejét...azt hiszem, csalódtam benne.

-Kookie...-legyezgette arcom előtt a kezét Y/N, ezzel jelezve, hogy elkalandoztam.

-Tessék? Kicsit elkalandoztam, bocsánat.-vallottam be kínos mosollyal az arcomon.

-Semmi gond. Köszi, hogy idáig elkísértél, de megérkeztünk. Visszakaphatnám a táskám?

Még az elején elvettem tőle, mert láttam rajta, hogy nagyon nyomja a vállát. Az iskolatáska sohasem volt könnyű, de a lány jogi tankönyvével embereket lehetne ölni.

-P-persze, ne haragudj!-vettem le magamról, majd óvatosan átnyújtottam neki.-Hát akkor...majd beszélünk!-intettem.

Megígértem magamnak, hogy nem leszek az a Jungkook, akit mindenki ismer. Aki könnyen meghódít mindenkit. Azt akartam, hogy Y/N, aki egy csodálatos, elbűvölő lány, magamért szeressen, ne pedig azért, mert kiszámítható, és direkt úgy csinálom a dolgokat, ahogy ő örülne neki.

-Hé, nagyfiú!-szólt utánam, mire reménykedve megfordultam. Azt hittem, hogy a séta alatt sem kedvelt meg, és ez kicsit fájt. Mármint, persze tudom, hogy nem voltam igazán meggyőző, hiszen a maszkomat levenni rettenetesen nehéz, és ijesztő is valamilyen szinten, de...

-Igen?

-Én...tudod, sajnálom. Mégsem vagy akkora pöcs, mint azt gondoltam.-túrt bele a hajába, hogy leplezze idegességét.

-Ooo...ezt örömmel hallom.-mosolyogtam rá.

-Majd még beszélünk, rendben?-kérdezte, mire a szívem akaratlanul is gyorsabban kezdett el verni.

-Jó lenne.

-Akkor én most megyek. Szia Kookie!-integetett egyet kedvesen, majd gyors léptekkel eltűnt a panelház ajtaja mögött.

Szóval mégsem vagyok olyan taszító? Az igazi énem is értékelhető? Mégsem vagyok teljesen elveszett?

Nᴇᴍ ᴛᴜᴅᴏᴍ, ᴋɪ sᴢᴏᴋᴏᴛᴛ ɪʟʏᴇɴ ʏ/ɴ ғᴀɴғɪᴄᴛɪᴏɴ-öᴋᴇᴛ ᴍᴇɢғᴏɢᴀʟᴍᴀᴢɴɪ, ᴅᴇ ᴄsᴏᴅáʟᴏᴍ őᴋᴇᴛ...ʙᴏRᴢᴀsᴢᴛóᴀɴ ɴᴇʜéᴢ ɴᴇᴋᴇᴍ. ʟᴇʜᴇᴛ ᴀᴢéRᴛ, ᴍᴇRᴛ ᴇᴢ ᴀᴢ ᴇʟső ᴘRóʙáʟᴋᴏᴢásᴏᴍ, ᴅᴇ ᴀᴋᴋᴏR ɪs...sᴀᴊɴáʟᴏᴍ🖤