𝐈𝐍𝐒𝐓𝐀𝐆𝐑𝐀𝐌.↣vmin ✓

4.

Jungkook a városi egyetem utcájában ácsorgott. Izgult, hiszen Y/N tisztán, s egyszerűen közölte vele, hogy rohadtul nem érdekli, ám ő sohasem volt az a 'feladós' típus. Ezért is van itt. Na meg persze azért, mert megfogta a lány. Kicsit unalmas, hogy mindenki szereti őt. Persze, ez egoistán hangozhat, de így van. A fiú tudja, hogy helyes, és hogy bejön a lányoknak. Y/N azonban nem adta be a derekát. Ez kíváncsisággal töltötte el.

Jungkook merengésének a kicsapódó bejárati ajtó, s a vele egyidősek nevetgélése, és beszélgetése vetett véget. Ahogyan a kis nyuszifogú végignézett a diákokon újra azt érezte, hogy iskolás. Megborzongott a gondolatra. Nem szerette a gimnáziumot. Nem igazán bírták őt.

-Y/N! Szia!-kiáltott oda a fiú, amint észrevette a lány körvonalait. Az értetlenül nézett a hang irányába, majd mikor észrevette őt, sietve elbúcsúzott a barátaitól, majd fújtatva felé indult.

-Mégis mi a francot keresel itt?! Nem megmondtam, hogy látni sem akarlak?-förmedt rá, amint hallótávolságon belülre ért.-Mondd, nem jutott el az agyadig az, hogy kihívom a zsarukat?!

-Nyugi már, nem akarlak bántani...-nevetett fel a fiú zavartan.-De őszintén szólva nem értelek. Azt hittem bírsz. Az esküvőn tökre olyan voltál.-túrt bele hajába, hogy idegességét leplezze.

-Az ott...volt. Azóta tudom ki vagy.-nézett végig rajta ridegen. Jungkook ajkai kis o-betűt formáltak, amint leesett neki, mire is céloz az előtte ácsorgó angyal.

-Szóval Namjoon elintézte ezt...szuper.-forgatta meg gyönyörű íriszeit-Te hiszel neki?

-Az uncsitesóm...persze, hogy adok a véleményére.-ráncolta össze a szemöldökét Y/N, 'nem egyértelmű?' stílusban.

-Igaz.-sóhajtott fel. Nem tudta, mit mondjon, hiszen ki tudja, Namjoon mikkel tömte tele a lany fejét.

-Ennyi? Elmehetek?-tette karba a kezeit Y/N.

-Nem! Vagyis de...de nem. Várj, ne. De. Elmehetsz.-dadogta Kookie vörös fejjel. A lány nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el a srác aranyos bénaságán.

Valójában az unokabátyja semmit sem mondott neki. Egyszerűen csak tudja, milyenek ezek a 'Jeon Jeon-guk' fajta fiúk. Tudják, hogy helyesek, és azt hiszik, hogy a lányokat tárgyakként használhatják fel önnön céljaikra. Aztán, ha megunták őket, egyszerűen eldobják. Ezt pedig nem akarta ismét átélni, ezért...biztonságosan visszavonult. Kár, hogy a fiú nem hagyta békén őt.

-Ööö...hazakísérhetlek?-hallotta meg a fiú kissé bizonytalan hangját, miután ellépve mellette elindult az utcán.

-Hová tűnt ez a hirtelen magabiztosság, hm?-fordult vissza összehúzott szemekkel.

-Máris hiányolod? Amúgy sehová. Na, igen vagy nem? Nincs időm várni.

Látszott rajta, hogy hazudik, ahogy az is, hogy minden, amit tesz, poénból van. El akarta viccelni a zavarát, és azt is, hogy rosszul esett neki, mikor Namjoon-t említette. Ez kíváncsivá tette a lányt, így óvatosan bólintott egyet.

-De nem nyomulsz.-tette fel a mutató ujját vészjóslóan. Jungkook arcán halovány mosoly keletkezett, majd felzárkózott a lány mellé.

-Dehogyis.

Ősᴢɪɴᴛéɴ ᴋᴇᴢᴅᴇᴍ Rᴏssᴢᴜʟ éRᴇᴢɴɪ ᴍᴀɢᴀᴍ...ᴇʟɴéᴢésᴛ ᴇᴢéRᴛ ᴀ ʙᴏRᴢᴀʟᴍᴀs RésᴢéRᴛ...😔🥺🖤