Hullócsillagok (LoL Csillagőrzők)

1. rész

Nem szeretem a nagyvárosokat. Az a sok magas épület... A zöld területekből meg persze alig találni egy keveset. Az utcákon pedig a zsúfolt tömegeket már ne is említsük.

Szerencsére a mi városunk közepén lévő park elég nagy ahhoz, hogy itt ne érezzük a nagy embertömegeket. Sokan vágynak egy kis nyugalomra az állandó nyüzsgés miatt, és ezt itt meg is lehet találni. Rakannal van egy titkos kis helyünk, ami mindig szabadon vár minket. Magas bokrok között van egy kis füves rész, melyeket fák is szegélyeznek. Ennek ellenére a nap szinte egész nap besüt, kellemes hangulatot teremt. Eddig akárhányszor jöttünk ide, senki nem volt itt.

- El sem hiszem, hogy végre elszabadultunk a suliból. Már nagyon untam a mai napot – szólal meg kedvesem, miután leteríti a plédet és elterül rajta. Letelepszem mellé és kihúzom az iskolatáskámat, melyből Saki azonnal előugrik. Odarepül Rakan táskájához és azonnal kiengedi onnan Rikut is. Végül a pléd végébe letelepednek és összebújnak. Mosolyogva figyelem őket, miközben kedvesem átölel és összefonja ujjait az enyémekkel.

- Így soha nem állunk neki a háziknak – jegyzem meg, miközben a fejem a mellkasának döntöm.

- Nem baj, inkább élvezzük az együtt töltött időt – mosolyodik el, majd lehajol hozzám és a nyakamra ad egy csókot. – Szeretlek, csibefalat.

Idilli pillanatunkat azonban Saki félbeszakítja a csipogásával. Odaröppen a táskámhoz és kiveszi belőle a csillagomat, ami folyamatosan villog. Riku szintén előbányássza Rakan cuccai közül az sajátját.

- Ennyit a nyugodt délutánról – sóhajtok és elveszem kis madaramtól a csillagot. Amint megérintem, egy zöld, csillagalakú forma suhan végig a testemen lentről felfelé, én magam pedig sugározni kezdem ezt a titokzatos fényt. Mikor érzem, hogy az energia teljesen feltölt, szabadjára engedem a belső, igazi énem. Kezemen a fény hatására fehér kesztyűk jelennek meg. A csillagom a mellkasomra emelkedik és egy villanásra fehér felső jelenik meg rajtam zöld és rózsaszín mintával, majd a folytatásaként egy szoknya is, amivel a ruhám teljessé válik. A fény tovább dolgozik rajtam, combom közepén elindul egy fehér zokni, amelynek az alja már szintén rózsaszínbe vált át. Az egész ruhámat arany szegélyezi. Füleimen megjelenik egy-egy csillag alakú dísz, pink színű hajamba pedig zöld melírcsíkok bukkannak fel. Átváltozásom fénypontjaként kieresztem két szárnyam, melyek alapvetően szintén rózsaszínűek, de most a végük szintén zöld színt ölt magára.

Felnyitom a szemem és ránézek kedvesemre. Egyszerre kezdtük és fejeztük is be az átváltozást. Az ő ruhájában inkább a fehér dominál, melyet kék, néhol zöld színek dobják fel.

Megfogja a kezem és egyszerre röppenünk fel az égre. Saki a két fülem között ül és lábaival a hajamba kapaszkodik, hogy ne essen le. Felnézek rá és megszólalok:

- Saki, merre van a szörny?

Kismadaram csiripel egyet, én azonban nem bólintok, nehogy leessen.

- Értettem, akkor irány a pláza – szorítom meg Rakan kezét és gyorsítunk a repülésen. Közben Riku informál minket a harc helyszínén tartó eseményekről.

- Jó, amíg megérkezünk, a többiek fel tudják tartani – mondja szerelmem.

Néhány pillanattal később füstöt pillantunk meg, amely egyik szeretett, csajos helyszínemről származik. Összeszorul a gyomrom. Remélem, a kedven boltom épségben van.

Ahogy közeledünk, felfedezek egy nagy, lila alakú polipot, amely a csápjaival hadonászik. Semmi kétség, megint Zoe akarja lerombolni a várost. Szerencsére eddig a többiek fel tudták tartani, de legyőzni sem sikerült. Sarah a fegyvereivel visszatántorítja a csápokat, hogy azok ne okozzanak még nagyobb pusztítást. Neeko a mágikus képességével földbe gyökerezteti a szörnyet. Ahri a gömbjével igyekszik megsemmisíteni a polipot, de az valahogy mindig kitér az útjából.

Rakan elengedi a kezem és szinte fénysebességgel repül a szörny irányába. Útközben megidézi főnixtollát és a szörnyre dobja, amely kissé elkábítja. Én az eddig diktált tempóban repülök tovább és koncentrálok a belső fényemre.

- Rakan! – derül fel Ahri, mikor meglátja a fiút, majd hátrafordul és arcán a mosoly még szélesebben terül el. – Xayah! Már vártunk titeket.

- Ideje ezt a csúfságot is visszaküldeni Zoenak – mosolyodok el elszántan, majd a többiekhez érve pördülök egyet és felkiáltok:

- Csillagtollak!

A megidézett pengék szétterülnek a polip mögött. Szerelmem a mágikus erejével a levegőbe löki a teremtményt és én abban a pillanatban visszahúzom csillagtollaimat, mely rengeteg sebzést okoz neki és ettől kissé elkábul.

- Ahri, most! – kiáltok oda a barátnőmnek, mire ő nekidobja a gömbjét a polipnak, az pedig a jóság erejétől apró darabokra robban.

- Hát... akkor mégsem küldjük vissza Zoenak – nevetek fel, miközben mind együtt érünk földet. Körülöttünk az emberek azonnal üdvrivalgásba törnek ki. Kissé zavar ez a tömeg, az pedig hogy mindenki minket bámul még jobban.

- Jólvan hölgyeim... és Rakan – teszi hozzá a vezetőnk. – Ideje elhagyni a helyszínt, a többit már az emberek is megoldják.

Megkönnyebbülten felsóhajtok, és együtt lelépünk, mindegyikünk a saját színének megfelelő fénycsíkot hagyva maga után.

- Ez már a harmadik volt a héten – mérgelődik Ahri, miközben mind a nappali közepén végezzük a saját dolgunk. Bár mind elfoglaltak vagyunk, fél füllel a vezetőnkre figyelünk, ahogy elemzi a mai harcunkat.

- Egyre gyakrabban jön Zoe, úgy tűnik nagyon meg akarja szerezni ezt a bolygót – morfondírozik vele Sarah is.

- Látta esetleg valaki Zoe-t? Nem lehet, hogy csata közben a közelben bujkált? – teszi fel a kérdést Ahri, azonban mind megrázzuk a fejünket.

- Sajnos túlzottan lekötött a mágiám használata – sajnálkozik Neeko. – Ráadásul minden olyan gyorsan történt.

- Mi sem láttunk semmit fentről – teszem hozzá. – De mivel ő maga telepíti le a szörnyet a megadott helyre, biztos, hogy a közelben kellett lennie.

- Akkor a következő harc során különösen figyelni kell rá, hátha felfedezzük – jelenti ki a rókalány. – Xayah, neked különösen kifinomultak az érzékeid, ráadásul jó megfigyelő vagy. Számíthatok rád, hogy körbe pásztázod a környéket, ha felbukkan egy szörny?

- Számíthatsz rám – bólintok, közben újra visszatérek a matekházihoz. Bár Rakan mellettem van és előtte is nyitva van a könyv, egyáltalán nem figyel rá. Az asztal végén Riku ül és felé pöckölget madárnasit, az pedig igyekszik elkapni őket. Eddig egyet sem hibázott.

Saki átlépked a füzetem tetején és a feladat közepére ül. Felnéz rám és elkezd csipogni.

- Rossz előérzet? Mit értesz ez alatt? – nézek rá kérdő tekintettel. – Különben is mi rossz történhet? Mi öten vagyunk, Zoe pedig egyedül és a szeretet ereje sokkal erősebb, mint az ő sötétsége.

Saki ismét csipog egyet és felröppen elém, majd az arcomhoz bújik.

- Tudom, tudom, vigyázni fogok – ölelem magamhoz. – Magamra is és a többiekre is.

- Meg persze mi is rád – karolja át Rakan a derekamat és a számra ad egy csókot.

Végül ismét mind belemerülünk a saját dolgunkba és reménykedünk, hogy a nap hátralevő része már nyugisan fog telni. Szükségünk is van a nyugalomra, mert a tanáraink megint nem kímélet minket házi feladat szempontjából. Csillagőrzőként pedig nem egyszerű normális életet élni és a kötelességünket is teljesíteni. Zoe alattomos támadásai pedig sokban megnehezítik a mindennapjainkat.