Az álomfogó legendája| [Befejezett]

A rejtélyes ember

Most éppen megállás nélkül zuhanunk...100kilómétert...nekem inkább úgy tűnik , mintha fényéveket zuhannánk, de nem...csak egy 100 as kilométer...
Na jólvan az is eléggé sok...
Majd földet érünk és forog velünk a világ annyira szédülünk...
De végre újra a földön . gondolom vidáman...
Mintha az iskola könyvtárában lennénk , ahonnan elindultunk erre a nagy kalandra...
Majd minden kivilágosodik körülöttünk...és tényleg az iskola könyvtárában vagyunk...de valahogy érzem , hogy ennek nincsen vége...
Elhagytuk Janeth-et...
Gondolom magamba...
Ő ott maradt a Cellában?
Csak nem?
Majd hangos sikoltás hallatszik a plafon felől és egyszercsak kiesik a lyukból Janeth...
Janeth! El sem tudodnképzelni hogy mennyire aggódtunk ... Mondja jade...
Majd erre Janeth egy lapot tart jade és az én szemem elé.....
Kedves gyerekek...
Én Mrs.Hawk , megkérem hogy holnap az iskola melletti múzeumba menjetek...
A múzeumban találtok egy másik álomfogót...
Abban is a szellemem egy darabja van elrejtve...
Egy újabb küldetés...
Gondolom magamban, majd elindulok hazafelé...
Kiszedem a szekrényemből a kabátjaimat , sálam , sapkám, kesztyűmet , és már is indulok haza...
Majd a villamoson megakad valamin a szemem...
Egy valódi sastoll...
Valaki odarakhatta...nem fújja be a szél azt csak így ide...
Először is...Franciaországnak ennek a területén nem élnek Sasok , sem a közeli erdőkben...
Majd megszólal egy ember mellettem a széken...
Vidd csak el...Nagyobb szerencsét hoz , mint gondolnád...
Nagyon bizonytalan vahyok most , mert lehet , hogy ez az ember, valójába mrs hawk szelleme...mármint nem hinném , de...jobb ha vigyázunk...
Rendben...mondtam az embernek , és felkötöttem a Sastollat a iskola táskámra...
Nem....Nem úgy...szól az ember...Csinálj egy baszott karikát , és akaszd rá, majd tedd az ágyad felé...
Uram isten...nem tudom hogy miért , de már ez a csávó is az álomfogókra hajaz...
Tuti hogy ő Mrs hawk...
Gyere Sophia!
Megmutatom a saját múzeumomat...
Mondja nekem...egy nem is tudom , honnan tudja a nevem...
Öhmmmm....neked? Saját múzeum? Nehezen hiszem el...mondom kicsit flegmán ennek az embernek...
Itt van a operaház és az iskola között...
Gyere megmutatom...nagyon szép alkotások vannak benne...
Sőt ott van az első igazi indián ruha is. Első Indián ruha? Kérdezem kicsit bizonytalanul...
Mert hát nem tudom honnyn ismeri ennyire magán vonzódásaim
Mert amugy tényleg vonzódok az indián kultúrához , zenékhez , sőt még az emberek kinézetéhez is...tetszik a hosszu hajuk...de erről honnan tudsz ?
Kérdezem...magamtól...megérzés ...! Feleli...
Na jólvan elmegyek veled abba a múzeumba...
De csak egyszer...utána rohanok haza tanulni Rendben, mert már nagyon régóta , el sem tudod képzelni mi történt velem meg még két lánnyal...janethvel és jadevel
Jameg a George Jackson val...ő amerikai...
Ahogx én is...tájékoztatom erről a fontos adatról ezt az embert...úgyhogy ne tessék engem túl messzire vinni Párizsban...kértem meg...
Rendben va...
Csak egy gyönyörű művet mutatnék neked a múzeumomba...
Képzeld én vagyok a tulajdonos...amióta felmondott az előző...
Kényszerült rá...képzeld...
!
Nagyon durva...mondom...
De nem maradok sokáig...
Rendben...mondja az ember , majd leszállunk a villamosról.