Családneve: Gleeful. (Reverse falls f.f.) [ÁTÍRÁS ALATT]

3. Fejezet

*Sara szemszöge*

Könnyebb volt elkészíteni a báj italt mint hittem. Mármint, egy kicsit ebből, egy kicsit abból, és tá-dá! Máris kész a szerelmi báj ital. Már csak annyi a teendőm, hogy beadjam valahogy Gideon Pines-nak, és akkor örökkön örökké együtt leszünk!

Amikor lementem kezemben az itallal, Sophie a kanapén ült, és engem nézett... Nem szeretem amikor így néz.. Ilyesztő..

- Nos? Hogy ment a főzőcskélés? Megcsináltad amit akartál?

- Igen meg.-válaszoltam

Sophie felállt, és elém állt. Egy pillanat alatt kikapta a kezemből a főzetet, és elhajította. A fiola a falnak csapódott, majd apró darabokban, a földre hullott.

- Ezt most miért csináltad?!- Nem kicsit voltam ideges. Néhány összetevőből, az utolsót használtam fel.

-Sara... Mikor tanulod már végre meg! Egy Gleeful nem szeret! Ja, és majd elfelejtettem. A mester beszélni akar veled.

Egy pillanatra megállt a szívverésem. A mester beszélni akar velem? Annak nem lesz jó vége... Sosincs akkor jó vége...

- D-de miért.....?- Falfehér arccal pillantottam vissza, testvéremre.

- Valaki mesélt neki valamiről..... - Sophie-nak fülig érő vérfagyasztó mosoly ült ki az arcára.

Mint egy villám, hasított belém a felismerés... Sophie elárult engem.. elmondta Ford mesternek, hogy szerelmes vagyok.... Sok mindent kinéztem volna belőle, de ez soha nem volt köztük.....

Elindultam Ford mester szobája felé... A szívem a torkomban dobogott, amikor lenyomtam a kilincset...

Ford mester az ablakon nézett ki, háttal nekem, így nem láthattam az arcát, de valamiért nem is akartam.

- Mester... Hívatott?

- Sara sara sara..... Nem értelek.- Még mindig háttal állt nekem, az ajtó szépen lassan becsukódott mögöttünk.

- Mester, én...

- Fölösleges magyarázkodnod. Sophie már mindent elmondott. És megkell hogy mondjam, nagyon csalódott vagyok.

- Mester, tudom hogy mit akar mondani, de meg kell értenie... A szerelem vak....- Egy pillanatra mintha Ford mester elvesztette volna a tartását ezután a mondat után. Szépen lassan felém fordult, tekintete borúsabb volt, mint bármikor.

- Hogy érted azt hogy a szerelem vak...? Miről beszélsz?

Ez furcsa... Mintha....... És akkor megértettem.

- Mester..? Mit mondott önnek Sophie?

- Azt, hogy két hétig szolgáló lányt játszol neki. És mivel a Gleffulok gazdák és nem szolgák, csalódtam benned. De most már egyáltalán nem ez a téma. Milyen szerelem?- Sophie.. ha tudnád hogy mit tettél. Félek hogy ebből már nem tudom kibeszélni magamat...

- Mester. Biztosan csak félre mondtam.- Próbáltam menteni a menthetőt, de ekkor behúzódott a függöny és Ford mester közelebb jött..

- Megkérdezem mégegyszer, utoljára. Milyen szerelem?- A sötétben, egy késnek a villanását láttam. Pillanatokon belül, meg is éreztem a karomon. Éreztem ahogyan a meleg vérem lecsordogál a karomon, és apró cseppekben a földre hull.

A szemem megtelt könnyel, és elkezdtek folyni, amikor megéreztem a második vágást a hátamon. Egyetlenegy menekülés utat láttam. Ha mindent bevallok.

- M-mester... É-én szerelmes vagy, Gideon P-pinesba...... - Elkezdtem sírni. A könnyeim átitatták a ruhámat.

A mester felé fordultam, és megláttam erősen világító szemüvegét. Másodpercek múlva, éreztem hogy egyre jobban szorul a torkom. Fuldokoltam.

- Tűnj innen..... Nem akarlak ebben a házba látni, soha többé. Te Pines!

Újra kaptam levegőt, és kirohantam. Sophie ugyanott volt ahol hagytam. Odafutottam és sírva átöleltem. Meglepetten ölelt vissza.

- M-mi történt veled..? Mit tett veled?- Szeretem az ikremet. Bármennyire kemény és hideg, tudom hogy ő is szeret engem, és bármit megtenne hogy biztonságban legyek.

-Sophie.... Kitagadott... Már nem vagyok Gleeful... Azt mondta hogy Pines vagyok...-Sophie hirtelen elnegedett. Meglepődve néztem fel rá, de Sophie arca már nem volt barátságos.. hideg volt és kemény mint mindig.

- Ha Ford mester azt mondta hogy tünés.... Akkor távozz. Azonnali hatállyal.- Alig hittem a fülemnek.. ez most tényleg megtörténik? Bárcsak egy álom lenne.. egy álom, amiből bármelyik pillanatban felébredhetek.

-Sophie.. ne csináld ezt..

- Süket vagy? Tűnj el innen. Itt már nincs helyed. Pines. - Szorosan magamhoz szorítottam. Nem. Ezt nem fogadom el.

Durván ellökött magától, szemében könnyek csillogtak. Nagyon ritkán látom sírni.. szinte sosem..

- Sophie....

- TÜNÉS!! NEM HALLOTTAD?!- Elfordult tőlem.. Lemondott rólam.

-WILL!!-Will jelent meg mellettünk.

- Igen úrnőm?- Szegény Will... Mindig is igazságtalanul bántunk vele.. bárcsak hamarabb észre vettem volna.

- Kísérd ki Sarat innen. Az olyanoknak mint ő, tilos a Gleeful házban tartózkodniuk. - Olyan volt mint Ford mester... Hideg, kemény, és kegyetlen.

Will megfogta a vállam, és eltűntetett. Pár perc múlva, már kint voltam az utcán voltam, egyedül.. Will bocsánatot kért tőlem.... Ő volt az utolsó akit láttam. Majd az ajtó bezáródott, és én kint maradtam....