Ez egy elképesztő világ

Ahogy az egész elkezdődött

Egy nap valami egészen furcsa dolog történt velem. Így kezdődött az egész kalandozásom. Sétáltam az utcán és hirtelen valaki nekem ütközött. Utána néztem. Elég furcsa volt, mert senki más nem figyelt fel rá rajtam kívül. Egy darabig még néztem, hogy eltűnik a tömegben. Eközben eltelt az idő és elég későre járt ezért elindultam haza, hogy le ne késsem a vacsorát. Mire hazaértem már túl késő volt.

- Hol késtél eddig már kihűlt a vacsora. - Anya

- Elszaladt az idő és megfeledkeztem magamról.

Anya annyira mérges lett, hogy kaptam egy hét szobafogságot bár csak ideiglenesem. Nem volt mit tenni felmentem a szobámba. A történtek miatt nem sokat aludtam. Másnap elmehettem a boltba bevásárolni. De nem találkoztam azzal az alakkal. Mikor hazaértem egyenesen a szobámba mentem. Elkezdtem olvasni és egy hirtelen ötletként kinéztem az ablakon és megláttam őt. Gyorsan kirohantam az utcára hogy egy kicsit utána járjak a dolognak. Mire leértem már nem volt sehol. Ezért inkább visszamentem a könyvemhez. De ekkor még nem tudtam, hogy mit is láttam vagy talán kit. Addig bújtam a könyvet, míg egészen be nem sötétedett. De újra megláttam. Most időben kiértem. Amit először észrevettem rajta a szarvakat a fején. Érdekes ruhát viselt, a haja kócos volt és elég hosszú. Mikor közelebb mentem hozzá a csuklyáját a fejére húzta. Mielőtt szemügyre vehettem volna az arcát. Hirtelen megszólalt.

- Látsz engem?

- Igen.

Erre hirtelen megragadta a kezem és elvitt. Nagyon messzire szaladtunk. Egy régi házba ahol egy idős ember lakott, vagyis annak tűnt.

- Miért hoztál ide egy embert! - mondta az öreg

- Lát minket.

Ezután az idős úr közelebbről is szemügyre vett. Valamit motyogott és egyedül hagytak engem a nagy, kietlen házba. Úgy gondoltam, hogy elindulok egyedül megkeresni a kiutat. Nagyobb volt a ház, mint gondoltam. Eltévedtem, de szembejött velem valaki és meg könyebűltem. De nem volt ember. Zöld és pikkelyes volt a bőre. Ezért inkább csak úgy elmentem mellette. Keresgéltem merre lehet a kiút, de nem találtam már olyan érzésem támadt mintha nem e világba lennék. Hirtelen feltűnt előttem az a srác, aki ide rángatott.

- Hol voltál már mindenhol kerestelek!

Erre megint megragadta a kezemet és elkezdtünk sétálni valahova. De csak bentebb mentünk a házba ahol már annyira sötét volt, hogy csak az orrom hegyét láttam. Csak mentünk és hirtelen valami fényt láttam. Bementünk egy nagy terembe ahol sok furcsa lény volt. Egy nagy asztal körül ültek, aminek a közepén volt egy szék. Engem arra a székre ültettek le ahonnan mindenki engem figyelt. Csak susmorogtak és tanakodtak egymással. Kis idővel később fel ált az a fiú, akit láttam.

- Nem kéne vele ennyit törődni!- Sokan helyeselték.

- Mit csináljunk vele??

­- Az enyém lehet? - Kérdezték egymást túlharsogva.

Úgy beszéltek rólam mintha én egy tárgy lennék. Sokáig vitatkoztak rajtam, de végre döntöttek.

- Hárman fogunk rá figyelni felváltva.

- Alan, Ruben, és Mason rátok bízom őt.

Három fura fiúra mutatott. Akiknek nem igazán tetszet az ötlet. Én nem mertem közbeszólni csak a legvégén. Akkor is csak annyit, hogy

- Haza akarok menni!

Erre mindenki felém fordult és csodálkoztak rajtam. Az, aki iderángatott megint megragadta a karom. Hosszasan sétáltunk az épületben, míg végül ki nem értünk. Már hajnalodott, úgyhogy elkezdtem szaladni hazafelé, hogy anya észre ne vegye az eltűnésemet. Nagy meglepetésemre a fiú is ugyan azt tette, amit én. De nem állt meg a ház előtt, hanem fellopózott velem a szobába. Sikerült észrevétlenül felmenni. Csak azt nem értem, hogy Ő miért jött velem. Leült az ágyamra és odahívott engem.