Hedvig Avery

°Chapter 4°

Bájitaltan óra után a páros a börtönparcellák mellett haladva indul el következő órájukra, a Sötét Varászlatok Kivédése órára. Más házaktól lehetett hallani, hogy Umbridge professzor nem enged mágiát használni, és tankönyvből kell jegyzetelni. Mikor odaérnek a tanteremhez, kinyitják az ajtót, meglepődnek. A falak mellett katonás rendben helyezkednek el a tölgyfa padok, amiken már egy-egy évfolyamtársuk ül csendesen. Szemben a bejárattól, mosolyogva nézi az érkezőket a Rózsaszín Varangy, s helyükre inti őket. Szerencsétlenségükre megint a Hugrabugosokkal lesznek.

- Nos, üdvözlöm a jelenlévőket a tanév első Sötét Varázslatok Kivédése tanóráján! Mint már tudjátok az évnyitókor bemutatkoztam, de aki nem tudná, Dolores Umbridge vagyok, a Mágiaügyi Minisztérium kiküldött tanára! Tudomásomra jutott, hogy eddig minden évben más-más tanár, különböző módszerekkel próbált meg titeket tanítani. Ezt a csorbát most ki kell javítani. - ingatja a fejér a Varangy lekonyított szájjal - Vegyétek elő a tankönyveteket, és nyissátok ki az első oldalon, majd kezdjetek neki lemásolni, hogy beleivódjon az agyacskátokba. - mondja, azzal leül az általa kijelölt íróasztalnál.

A tanóra csendben telik el. Egy pisszenés sem hallattszóddik a teremben. A magas falakban sorakozó hatalmas ablakokon át besüt az ősz bágyadt napsugara. A parkban a fákról már potyognak a falevelek, s nagy levélkupacokba halmozódnak. A szél fúj. Az ősz első hete. A kastélyt körülölelő erdőből látni lehet a vár legmagasabb tornyát, melyben most harsan fel a harang első hangja. Vége a tanórának. A sok-sok diák egy emberként tódul ki a Roxfort udvarára, hogy ott üldögélve töltsék el a maradék szabadidejüket. A sok tanuló között ott lohol Hedvig Avery is, aki könyveit szorosan kezébe tartva igyekszik az Arany Trióhoz. Mikor odaér, lefékez, s köszön.

- Sziasztok! Hallottam a hírt, Harry. Szörnyű az a boszorkány! Hogy mondhatta ezt? - néz Harry Potter szemébe a lány.

- Öhm, szia Hedvig! Nem vészes a dolog, hogy ezt mondta, majd megoldom - mosolyog a lányra.

Hedvig visszamosolyog  a fiúra, majd valaki megérinti a vállát. Oldalra sandít, s felnéz, meglátja, hogy csak legjobb barátja az, Draco Malfoy. A srác csak egy hűvös pillantással tekint a jelenlévőkre, majd társához fordul.

- Elhoztam a Bájitaltan könyved. Az SVK teremben hagytad - nyújtja át a tankönyvet, majd a hármashoz fordul.

- Hallottam a meséd, Potter. Nem szégyen ez egy kicsit, hogy ilyet találsz ki? - görbíti gúnyos mosolyra ajkait a Mardekáros.

- Nem szégyen az, Malfoy, hogy apád ismét csatlakozott a halálfalókhoz? - állja a tekintetét Draconak.

- Mi van? Mi az, hogy csatlakozott a sereghez? A Sötét Nagyúr már sereget toboroz? - fordítja balra-jobbra a fejét a lány.

- Oh, nem is tudtam, hogy Hedvig nem tudja. Sajnálom, Hedda - húzza el a száját Harry, majd barátaival elmennek.

Hedvig feje zúg. Nem értette. Legjobb barátja hazudott neki, s családja is csatlakozhatott már a Sötét Nagyúrhoz. Szemeit folyamatosan Dracon tartja, aki valamiről beszél, de mintha a lány egy burokban lenne. Tompa hangokat hall, s a világ egyre jobban torzul, és elmosódik. Végső elkeseredésében becsukja a szemét, s a sötétség elnyeli...

Mintha valaki beszélne hozzá. Egy nő hangja. Messziről szól hozzá a hölgy. Nagyon messziről, de így is hallani lehet. Suttogva beszél, nagyon halkan. - Hedda! Kedves leányom! Kérlek ne haragudj rám, nem akartam veled ezt tenni! Bocsáss meg nekem! - sírja a nő - Majd ha századokkal később felébredsz, s megtudsz nekem bocsátani, kérlek keresd fel a hantom! - majd a beszéd végleg elcsendesedik...

___________________________
Hali!

Sajnálom, hogy most ilyen rövid részt hoztam, kétszer rövidebbet, mint szoktam, de most csak ennyit tudtam, bocsi! Még ma elkezdem a következő részt, és lehetőleg holnap már kirakom!
Munkámat egy bíztató voteval, és egy kommenttel tudod támogatni!