Mini mesék

Mini mesék I.

Egyszer a jólelkű és barátságos óriás, elbambult és véletlenül rálépett a pocok farkára. Ezért, az erdei bíróság közmunkára ítélte. Mivel azonban, soha életében nem dolgozott, megzakkant és lett belőle egy gonosz óriás...

Nyúlapó fenyegető levelet írt a rókának: „Ha még egyszer Rókica lánya kicsúfolja az én Lali fiamat, odamegyek magukhoz és olyat teszek, amit még soha!" Mivel nem kapott választ, be is váltotta a fenyegetését: odament Rokáékhoz és bekiabált:

- Róka, gyere ki!

A hatalmas termetű ravaszdi meg is jelent az ajtóban. A nyúl végigmérte, nyelt egyet, majd így szólt:

- Csak azért jöttem, mert szeretném megkérdezni, hogy megjavítsam-e a bejárati ajtót, mert látom, hogy lóg egy kicsit...

A varacskos disznó szépen kiöltözött és elment az erdei kuplerájba kikapcsolódni. A Madám azonban kidobta, mert intenzív pocsolyaszagot árasztott. Ahogy szomorúan hazafelé ballagott azt dohogta magában: -Nem értem, ez hogy történhetett meg velem, hiszen alaposan ledagonyáztam magam-. Aznap este a mocsári teknősnél vigasztalódott.

A róka folytatni akarta a családi hagyományokat és ügyvédnek jelentkezett. Nem vették fel, mert már új szelek fújtak, a vörös bunda már hátrányt jelentett, mint önkényuralmi jelkép...

Hajnaltündér ma is tette a dolgát, mint minden nap. Pirkadatot varázsolt az égre, noszogatta a még most is álmos Napot, hogy lassan adjon teljes világosságot mindenkinek. Dolga végezetten, fáradtan leült egy pitypang tövébe, és újra elővette álmai hercegének fényképét. A daliás termetű szentjános bogár volt szerelmének tárgya. Soha nem láthatták még egymást, mert a fiú éjszaka dolgozott: lámpásával mutatta az utat az arra tévedőknek. Csak az öreg lapulevélre írt üzenetekkel tartották a kapcsolatot.

A mai nap különleges lesz, mert a lovag fontos lépésre szánta el magát: feladta a karrierjét, (pedig már főlámpás volt) munkát vállalt egy nappali műszakos lampiongyárban, mint minőségi ellenőr. Így ma megtörténhet a nagy találkozás. A hajnaltündér nagy izgalommal készülődött, a legszebb virágruhát választotta ki, csodálatos illatfelhőbe burkolózott. Eljött a varázslatos pillanat. A hajnaltündér boldog arcára lassan ráfagyott a mosoly: egy szikkadt potrohú, beesett szemű, szárnyaszegett bogár állt előtte.

Elfelejtették, hogy milyen hosszú is volt a várakozás. A tündérekre nem hat az öregedés, de a szentjános bogarakat megeszi az idő vasfoga...

Víziló Hedvig beiratkozott Gazella Gizi aerobik tanfolyamára. Első alkalommal tönkretett egy futógépet, elszakított három gumikötelet, és kipukkasztott két fitness labdát. Azért nagyon igyekezett megcsinálni a gyakorlatokat és ennek meg is lett az eredménye, hiszen a kurzus végére 1325 kilóról, lefogyott 1324,5 kilóra...

Lajhár Lajcsi és Soma a néma kacsa, nagyon jó barátok voltak. Mindenki csodálkozott ezen a különös kapcsolaton, pedig tökéletes volt köztük az összhang: soha nem vágtak egymás szavába...

A kis kavics, a sebes sodrású patakban élt. Valahol fenn, a forrásánál, egy barlangban látta meg a napvilágot. A picinyke tűfejnagyságú, összeállt társaival és szép, de szögletes darabbá fejlődött. Egy nap, vízzuhatag hullott rá és elkezdett társaival együtt görgedezni a fény felé. Amikor kijutott a világosságra nagyot huppant és elkezdte szédítő rohanását a patak sodrásában. Közben a zötykölődéstől és az ide-oda ütődésektől formásra csiszolódott. A patakból, lassabb folyóba került. Sokkal többen voltak, szűkösen lökdösődtek, gyakran beszorultak, ahonnan csak nagy vesződségek árán szabadultak. Éppen egy ilyen helyzetből próbálta kiszabadítani magát, amikor észrevette őt. Még soha nem látott ilyen csodálatos kavicsot. Opálkék színe, tökéletes alakja mindenki figyelmét magára vonta. Még a víz is eltátotta a száját, lelassult, talán meg is állt egy pillanatra. Valaki más is észre vehette, mert egy kicsi gyerekkéz nyúlt a vízbe és kiemelte. A pillanat varázsa elszállt, és minden folyt tovább a maga megszokott medrében...

Töftöf néni az anyakoca, teli bevásárló szatyrokkal ért haza. Fáradtan lehuppant a hokedlire és körülnézett. Elöntötte a pulykaméreg, mert látta, hogy malacai szanaszét heverésznek, miközben szalad az egész ól a rendetlenségtől. Fogta magát, bepakolt a hűtőbe és jól bevágta az ajtaját. A legkisebb ébredt a váratlan zajra, mindjárt az anyjához rohant:

- Mit hoztál, mi lesz a vacsora?

A többiek is felriadtak, ők is kérdezgették. A mama csendet intett, majd így szólt:

- Addig itt nem lesz moslékolás, amíg nem csillog-villog az egész lakhelyetek! –azzal visszaült, feltette a lábát az asztalra és újságot olvasott. Ki-ki sandított, felfüggesztve a betűk zargatását, hogy hogyan állnak a dolgok. A malacok, méla undorral tették a dolgukat. Váratlanul zajok hallatszottak kintről. Autómotor berregett, emberek hangja hallatszott, majd felpattant az ajtó. Durva kezek kilökdösték a kicsiket és becsapódott mögöttük az ólajtó. Még egy ideig hallatszott az elkeseredett visítás, majd elindult az autó és a hangokat felváltotta az iszonyatos csend...