Mini mesék

Mini mesék VIII.

Árnyék, mindig is félt testvérétől, Fénytől. A család nem értette, hogy miért. A fénytestvér állandóan biztosította odaadó szeretetéről, de hiába, a félelem mindig ott bujkált Árnyék szemeiben. Nem volt hajlandó testvéreivel együtt játszani, mindig kereste a sötét zugokat és általában egyedül foglalatoskodott valamivel. A szüleit bántotta a dolog, szerették volna, ha mindenki boldog lenne a családban. Árnyék, közös szobában lakott kis öccsével, Szürkével. Egyik éjszaka, szürke arra ébredt, hogy testvére beszél álmában. Fülelt a sötétben, és jól megjegyzett mindent. Másnap, már alig várta, hogy kettesben maradjon édesanyjával, máris kikotyogta:

- Tudom ám, hogy mi a titka Árnyéknak!

-Na, mi az, mondjad te kis pletykafészek. –kíváncsiskodott az anya.

- Azt, mondta éjszaka, álmában, hogy azért fél Fénytől, mert aggódik, hogy megvilágítja rejtett titkát, azt, hogy Ő lesz majd a sötétség hercege, a káosz uralkodója. De amíg kicsi nem derülhet ez ki, mert most még gyenge, sebezhető és elpusztítható...

Zsiráf Nyakó volt a leglúzerebb állat a környéken. Amibe belefogott, az biztos, hogy balul sült el. Állandó gúnyolódás céltáblája lett emiatt. Mindenki nagy ívben elkerülte, nem volt egyetlen barátja sem. Ami jobban bántotta, hogy barátnő sem akadt, pedig nagyon szeretett volna, mert beindultak a hormonjai. A nők kinevették esetlen próbálkozásait, a háta mögött kibeszélték szerencsétlenkedéseit.

Egy nap, azonban váratlan fordulatot vett az élete. Jelentkezett egy tévés vetélkedőre és meg is nyerte a „Leghülyébb állat" megtisztelő címet. Ahogy szétfutott a hír, népszerűségi indexe az egekbe szökött. Omlottak hosszú lábaihoz a nők, még válogathatott is közöttük. Egyik este, a bárban éppen álmai hölgyét várta, Párduc Amélia szépségkirálynőt, de hiába. Alkoholba fojtotta bánatát és a mixernőt cipelte haza. Másnap zúgó fejjel kicsoszogott az újságért. Ahogy kinyitotta, egyből szemébe ötlött a főcím: „Viziló Sanya megnyerte a Túlélő showt"

Szomorúan letette az újságot, tudta, hogy pünkösdi királysága véget ért...

Foltos Annabella, a tehén, ült az istálló sarkában és szájharmonikázott. Arra ment a ház őrzője, Vendel kutya, leült és mély átérzéssel hallgatni kezdte. A bikák bikája Zsombor, ahogy meghallotta a szívhez szóló dallamot, azonnal beleszerelmesedett és félre nem érthető ajánlatot tett. A zenét meghallva, sorra jöttek a farm állatai: a merengő birkák, Kucu néni a malacaival, a lovak, Hajnalpír kanca vezetésével, Sámson és Delila a két magányos kecske, az örökké csak vigyorgó Ákos a szamár, és persze a többiek. Zsúfolásig megtelt az istálló rajongókkal, a tömeg hullámzott.

A gazda kinézett a ház ablakán. Az udvaron nem látott egyetlen állatot sem, gyanússá vált a dolog. Fogta a kalapját, szólt a fiának, és együtt kimentek körülnézni. Amikor odaértek az istállóhoz, földbe gyökerezett a lábuk a látványtól. Egy ideig tátott szájjal hallgatták az előadást, majd egyszer csak a gazda elindult a ház felé.

- Hová megy édesapám? – kiáltott utána a fiú.

- Telefonálni. Lemondom a holnapi szállítást. Majdnem vágóhídra küldtem ezt a marhát, mert kevés tejet adott...

Görögdinnye papa nagyon büszke volt családjára. Mindenki szépen fejlődött, köszönhetően az esőnek és a csodálatos napsütésnek. Lányai lassan eladósorba cseperedtek. Volt köztük egy kedvence Gömbölyke. Mindent megtett volna érte, de a lány nagy csalódást okozott. Történt ugyanis, hogy megismerkedett a szomszédos föld rosszhírű sárgadinnye fiával, a nyikhaj Girnyógerezddel. Általa, Gömbölyke rossz társaságba keveredett. Kezdetben csak spiccesen, később totál részegen, az utolsó időkben pedig belőve ért haza a dorbézolásokból. Az apja teljesen összeomlott.

Egyik hajnalban is teljesen szétcsúszva érkezett, azonnal elterült az ágyán. Nem telt bele sok idő, teherautó érkezett, emberek szálltak le róla. Egyikük előre ment és az általa jónak véltekre keresztet rajzolt. A többiek, ezeket begyűjtötték. Szépen telt a kupac. A jelölős ember Gömbölykéhez érkezett, lehajolt hozzá és azt dünnyögte: -Te még nem vagy elég nagy, de nagyon formás. Elviszlek a kislányomnak, biztos örül majd neked...

A szappan már sok reinkarnációt megélt. Legelső életében mosdószappan volt, egy szegény családnál. Nagy becsben tartották, mert számukra sokba került. Hétköznap, bebugyolálva kuksolt a sötétben, csak vasárnap használták. Ilyenkor a legapróbbtól a legnagyobbikig, a kezükbe vették és testüket bedörzsölve, finom illatúvá váltak. Aztán felöltöztek és elmentek a misére. Hosszú, szép élete volt. Amikor már kicsire zsugorodott, megkímélték a további munkától, bekerült a szekrénybe, hogy jó illatot kölcsönözzön a ruháknak.

A következő életében közönséges mosószappan sanyarú sorsát élte. Rövidkére sikerült az ottlét, mert a ház asszonya bérmosásból kereste a kenyérrevalót.

Új élete, luxuskörülményekbe repítette. Gazdag házhoz került, ahol számtalan, különböző illatú társával együtt versengett az úrnő kegyeiért. Orgona illatával ő volt az egyik kedvenc.

Jelenleg, a mai modern kórnak megfelelően folyékony szappanként tengeti az életét. Szereti, ezt a számára még szokatlan létformát.

Egyik nap, puha gyerekkéz, valami bögrefélébe töltött belőle egy kevéskét és jó alaposan összekeverte kedvencével, a vízzel. Utána belemártott egy csövecskét és kiemelt egy keveset az elegyből. Ekkor levegő suhogását lehetett hallani, majd szép lassan gömbbé formálódott. Mikor már hatalmasra nőtt, elérkezett a csoda pillanata, elvált a fúvókától és fantasztikus érzés kerítette hatalmába. Lebegett. Bár rövid ideig tartott, mert szétrobbant, de soha nem fogja elfelejteni a pillanatot...