Cortez húga

Szeptember 17, Szerda

1 hét 1 nap. Ennyit sikerült itthon betegen fetrengnem. Tényleg fetrengtem meg sírtam és ezzel telt ennyi idő.
Mivel ma már mehetek suliba ötkor(?) keltem és mentem készülődni. Viszonylag többet foglalkoztam most a külsőmmel.

Ezt a csipkés ruhát vettem fel. A hajamat begöndörítettem és hagytam lógni. Már miközben vizsgáltam a töredezett hajvégeimet írtam a fodrászomnak, hogy ma mennék, mert mellig érőre, mivel már idegesít, hogy a derekamig ér.
Sminknek megcsináltam a szemöldököm, húztam egy cicás tusvonalat, szempillaspirál és egy elég élénk vörös rúzst. Felvettem egy vörös magassarkút és mentem is le.

Drága bátyám már lenn ült, amit nem csodálok, mert elég sokáig készülődtem.

-Megkérdezhetem miért öltöztél így ki?-Kérdezte, miközben a deszkáján gurult mellettem.
-Ez van, ha az ember kilábal a betegségből-Vigyorogtam és láthatólag el is fogadta. Most mit mondjak, a legjobb barátod öccse összejött mással és egy hétig sírtam miatta?
Mire a suliba értünk ott volt mindenki az osztályunkkal és a Ramival kiegészülve. Bogi egyből a nyakamba ugrott.
-Mivan színésznő meggyógyultál?-Mosolygott.
-Még szívesen lettem volna beteg.-Vontam meg a vállam mosolyogva.
-Miért öltöztél így ki?-Vigyorgott Ricsi és végigmért.
-Hát most na.-Nevettem.
-Alig várom Máday reakcióját.-Mért végig Zsolti a csirkéje(?) mögül.
-Adjál.-Mentem a sültkrumpli fele.
-Ez mekis?-Néztem meg miután bele haraptam.
-Te is kaja szakértő lettél?-Nevetett Marci és Beni.
-Nem csak elég feltűnő, hogy melyik van tele porral és édesítő szarokkal.-Dobtam vissza a dobozba és besétáltam Bogi kíséretében.
-Antai-Kelemen nem tudna normális ruhát felvenni és mossa le a rúzst!-Kiabált Máday és mintha hozzám sem szólt volna mentem fel.

Első óra persze, hogy kémia.
Egyébként nem lenne semmi bajom vele, csak a padtársam. Igaz már megszoktam, mert minden órán a mellettem lévő padba ült, de most mégközelebb.
Becsengetéskor levágódtam a padba és nem is volt kínos, hogy Beni engem nézett. Persze én egész órán zenét hallgattam.

Irodalmon szokásomhoz hívően kikészítettem Kardost.
Bejött és levágta a naplót az asztalra.
-Antai-Kelemen felelni!
Egy sóhajtás kíséretében kimentem. Minden kérdésre a válaszom a nem tudom és a miért kéne tudnom volt.
-Mikor született Petőfi Sándor?-Kérdezte. Eddig csak fapofával néztem a padlót, most mint egy földönkívülire. A többiek pedig mint mindig most is élvezték az értetlen fejemet.
-Hát most na meghalt akkor miért kéne tudnom mikor született?-Kérdeztem és a homlokán kidülledt az ér.
-Akkor mikor temették el?
-Hát nem hívtak el nem tudom.-Mondtam és már mindenki szakadt a röhögéstől.
-Egyes!-Kiabált és levágódtam a padba.

Tasin a fiúkkal futottunk suliköröket, mivel nem volt szekeres.
Rami pedig kiélvezte, hogy a közelébe vagyok kigáncsolt. Bogi persze mögöttem volt és elkezdett ordítani vele, hogy mekkora ribanc. Beni és Marci, akik most fordultak be egyből idejöttek.
-Mi történt?-Kérdezte Beni.
-A kedves barátnőd kigáncsolta!-Kiabált vele is Bogi.
-És én tegyek róla?-Dühöngött.
Marci szótlanul állt. Kornél, aki később odajött segített bemenni az orvosiba, mert látta, hogy elegem van a kiabálásból.
Leült velem szembe.
-Mi történt?-Kérdezte a védőnő.
-Elestem.
-Hát a bokád megrándult!-Mondta, miután megnézte.
-Pihentesd!
-Rendben, köszönöm!-Sántikáltam ki.

Órák után sántítva vettem az irányt a pláza felé.
Brigi körülbelül mellik levágta a hajam, de kicsit hosszabb és befestette feketére.

Mikor hazamentem ott ült mindenki. Vagyis Beni, Marci, Ricsi, Zsolti és Dave a bátyámmal.
-Te Lola menekülj míg lehet!-Szólt a bátyám.
-Antai-Kelemen Lolitta!-Kiabált a nagyi. Gondolom megint az irodalom szóval felpattantam a pultra.
-Hallgatom.-Forgattam a szemem, mikor kijött.
-Te csak ne forgasd a szemed! Nem hiszem le, hogy nem tudsz megtartani egy kettes szintet, tudod hogy engem nem érdekel, hogy olyan hű de jó legyél, de ha itt akarsz maradni nem bukhatsz meg, pedig arra állsz megint!
-Ki fogom javítani!
-Anyádék tudod, hogy amink kiderül, hogy megbuktál valami New Yorki magániskolába küldenek!
-Engem aztán küldhetnek úgyse megyek!-Fontam össze a karom magam előtt durcizva.
-Majd meglátjuk, ha te sem fogsz tanulni mint tavaly Ádám téged is korrepetálásra küldelek!-Mosolyodott el gonoszul.
-Minek korrepetálás csak hívd át Bogit úgyis addig csapkod a könyvvel, míg nem tudom.-Vontam meg a vállam.
-Igaz beszélek az anyukájával!-Ment el.
-Neked Lolitta a neved?-Nézett rám Zsolti és egy legyintéssel ott hagytam őket. Pontosabban a konyhába mentem kivenni a jeget.
-Hogyhogy levágattad a hajad?-Vette észre Cortez.
-Nem tudom már idegesített.
Levettem a cipőm és a táskámmal mentem volna fel, de a nagyi elém lépett.
-Minek neked jég?
-Eltaknyoltam tesin.
-Beszéltem Ritával Bogi tud korrepetálni, ha hallottad volna Bogi, hogy kiabált, hogy ezaz, mert tud ütni megint.-Vigyorgott én meg grimaszoltam egyet.
-Csodás-Mentem fel.
Lemostam a sminkem és egyből ágyba dőltem.