Antai-Kelemen Lola vagyok. Eddig New Yorkban laktam, de most bátyám kérésére, akit öt éve nem láttam a Szent Johannában fogok tanulni. Hogy mi vár rám ott??? Tarts velem és meglátjuk!
A telefonom csöngésére keltem és abban a tudatban voltam, hogy még csak hajnal lehet. -Ki az?-Kérdeztem kómássan. -Bogi.-Mondta nyugodtan, aminek nincs jó jele.-Te Lola megtudnád mondani hol az istenben vagy?-Mondta a végét már kiabálva. -Hány óra.-Keltem ki az ágyból. -Most kezdődik a második óra! -Jajj. -Siess!-Tette le. Felkötöttem egy kontyba a hajam, mert nem volt túl sok időm. Felöltöztem:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Suliig futottam. Máday nem is ordított velem, nem mintha megálltam volna.
Berontottam a terembe és lihegve vágódtam le a padba. -Antai-Kelemen már időbe sem tud beérni?-Támadott le Kardos. ,,Kedvenc tanárom'' -Nem. -Akkor gyere felelni! Tíz percig szadizott és néha a többiek fel is röhögtek az értetlen fejem láttán. -Milyen kérdés ez? -Amit tudnod kéne! -De nem tudom! -Hármas. És ajánlom, hogy figyeljen, nem mintha ezzel felvennék bárhova is.-Gúnyolódott és itt szakadt el a cérna. Mindenki röhögött megállás nélkül. Kicsit rosszul esett, de nem érdekelt.
Szünetben lementünk az árkádok alá, ahol én ugyanúgy letörve ültem. -Lola nehogy már életedbe nem halgattál Kardosra most meg igen?-Hitetlenkedett Beni. -De igaza van! -Nincs igaza!-Mondta Marci.-Úgyis minek irodalom, ha te leszel a Google fordító.-Mosolygott és röhögő görcsben törtem ki.
-Lola beszélhetnénk?-Jött oda egy végzős srác. -Igen.-Mondtam és otthagytam Bogit egy pillanat mondattal. -Arra gondoltam, hogy nem lenne kedved eljönni valahova?-Vakarta a tarkóját. -Bocsi, de nem.-Hagytam ott.
-Na mi volt?-Vigyorgott Bogi. -Elhívott valahova, de nemet mondtam.-Vontam meg a vállam.
