Törékeny érzések

11. rész

Tsuzuku

Egész gyerekkoromban azzal nyugtattam magam, hogy a szüleim kölcsönt vettek fel Hiro apjától, hogy enni tudjanak nekem adni és tiszteségessen nevelni, erre most kiderül, hogy az apám elkártyázott. Ennyi év után ezt nagyon szar megtudni. A maradék reményem is elvesztettem a szüleim felé. Ahogy látom Boogie teljesen odavan Senáért, nem hajlandó nélküle aludni, de még enni se, Sena pedig egyre bátrabb lesz Boogie mellett.

Mivel Hiro nincs a szobámban, fogom magam és átmegyek Masahoz, de előtte a szekrényből kiveszek két injekciós tűt. Remélem nem tűnik fel Hironak, hogy kettővel kevesebb van, ha olyanja van ezt szúrja belém, hogy elaludjak.

- Kagemaru nincs itt ügye? – dugom be a fejem az ajtón, mire felnevet.

- Nincs. Hiroval iszik, cigizik, vagy mit tudom én mit csinál. Mit szeretnél? Ismerlek, és ez a tekintet nem mond jót.

- A kert leghátuljában van Hiro családi kriptája, és örök őrzik, valami van ott, amit ennyire félt, és tudni akarom, hogy mi az.

- Egy kriptámban szerinted mi van? Egy oszló hulla – megborzong – nem szeretnék ilyet látni, elég ha előttem ölnek meg valakit, és azt kell látnom.

- Egy oszló hullát nem őriznek ennyire, és ne mond nekem, hogy akkor pénz, mert azt a szobában lévő széfben őrzi, még én se tudom a kódot, de Masa kérlek. Egyedül nem tudom kijátszani az őröket. – sóhajtva áll fel az ágyról, majd sétál mellém.

- Jó, de ha Hiro kivégez minket, a túlvilágon nem hagylak békén – vigyorogva nyomok az arcára egy nagy puszit, mire belém karol, majd körbepillantva megyünk a kripta felé, közbe a kezébe nyomom az injekciós tűt. Amint az örök észrevesznek minket, azonnal közelebb lépnek az ajtóhoz.

- Tsuzuku, ide nem jössz be! Hiro – san megtiltotta.

- Most már nem beszélhetsz velem így. Hiro a szerelmévé tett! Szóval egy kis tisztelet.

– Attól mindig is egy kurva maradsz. Csak azért emelt maga mellé, hogy más ne nyúljon a seggedhez. Masa cicám – húzza magához közelebb az őr. Masa arcán látványosan végig fut az undor, de jó ribanchoz mérten, dóromból az őrnek. Az pedig vigyorogva hajol az ajkára, mire Masa a nyakába szúrja az altatót, erre a másik is megindul felé, de benne végzi az utolsó tű.

- Na, ezért Hiro a bőrünk is lenyúzza Tsu. Gyere – lép el az őr elől, majd együtt feszülünk az ajtónak, mire az végre kitárul előttünk. Egymás kezét megfogva lépünk be, majd az ajtó hatalmas csattanással zárul mögöttünk, mire megugrok. Egy pasit pillantunk meg.

- Jé, ez él! – pislog Masa, nekem meg egy mosoly kúszik az ajkamra, az illető meg felhúzott szemöldökkel néz ránk.

- Nem hittem volna, hogy a bátyámon kívül, két ilyen jó pasi is ide téved. Üdvözöllek szerény hajlékomban, bocs ha nem kínállak meg titeket piával, véges a készletem. – dől neki az egyik koporsónak. – emlékszem rátok, amikor ide kerültetek, azóta jól megöntettek. Ahogy hallottam, a kedves bátyám rád nyomta a pecsétet. Előtted ez a megtiszteltetés, Cazquit illette meg – fordul nekünk hátat – és most ez a lakhelye. Itt fekszik bent – fordítja oldalra a fejét, úgy pillant rám majd Masara. Te emlékszel miért kerültél ide? – Masa megrázza a fejét. Mielőtt az idegen elkezdhetne mesélni, megszólalok.

- Ki vagy te?

- A nevem Satoshi. Hiro öccse vagyok, nem túl jó a kapcsolatunk. Elkezdtem inni, és azért zárt be ide, de ez csak az indoka, az eredeti tervem az volt, hogy a maffia vezéreket bevonom a bátyám és az apám kis terveibe, de elkaptak. Nem akarom ezt az életet élni, nem bírtam már nézni ahogy meghaltok, ahogy ide kerültök és féltek. Egyszer láttam az unokaöcsém Boogiet, ő is ilyen lesz ez, az egész mocsok az ő öröksége. A kurvák, a drogok, a pénz, befogja mocskolni Boogie gyönyörű lelkét. Visszatérve rád Masa. Emlékszem, amikor az apád felkereste az apámat, anyádat kirakta, hogy már nem kell neki, ő Japán legszebb nőjét akarta megszerezni egy éjszakára, az apám pedig örömmel teljesítette ezt. A fizetség pedig te voltál. Remegve álltál a szoba közepén, alig három évesen Tsuzukuba kapaszkodva, mind a ketten zokogtatok, én akkor hat voltam, Hiro pedig nyolc ,de már akkor is nyelte apa minden szavát. Nem hittem, hogy valaha még látjuk egymást, pláne ilyen körülmények között. – mielőtt bármit mondhatnék, az ajtó kitárul, mire oda kapjuk a fejünket. Hiro és Kagemaru néz ránk igen csak mérgesen.

- Itt az én imádott bátyókám.

- Neked kuss van Satoshi! – sziszegve kapja el a kezem Hiro. – neked mit mondtam? Nem jöhetsz le ide soha, attól, hogy a combodon víritit az az átkozott pecsét, nem tehetsz meg mindent. Gratulálok neked Tsu, most Masat is belerántottad, nem csak te, hanem ő is kap, egy kis büntetést hátha végre megtanultok pár dolgot. – Masa felé pillantok, aki félve néz Kagemaru szemébe, majd vissza Hiro felé.

- Tudod Cazqui volt ilyen, mint te. Semmi nem hatotta meg, és mi lett a veszte? Pontosan ez – karomnál fogva ránt oda a koporsóhoz, aminek simán lelöki a tetejét. Összerezzenek. Félve nézek bele, de ott egy gyönyörű hosszú szőke hajú fiú fekszik lehunyt szemekkel, mintha csak aludna. Megbabonázva nézem az arcát, mire Hiro közelebb nyom hozzá. A könnyem megindul az arcomon.

- Megőriztem a testét, hogy örökre szép maradjon, de remélem, te nem szeretnél így járni Tsu! – hajol közelebb a fülemhez. A hátamon érzem a teste melegét, a forró lehelete a fülem cirógatja. Lehunyom a szemem remegve.

- Te ölted meg? – suttogok magam elé.

- Nem. Nem hallgatott rám és az életét vesztette – lép távolabb tőlem – indulj meg a szobába most! Masa te is a sajátodba, mivel te már Kagemaru tulajdona vagy, az ő dolga a büntetésed, de a tiédet én csinálom Tsuzuku. Most pedig beszélek az öcsémmel, amikor felérek, ajánlom, hogy a szobába legyél Tsu – bólintva egyenesedek ki, majd Masa és Kagemaru mellett sétálok ki a kriptából.