Törékeny érzések

17. rész

Tsuzuku

Az álom teljesen magával ragadott, nem ettem aludni se akartam. Infúzió lett a vége, napokig kivagyok ütve. Nem is tudom hány nap után térek magamhoz. Hiro megfogja a kezem, majd fél térdre ereszkedve elhív randizni, amire igent mondok. Magam se tudom miért.

Az álom jár a fejemben, és amit Cazqui mondott, miszerint semmit ne higgyek el neki.

A randink jól telik, romantikus vacsora,sétáltunk is, majd együtt is töltöttünk az éjszakát, de olyan más volt minden, magam se értem miért. Nem volt durva, nem fájt, figyelt rám...

A következő napokban Mirát figyeltem, aki azóta, nem próbálkozott Hiro közelébe jutni, mióta kapott egy szép nagy pofont, még az én arcom is fájt...

**

Mira a folyosón sétál, sokszor a háta mögé pillant nem e követi valaki. Ez volt először furcsa a számomra, de nem foglalkoztam vele különösebben, egészen addig amíg a szobájából beszélgetést nem hallottam. Egyik nap a birtokon sétál, mire követem, persze igyekszem nehogy észre vegyen, Masat hoztam magammal szokás szerint.

- Hiro nem lesz boldog, hogy követed Mirát. Miért aggódsz?

- Mert nem húzza meg magát, azért. Daichi meg se mer mozdulni szinte, Mira pedig felfedezi az egész birtokot... - Daichi sétál el mellettem, mire közelebb húzom magunkhoz.

- Mit csináltok?!

- Bocs, rád hoztuk a frászt. Ne menj arra, Mirat figyeljük segíts nekünk... - lépkedünk egymás mögött. Ha most megint mi jövünk ki ebből rosszul, akkor Daichi is bukik velünk. A múltkoriból kiindulva, egyikünk se járt túlzottan jól... A kripta mögé sétál, mi pedig követjük tisztes távolságból. Telefont előkapva üti be a számot.

- Azt honnan szedte? Egyikünknek se lehet telefonja, nehogy azon keresztül áruljuk el Hirot, és az egész maffiás hálózatot - Sóhajt fel Masa mellettem, mire karjára csapok, mert így nem hallom Mira mit beszél.

- Nem Gackt sama - sóhajt fel Mira - még nem találtam meg a birtok gyenge pontját, túl jól van védve Hiro nem hagyja felügyelet nélkül ezeket a pontokat, sem pedig Masat és Tsuzukut. - szemet forgat – Igen, Hiro úgy tudja hogy Mikoto - santól jöttem, arról fogalma sincs hogy már régen hallott - nevet fel - amint lesz valami változás azonnal hívom uram - Sóhajtva teszi le, mire elő ugrok, a többiek jönnek mögöttem. Mirát a kripta falának nyomom.

- Te kis kurva - fülébe sziszegek - mit akart Gackt?! - fájdalmasan felnyög, mire engedek a szorításomon.

- Téged és Masat akar. Cazqui az övé volt mielőtt Hiro elnyerte tőle, Gackt sama tudja, hogy az öccse vagy, így kellesz neki és Masa is. Maffia körökben nagyon híresek vagytok, hogy milyen örömökben tudtátok együtt részesíteni Hirot, erre vágyik. - kacag fel, mire a torkára szorítok. Az örök sétálnak erre, majd állnak meg.

- Hiro - san összes ribaca egy helyen. - vigyorog az egyik.

- inkább hívd ide Hirot - szemet forgatok - valamit megkell tudnia, mielőbb az egész birtok veszélybe kerül. – bólint, majd elmegy.

- Bármit tehettek velem nem félek. Ha nem jelentkezek, Gackt azonnal küldik az embereit ide, mindenkit megölnek, téged és Masat elvisznek magukkal - sziszeg.

- Ehhez nekem is lesz egy két szavam! - jelenik meg Hiro, mire én hátra lépek Daichi és Masa karját megfogva. Miran végig fut a reszketés ahogy Hiro szemébe néz, mi hárman már tudjuk, hogy ezért mit fog kapni. A pofon ahhoz képest semmi nem volt, én már ismerem milyen egy igen mérges és dühös Hiro. Kagemaru is előkerül, ő Masa mögé áll be. Hiro lassan fog Mira állára majd rántja maga felé, persze a kis kurva a szemét nem nyitja ki, szorosan összeszorítja.

- Na mivan, ilyenkor már nem nagy a szád?! Oh még reszket is, mindjárt megsajnálom - nevet fel. Durván tép bele Mira hajába. - Most legyen nagy a szád és beszélj. Gackt mit akar? - sziszeg.

- Azért küldött mert Tsuzukut és Masat akarja trofeának, jól mutatnának a ribacai között, egykor Cazqui is ott volt.

- Ne merd a szádra venni Cazquit - sziszegve pofozza fel - miről kell még tudnom? Mikor jönnek?

- Már ma esete megpróbálnak bejutni ide, és ha sikerül nekik, Hiro san lesz az első akit levadásznak, és persze Boogie.... - Nagyot dobban a szívem. Róla el is felejtkeztem, Boogie ehhez még kicsi, tuti megölik mert Hiro vére. Hiro mély levegőt vesz, majd Kagemaru felé pillanat, persze Mirát egy percre se engedi el...

- Kagemaru fogd Boogiet, és vidd el Kagami házába. Nem lehet itt amikor megtámadnak minket, a fiamnak élnie kell, ha én meg is halok. Vidd magaddal Masat, Tsuzuku, és persze az egész házat, csak a fegyveres testőrök maradhatnak itt. Satoshit óvatosan kell megmozdítani és átszállítani. - Szorít Mira nyakára... - Te büntetésedről majd én gondoskodom. - Hiro mellé lépek, mire rám kapja a fejét.

- Én nem hagylak itt egyedül!

- Nem kérdeztem hogy akarod e vagy sem!

Mész és nem vitatkozol velem Tsuzuku! Most az egyszer csináld azt, amit én mondok! Mellettem rosszul érzed magad, mert túl kemény és durva vagyok, szerinted Gackt milyen?! Még nálam is rosszabb. - Tiltakozni akarok, de Masa megfogja a kezem, majd elkezd húzni maga után. Teljesen lefagyok, amikor Hiro szemeibe könnyeket látok, mintha ez lenne az utolsó beszélgetésünk.

Zúg a fülem, nem hallom semmit, csak az arcát és az ajkát nézem, ahonnan egyetlen egy szót lehet leolvasni : Szeretlek. Bennem pedig itt törik el valami, és zokogok fel, hagyom Masa hagy vigyen a szobámba.