Úgy ölelj, mintha utoljára ölelhetnél,
Mintha innen messze elmennél,
És soha vissza nem jönnél.
Karod fond erősen körém és húzz magadhoz,
Engedd hogy odadőljek nyakadhoz,
S hozzászokjak ehhez a pillanathoz.
Engedj még közelebb, amennyire csak lehet,
Hogy elfelejtsem a szönyűségeket,
S élvezzem ezt, itt, veled.
Úgy csókolj, mintha utoljára csókolhatnál,
Mintha vízben fulladoznál,
S közben levegőért kapkodnál.
Simogasd ajkam meleg leheleteddel,
Míg én hallgatom ahogy lélegzel,
S lelkem eggyé válik a lelkeddel.
Fond össze őrülten szerelmes lényeink,
Hogy együtt dobogjanak szíveink,
S beteljesüljenek ígéreteink.
Úgy nézz, mintha utoljára láthatnál,
Mintha karjaidban elaltatnál,
S te utána lassan a halálba zuhannál.
Szorítsd meg testem még egyszer,
Mikor én már nem leszek éber,
S pillants még rám egy kevésszer.
Hints lágy csókot száraz ajkamra,
Csúsztasd kezed a derekamra,
Csak még egyszer, utoljára.
ESTÁS LEYENDO
⚜️AMATŐR KÖLTÉSZET⚜️
PoesíaAmatőr versek, vegyes érzelmekkel. Amatőr költő, rengeteg ihlettel. ⚜️,,If a writer falls in love with you, you can never die."⚜️
