A Vadász Idény ( A démon vadász és vérei- Átírás alatt )

4

Red az egyik fúrót javítgatta ami meghibásodott. Napok óta dolgozik az apja mellett mint bányász és élvezi, hogy a Földön töltheti az idejét. Az utolsó simításokat végezte a fúrón, de az egyik drótot el vágta a karmaival amitől megvadult a bányász eszközök. A fiatal Démon harcost hátra lökte majd a bánya falát kezdte el bányászni majd a munkásokat kezdte el támadni. Minden munkás ilyedten ugrott az útból félre. Az elszabadult gép Red felé tartott aki a sokktól nem mert megmozdulni. A gép a személyes légtere közelébe került, de a háta mögött valaki elsütött egy fegyvert. A bányász eszköz felrobbant, a fiatal Démon harcos mögé nézve elsápadtak a munkások.

- Red... Kifelé!

A fiú sietősen állt fel majd elhagyta a bányát. Az apja kifejezetten megtiltotta neki, hogy megszereljen bármilyen eszközt is mivel csak elméletileg ismeri az eszközök javítási műveleteit. Ahogy a bánya bejáratán ki ért csúszva állt meg így felhányta a talajt és a vastag gyökérzeteket. Nyelt egyet ahogy az apját meglátta a bánya bejáratánál.

- A... Apa ne haragudj, de... Nem tudtunk el érni és... Te is tudod, hogy egy fúrót se hagyhatunk munka közbe le állni- magyarázkodott Red reszkető hangon.

Lomerion nem mondta ki, de a fiának igaza van. Tudta, hogy igaz, de mégis feszült, hogy fia megtagadta a parancsot, de leginkább az, hogy ezt meg is ígértette vele.

A Vadász lakásán felfordulás pihent ugyanis két Mini-con fel-alá szaladgált egy megvadult elemes kutya elől. A konyhába futottak, de ott zsákutcába kerültek. A mechanikus kutya megtalálta őket, a madár kinézetű Mini-con védelmezően állt társa elé, de a szemében látszott a félelem is. A kutya egyre közelebb ért hozzájuk, de a fejét hátulról elltalálták. Füstölgött a lövés helye majd arccal előre esett a házi állatról mindtazott robot. A két Mini-con felnézett megmentőjükre aki végre örült, hogy ismerős környezetbe lehet.

- Falcon, Anvil! Mi történt?!
- Hál az Örök Szikrának. Ha nem jössz úrnőm akkor ez a kutya felfalt volna minket!
- Falcon, téged! Attól, hogy Különleges erővel rendelkező Mini-con vagy még nem azt jelenti, hogy nem tudnál harcolni. A nagyi tényleg nem tanított meg téged harcolni?
- Nem, Netíri!- felelte Anvil.

FalconEye egy sólyom szerű Mini-con volt aki szűk térben nem repült ezért a földön a karmai csattogásai közbe követte gazdáját. Ő volt a legtapasztaltabb Mini-con míg társa tán egy kicsivel idősebb volt az ikerpárnál. Anvil avagy Steel Anvil már egy robot volt aki nevéhez híven nem ezüst, hanem kék színű volt. Ő akkor lépett be a Vadász életébe mikor a gyermekei megszülettek. Nem lehetett tudni mikor jött létre, de erősen kötődött Red-hez. A fiatal Démon lány a kanapéra megkönnyebbülten ült le, bár a lakáson aggódva nézett végig. Amióta elment egy minimális kupi volt a bátyja miatt. Red ritkán tartott rendett, de amióta ő elment ez káoszba fordult. Hátra döntötte a fejét majd halkan felmordult. A két oldalán álló Mini-con-ok furcsálva néztek egymásra majd Netíri-re.

- Mit műveltetek ti itt nélkülem?- kérdezte unottan a lány.
- Red kicsit rendetlen úrnőm. Ezt te is tudod.
- Igen Falcon tudom. Alig jövök meg és takaríthatok. Pedig apa kedvencét hoztam- nyavajgott a lány.
- Az apja és az öccse a Földön van egy bánya feltarását intézik!- válaszolt komolyan Steel Anvil.
- És nem mondták mikor jönnek?
- Nem úrnőm- felelte a sólyom kinézetű Mini-con.
- Rendben. Addig menjetek pihenni. Nekem van egy kis dolgom.
- Úrnőm neked kellene pihenni!
- Jól vagyok Falcon. Menjetek nyugodtan fel. Tudom, hogy ti is ki merültetek.

A két Mini-con hallgatott a fiatal lányra. Netíri elkezdte a nappalit rendbe tenni aztán következett a konyha majd a felső szinten megpihenő szobák. Mivel a babilonon 4 szobába is el lehet jutni legelőször saját szobájába lépett be. Örült, hogy haza térhetett és izgatott volt, hogy mikor találkozhat a szeretteivel. Nem látszott rajta, de megkomolyodott. A szobája rendbe volt, de ahogy be lépett öccse szobájába az arcáról le sápadt a jókedve. Feszülten rendet rakott, de elhatározta, hogy akármi lesz elmondja mit gondol testvére trehányságáról.

Jópár óra elteltével Netíri a szobájába pihent a testvérének készített kis " ajándékkal ". Amit talált össze gyúrt egy labdává. Hallotta ahogy a ház ajtaja nyílik és jó hangulatba nevet fel a család két férfi tagja. A labdát magához vette majd szobáját elhagyta. A balkonon megállt majd a testvérének dobta a vackokból összegyűlt labdát. Red mellkasát találta el a tárgy, de nem volt sok ideje gondolkodni a két férfinak.

- Na ide figyelj te vörös gyagyás, ha megint nekem kell utánnad eltakarítani a rumlit, én le nyakazlak!- csattant fel Netíri.
- Mivan?! Mit mondasz nekem huh? Ki is az aki 5 éve arra kért, hogy csórjak neki egy Űrhíd nyitót?!

Ahogy Red tekintete találkozott a nővére vöröslő szemeivel a harag eltávozott belőle, csak a jókedvet és a boldogságot érezte, hogy végre a nővére vissza tért. Lomerion aggódva nézett lányára aki a pavilon lépcsőjén le baktatott majd szorosan megölelte apja nyakát. A lány halkan szipogni kezdett majd könnyei arcáról apja nyakát kezdték el zavarni. A Vadász gyengén ölelte vissza lányát akin egyre jobban látszódtak a fáradtság és a kimerültség nyomai. Apja alig hallhatóan kérdezni kezdte az idegen bolygón történtekről, de némán állt és bámult maga elé.

- Netíri...- fogta meg nővére karját Red.
- Csak... Pihenni... Akarok... Végre nyugodtan... Pihenhetek...- motyogta a fiatal Démon lány.

A lány a fáradtságtól apja vállán aludt el. Halk szuszogásait lehetett csak hallani a hatalmas házba. Lomerion óvatosan lánya tarkójához tette a jobb kezét majd úgy fogta a kezében gyermekét mintha egy pár hónapos csecsemő lenne. Lányát óvatosan vitte fel a szobájába ahol az ágyra gyengén fektette le. Úgy érezte vissza kapta a gyerekét méghozzá ugyan olyan életkedvvel és harci tűzzel. A lánya szobáját elhagyta, de még eltudta kapni a fiát, aki próbált ismét menekülni a szidás elöl. A fiú nagyokat nyelt, de húga állapotát tekintve a Vadász elhalasztotta a fejmosást, de a fia bűntetését meghosszabbította.