A Vadász Idény ( A démon vadász és vérei- Átírás alatt )

3

- Sajnálom Anna, de nem tudok menni.
- Ne már... Most jött haza Mark és nagyon várta, hogy veletek találkozzon. Tudod, hogy rég találkoztatok.
- Igen tudom, de... Találnom kell egy feltalálót, egy kitűnő mérnöki rajztudással rendelkező embert is és egy orvost is aki még egy mérget is semlegesíteni tudna. Bár nem hiszem, hogy lenne egy ilyen ép eszű Velocytron-ra menekült Démon-i lény is akik tudnak ilyen személyeket.
- Red gyere le kérlek. Egy napra feletkezz meg a dolgaidról. Édesapád belebetegszik a sok munkába, te is tudod. Légyszi- könyörgött Anna.
- Talán le tudok menni. De nem ígérem semmit.
- Rendben. Szia Maci!

Red a tabletek az asztalára tette kikapcsolt állapotba. A fiú az asztala egyik rejtett zugából egy krizantém virágott vett elő aminek szírmai Energon-ból készültek. Red a növényt az asztalára rakta aztán kutatni kezdett a szobájába. Az apja a folyosón sétált el, de fia szobája előtt megállt. Az ajtó nyitó gombját megnyomta, de az épp nyíló ajtón egy kábel köteg repült ki ami a vadász arcába került. Ahogy a kábel köteg a földre esett Lomerion unott arccal nézett fia szobájába.

- Khm!- köszörülte meg a torkát Lomerion.
- Ne most apa! Nem találom a Földhít nyitót amit adtál!- kutatott tovább a lomjai közt Red.

A vadász az oldaláról le pöccintett egy eszközt amit fia felé nyújtott. Red felnézett majd abba hagyta a szobájába a felfordulás okozását. A fiú gyorsan vette magához az Energon szirmos virágot majd az apjától elakarta venni az eszközt, de az apja elhúzta tőle. Red majdnem arcra esett, de még megtudott állni, hogy apja szemébe nézhessen. Lomerion a tabletjét mutatta amin egy idegen név szerepelt. Lomerion jól ismerte azt a nevet melyet a tableten talált, de Red nem annyira, csak azt amit jelent. Red hátrébb lépett az apjától aki idegesen figyelte fiát.

- Szóval?- kérdezte vissza fogott dühvel Lomerion.
- Ha olyan helyzetbe kerülök akkor... Megtudom változtatni a nevem- vallotta be Red.
- És miért pont... Praestes?
- Dícséretek- vont vállat a fiú- Latin. Tudtommal ezt akartad alapból adni nekem. Csak anya mégis le beszélt róla.
- Remek Felderítő parancsnok leszel Red. De reméljük, hogy erre nem kerül sor. A latin nyelv olyan ami... Hozzám nőtt. Ha mégis megváltoztatod a neved ám legyen. De addig ne ameddig nem szükséges fiam.
- Rendben.
- Most pedig menj.

Lomerion átnyújtotta a fiának a portálnyitót majd dolgozószobájába ment. Red kapkodva, de nyitott egy Űrhidat amin sietve átlépett. Egy számára ismerős erdő közepéi, csendes kis nyaralóházhoz teleportált. Körbe nézett, de senki se volt sehol. Egy föld parkoló sorra nézett ahol az Energon szirmos virágból egy szirmot kitépett majd a parkoló, ház felé nyúló oldalán lévő fa kerítésre tette.

Másfél óra után 4 kocsi parkolt le a föld parkolón. 3 egyforma márkájú autó és egy tőlük teljesen más márkával ellátott jármű állt a föld úton. Az egyik járműből kiszállt egy vörös hajú nő majd a sziromhoz lépett. Elvette a fakeritésről majd a házra nézett. Az ajtó félig nyitva volt.

- Anna? Mi a baj?
- Az ajtó nyitva!- felelte a lány.

A lány reszkető léptekkel ment oda a házhoz majd az ajtót kinyitotta. A hideg tavaszi szél megcsípte a lány arcát amitől kipirult az arca. Maga mögött bezárta az ajtót majd a kandallóban ropogó tűz hangja felé lépdelt. A nappaliba a dohányzó asztalon 5 pohár pihent és két üveg bor. A lány összehűzott szemöldökkel megrázta a fejét, le vette a kabátját majd a két személyes kanapé szélére dobta. A derekán gyengéd kezek futottak végig amitől megrezzent. A nyakából a haját hátra söpörték majd csókot kapott oda. A lány zavartan nézett maga elé addig amíg az illető a vállára nem tette az állát.

- Rég láttalak Anna... Hiányoztál- suttogta Red.
- Ezt te csináltad?- kérdezte meglepődve nézve a nappalira Anna.
- Másfél órája vagyok itt. Nem akartalak a szobánkba megvárni.
- Disznó... Na engedj el- utasította a Felderítőt Anna.