A Vadász Idény ( A démon vadász és vérei- Átírás alatt )

8

Egy mester puska csöve villant fel a Cybertron napjának sugarába. A 12 fős Autóbot csapat mely körbe állta Desdemona legkiválóbb csapatát fegyvereiket a megcsillant puska cső felé szegezték, de nem számoltak a hátulról is elsült mester puskával. A hátulról való támadás elterelte az Autóbotok figyelmét, hol a megcsillant puska cső felé lőttek, hol a sötétben rejtőző Vadász helyzetét próbálták bemérni. Pillanatok alatt le szedték a 12 fős csapatot, Desdemona megkönnyebbülten nézett fel a megcsillant fém irányába, de hamar a csapata felé fordult, haragos tekintetéből áradt a gyűlöletet. A csapata már 29 főből állt. A harmincadik katona előttük halt meg.

- L... Lea... Leanatan Parancsnok! Kérem, csak aggódtunk magáért!- felelte az egyik tiszt.
- Megtiltottam nektek, hogy erre a cserkésző akcióra velem gyertek! Ha nem követtetek volna nem ölik meg a...
- Mona, elég!
- Lomerion, én...
- Mona, ne őket hibáztasd ezért! 1 élet árán sikerült 12-vel megfogyasztanunk az Autóbot csapatot. A bázison le róhatod rajtuk a szidást!- szólt feleségére ismét Lomerion.
- Mindenki vissza a bázisra!- utasította a csapatát Desdemona- Egy kis pihenő, a mesterlövészeknek is! Újra kell tölteni a fegyvereket!

A tisztek Desdemona legnagyobb örömére szófogadóan elmentek, a társuk holttestét magukkal vitték. Fokozatosan le maradt, megvárta a két mesterlövészt. A két határozott harcos léptei megkönnyebbülést okozott a Parancsnok számára. Az egyik, kihalt épületből mely a sötétbe rejtette az egyik lövészt a tarkóját támasztott fegyverrel lépett ki, míg a másik, természetes fénnyel megvilágított épületből a hátán cipelte a biztosított fegyvert.

- Ch... Mind egy beképzelt idióta!- nézett a tetemekre Red- Az egyikbe 4 töltényt pazaroltam mert ugrált!
- Red, elég!- szólt fiára Desdemona- Te voltál a legjobb... Büszke vagyok rád.

A fiú belül boldognak érezte magát a dípcsérettől, de kívül más mutatott. Unottan nézett a holttestekre míg a szülei felé mentek. Lomerion tudta, hogy Red még haragszik az anyjára, de ez hamar megváltozhat, hisz bízott fia gyors megenyhülésébe. Desdemona fia bal vállát óvatosan fogta meg aki bizakodó tekintettel anyjára nézett.

- Tényleg büszke vagy rám?- kérdezte anyját Red.
- Igen!- válaszolta fia előtt megállva Desdemona- Túlszárnyaltad apádat is.
- Inkább közelít a szinted az enyémhez fiam. Ne éld annyira bele magad.
- Gyere kincsem- nyúlt a fiáért Desdemona- Ki érdemelted a nyugodt pihenést.

Red az anyja és az apja közé bújt mint régen, csak most nem volt mellette a nővére. Lomerion a feleségével a bázisra vezető úton a stratégiát beszélték meg, Red egyre jobban lemaradozott, szemeit hunyorogva tudta csak nyitva tartani. Napok óta csinálják folyamatosan ezt a cselt, elfáradt és az érkezésük napja óta egy percet se pihent. A szemei le csukódtak, a mester puskát a kezéből ki ejtette, előre dőlt, de valakinek a hátához ért a felső teste, álla a személy bal oldali nyak és váll közötti területre esett.

- Csak úgy mint régen Lomerion...- nézett boldogan férjére Desdemona.
- Igen, tudom. Hoznád a fegyvereket Mona?
- Persze, adjad csak- nyúlt a hosszú csövű fegyverekért Desdemona.

A két fegyvert el vette, az öv segítségével a vállán át dobta a gyilkos eszközöket. Lomerion egyetlen fia kezeit a nyaka köré fonta. Nosztalgikus volt az élmény Lomerion számára, hisz fiát fiatalabb korába mindig a hátán vitte akár elfáradt egy hosszú nap után akár csak apját megkérte, hogy vigye haza. Desdemona boldogsága elhalványolóba volt, a lányára gondolt. Félt, hogy nem bocsát meg neki. Miatta lett az arcán egy örökre szóló seb.

- Mona!
- Oh... Ne haragudj. El bambultam.
- Netíri miatt aggódsz... Igaz?
- Igen.
- Haragudni fog, ha megtudja. De egy idő után megbékél ezt te is tudod.

Red az apja halántékénak támasztotta a fejét így Desdemona rá látott a fia lehúnyt tekintetére. A nő a szikrájára helyezte bal kezét a meghatódottságtól. Hiányzott neki a gyerekei félő tekintete mikor az ő vagy Lomerion társasagát keresték, ha az álmaik rémálomba léptek.

...

A fegyvert fém töltényekkel töltötte fel. Lomerion óvatosan végezte el a művelet minden egyes pillanatba. Míg a fia abban a helyiségbent melybe megszállhattak pihent, addig ő a felesége és annak csapata társaságában ült. A csapat nem szimpatizált vele ezért az egyik sötét sarokban tömködte a két mester puskát lőszerekkel.

- Leanatan Parancsnok, ne haragudjon, de a két Autóbotba mi nem bízunk! Megölették az akciójuk miatt egy társunkat!
- Én tudom, hogy Mazaroka hiánya fellelhető lesz a csapatba! De ne merjétek Lomerion és Red kárára vetni ezt! Mazaroka parancsot teljesített. Velem járőrözött... Az Autóbotok miatt halt meg, nem Lomerion vagy Red miatt! Remélem ez világos volt számotokra!
- Igen!- felelte Desdemona csapata.
- Kifejezetten megtiltom nektek, hogy a következő ilyen akciókba bele szóljatok! Ha megmeri tenni valaki velem számol!
- IGENIS!!!
- A következő ilyenre kell egy katona...- szólalt meg higgadtan Lomerion- Red ki merült. Egy kis ideig nem jöhet!
- Mazaroka volt a legjobb lövész a csapatba, a többiek a közelharcban jobbak.
- De halott! Az Autóbotok miatt!- utalt az egyik katona Lomerion-ra.
- Vissza tudom hozni... Vissza a halálból.

Lomerion rekedt hangjára mindenki felfigyelt. A mester puskát félre tette majd a felesége felé sétált így a csapat szimpátiáját ismét nem nyerte el. Ahogy Desdemona elé állt mellkasa résnyire szétnyílt így láthatást nyert a kéken csillogó szikrája. A nyitott részhez emelte jobb kezét amibe egy kisebb szilánk darab emelkedett ki. A nyitott mellkasa lezárult, a szilánk darab a tenyerébe lebegett, a fizika törvényei nem vonatkozott a kék kristály szerkezetű darabra.

- Egy IceEyes vissza tudja a saját generációjából hozni azt akit ki választ. Legyen az vér rokon vagy egy halandó.
- 4 szem közt el mondom. Ezt jobb, ha más nem tudja.
- Maga... Vissza tudja hozni?- kérdezte az egyik hang adó a csapatból.
- Igen. De Des... Leanatan Parancsnokkal muszáj vagyok 4 szem közt beszélni.
- Menjetek ki, készüljetek fel a következő már normális bevetésre.
- Parancs!

A tisztek elhagyták a helyiséget így Lomerion egyedül maradt a feleségével. Desdemona a kezénél 2× nagyobb kezét össze zárta ezzel a szilánk darab a Vadász öklébe szorult.

- Lomerion ez nem éri meg. Nem akarom, hogy megosztódjon a szikrád.
- Mona... Megoszthatom, de én velem semmi se történne. Ő addig nem halhat meg amíg ő azt nem akarja. Csak tudnom kell mikor jött lé...
- Őt nem teremtették!- rázta meg a fejét gyengén Desdemona- Ő a bátyám.
- Mona... Még hány hazugságod fog ki derülni? Huh?!- kérdezte idegesen Lomerion.
- Lomerion had magyarázzam el!
- Mondjad, hogy miért pont a bátyád állt oda és feláldozta magát!
- Mazaroka-t elszakították tőlem. Mikor vissza tértem ide akkor ismertük fel egymást. Azóta elszakíthatatlanok vagyunk mint Netíri és Red. Ilyen a testvérek közötti kapcsolat.
- Mona. A testvéredet vissza fogom hozni akár szeretnéd akár nem! A gyerekeinkek jogukban áll megismerni a nagybátyjukat!
- Ezért szeretlek ugye tudod?- nézett férjére aggódó mosollyal Desdemona.
- Igen tudom, te szexi boszorkány- húzta szabad kezével közelebb feleségét Lomerion- Attól, hogy nem vagyunk együtt még a saját életemet is feláldoznám érted.
- Tudom... Ha valami bajod esik vagy a bátyámnak én megfolytalak.
- Tudod jól, hogy semmi bajom se lesz Mona! De a segítséged kell.
- Mit kell tennem?

Lomerion az egész rituálét el magyarázta hogyan működik valamint hogyan fog remélhetőleg végződni. Desdemona az egészet sápadtan hallgatta végig. Már az volt számára a legborzalmasabb, hogy szeretett férje a szeme láttára egy ember méretű kisebb darabot vett ki a szikrájából. Nem akarta tudni, hogy mi történne, ha a rituálé rosszul sül el.

——————————————

Mazaroka: Desdemona bátyja, részletesebben fellelhető karakter lesz a Fordított Világ C. könyvbe.