A kezdet előtt

4. fejezet

Ahogy mentünk végig benézegetve a kupékba, szembe találtuk magunkat a bordó hajú lánnyal a talárszabdából.

- Erre minden kupé foglalt - mondta

- Erre is - kontrázott Laila

- Keressünk együtt kupét, hátha kihagytunk egyet - javasoltam - Több szem többet lát

- Rendben - egyezett bele a bordó hajú lány, majd megfordult és mentünk tovább - Egyébként a nevem Alissa.

- Szép neved van - mosolyogtam rá

- Kösz - motyogta

A következő pillanatban ahogy benéztem az egyik kupéba, egy ismerős arcot pillantottam meg

- Áh, James! - lelkesültem fel, majd benyitottam és levágtam magam az egyik helyre. Csak ekkor vettem észre, hogy rajta kívül még három fiú ül ott és néznek rám furcsállóan - Az összes kupé foglalt - tártam szét karom, majd intettem Lailának és Alissának, hogy jöjjenek be. Laila készségesen helyet foglalt mellettem, mire a két srác, akik között ültem, átmentek arra az oldalra, ahol James és a negyedik fiú ült.

- Én Sophie vagyok és ti? - kérdezek rá, ha már így betolakodtunk.

- Én Sirius vagyok - mutatott magára a fekete hajú fiú - A többiek Remus, Peter és ugyebár az általatok ismert James - mondta végig a neveket

- Hello - int Laila - Én Laila vagyok ő pedig Allisa. - mutatott barátném új ismerősünkre, aki szintén intett egyet.

- Sajnáljuk, hogy csak így betolakodunk de tényleg minden kupé foglalt és teljesen idegen társaságban nem szívesen ülnék be - foglaltam össze a fiúknak.

- Mert engem annyira jól ismertek, mi? - kérdezte fellengzősen James.

- Hát azt tudom, hogy James a neved, valószínűleg évfolyamtársak leszünk, hogy a griffendélbe akarsz kerülni. És ahogy jobban megnézlek nagyon hasonlítasz Fleamont Potterre, így gondolom rokonok vagytok. Ami annyit jelent, hogy aranyvérű varázsló vagy. Úgyhogy igen lehet, hogy tudok rólad pár dolgot. Bár az nem biztos, hogy ismertségnek számít. - daráltam le neki, de amikor csak meglepett arcokkal találtam szembe magam inkább eltakartam az arcom a kezeimmel. - Utálom, hogy ha ideges vagyok akkor be nem áll a szám - motyogtam halkan

- Értem én, hogy az Abszol úton találkoztunk, ebből feltételezed, hogy évfolyamtársak leszünk. Apámat gőzöm sincs, honnan ismered, de oké, hasonlítok rá. Viszont mégis miből találtad ki, hogy a griffendélbe szeretnék kerülni? - kérdezte megrökönyödötten

- Biztosan tudja, hogy minden valamire való varázsló griffendéles akar lenni - nevetett a Sirius nevű fiú, mire nyelvet öltöttem rá

- A Foltozott Üstben piros-arany sál volt rajtad, ezért gondoltam. Egyébként meg nem csak a griffendélbe kerülnek valamire varázslók. Például Merlin mardekáros volt, mégsem halt bele - néztem rájuk kihívóan mire ők teljesen felháborodtak.

- És kedves Sophia, mégis mivel magyarázod, hogy a legtöbb sötét varázsló onnan került ki? - fogadta el a kihívást a fekete hajú fiú

- És szerinted más házakból nem kerültek ki sötét varázslók? Na meg akkor ha onnan jöttek a legtöbben, mi van abban? Lehet még valaki kedves és normális attól, hogy mardekáros. Nem szabadna előítéletesek lennetek - vágtam vissza

- De a többség a lényeg. A griffendélesek között sem mindenki bátor, mégis erről híres a ház

- Nem szabadna bedőlnötök a sztereotípiáknak. Nem lesz valaki csak úgy gonosz mert a mardekárba osztják - fontam össze a kezeimet a mellkasom előtt.

- Tudod, Sophia, nekem szimpatikus voltál. - mondta James - De a mardekárosok mind férgek, aki pedig nem, az majd lesz. Ha ezt nem bírod elfogadni, akkor elmehetsz

- Tudjátok - szólalt meg Laila, aki eddig csendben hallgatta, mi történik - én nem sokat tudok róla, hogy a mardekárosok és a griffendélesek milyenek, de azt tudom, hogy a varázslók egynegyede ide tartozik. Ha ennyi ember lenne mind egy "féreg" - rajzolt idézőjeleket a levegőbe - akkor elég nagy bajban van a varázslótársadalom. Ha ezt nem tudjátok elfogadni, akkor szíves-örömest elmegyünk.

- Veletek tartok - csatlakozott Alissa is - Semmi értelme szidni őket, mert semmiben nem különböznek a többiektől. Nálatok mondjuk biztos jobbak - fintorgott

Ennél jobb végszót nem is találhattunk volna. Fogtuk a ládánkat majd kisétáltunk a kupéból. Azonban én nem bírtam ki és még vissza szóltam a hátam mögött mielőtt becsuktam volna az ajtót.

- Azt imádnám ha az egyik Mr. a mardekárosok mind férgek a mardekárba kerülne és így észrevennétek magatokat. - mondtam majd olyan lendülettel csaptam be az ajtót, hogy azt hittem kiesik a helyéről.

Végül egy kicsit tovább haladva találtunk egy kupét ahol egy vörös hajú lány és egy fekete hajú fiú ültek.

- Bocsi de minden kupé tele van. Bejöhetünk? - kérdeztem kedvesen

- Igen, persze gyertek csak. - válaszolt a vöröske.

- Sophia vagyok örülök, hogy megismertelek titeket - mosolygok rá őszintén.

- Én Lily vagyok és ő itt Perselus. - mutat a fiúra aki útközben átült Lily mellé, hogy mi is kényelmesen helyet foglalhassunk.

- Engem Lailának hívnak.

- Engem pedig Allisának. - mutatkoztunk be újfent.

Mivel nem tudtam, hogyan kezdjek neki újra egy beszélgetésbe és nem is nagyon akartam az előző után így inkább gyorsan kikaptam a könyvemet a ládámból és olvasni kezdtem.

- Te is elkezdted olvasni a könyveinket? - csillant fel Lily szeme.

- Hát igen átnéztem őket. De csak azokat olvasgatom amik tetszenek - válaszoltam kissé unottan a lánynak.

- Szerintem az összes érdekes, kivéve a mágiatöri - húzta el a száját Laila - A történelem még így sem lehet szórakoztató

- Szerintem az is érdekes - húztam fel az orrom

- Nekem a bájitaltan a kedvencem - szólalt meg halkan, szinte suttogva Perselus

- Én eddig a bűbájtannal szimpatizálok leginkább - mosolygott Lily - egyébként ennyi ideig kerestetek szabad kupét?

- Nem, először egy ismerősünknél voltunk de kiderült, hogy egy előítéletes, nagyképű, felfuvalkodott hólyag, szóval eljöttünk.

- Kik voltak azok? - kérdezte Perselus még mindig alig hallhatóan

- Egy James Potter nevű fiú, meg még másik három - mondtam fújtatva a dühtől - de igazából csak James meg az idegesítő haverja miatt jöttünk el. A többi csak ült és nézett ki a fejéből.

- És mit mondtak amin így kiakadtatok? - kérdezte Lily kedvesen

- Azt merte állítani az a hólyag, hogy minden kiváló és valamire való varázsló a griffendélbe megy és a mardekárba csak a férgek jutnak - folytattam felháborodásom kitárgyalását.

- Ez nem igaz, a mardekárba is vannak normálisak - jelentette ki Perselus.

- Ugye? Én is ezt mondtam, mire azt állították, hogy ez nem igaz. Ökrök azok, nem is akarok velük többet foglalkozni. Inkább meséljetek magatokról - bíztattam őket

- Hát... Én mugli családból jöttem és van egy nővérem, Petunia - kezdte Lily

- Ne is beszéljünk róla, a gondolatától kiráz a hideg - borzongott meg Perselus

- Annyira nem borzasztó - mondta Lily - ő csak nem hétköznapi.

Végül a kínos családi témát elvetve inkább a Roxfortról beszélgettünk, ami mindenkinek egy kellemesebb téma volt.