Priceless [NamJoon OS] - Befejezett

1.

Kicsit hosszú lett, ezért úgy döntöttem, három részbe szedem, mert.. Én így jobban átlátom, és szerintem ti is 😆💕

A csípős téli idő még akkor is elviselhetetlen, mikor nincs hó. Senki se képes két percnél tovább kint lenni vacogás nélkül, mert a hideg a csontjaiig hatol. Reszket az egész testében, és arra vágyik, hogy behúzódhasson valahova, hogy legye egy hely, ahol a szél nem éri el, vagy jöjjön a vonat, amire két megállóig felszállhat melegedni. Azonban vannak olyanok, akiken még ez sem segít.

Példának itt vagyok én. Kalandos életem volt, de nem ott, ahol a normális határ kezdődik. Egy ideje már meg kellett küzdenem azért, hogy legyen hol aludnom, legyen mit ennem. Nyáron nem számít, ha kimarad egy-egy nap, azonban ilyenkor, mikor bejönnek a mínuszok, nem bírok kint meglenni. Nem szeretem, ha mások látnak. Felismernek az utcán ,,ez volt az a nő, akit a múltkor is láttam!". Igen, hajléktalan vagyok, de nem azért, mert basztam az életemre! Így hozta a sors. Éppen ezért próbálok felülkerekedni rajta, harcolni, és olyan életet élni, ahol minél kevésbé szenvedek. De ez nagyon nehéz nekünk.

Épp Yuka-hoz tartok. Élettel teli, vidám és minden értelemben gyönyörű lány. A legjobb barátom. De ő is a rossz útra tért azért, hogy legyen miből élnie. Napjait az autóút szélén tengeti, és reménykedik, hogy a férfi, aki majd utoljára elviszi kegyeskedik felajánlani neki az egész estét. Általában szex után bealszanak, Yuka pedig örül, hogy van hol melegednie. Nem tagadom, néha én is beállok hozzá. A futtatója jóban van a lánnyal, ezért elnézi nekem ezeket. Ha gond lenne, azt mondta hivatkozzak nyugodtan rá, majd ő elintézi, de eddig sosem volt. Csakis akkor folyamodom ehhez a megoldáshoz, mikor már nem tudok mit kitalálni. És most, hogy közeleg a fagyos tél, sok ilyen lesz. Sok férfi ágyában meg fogok fordulni. De nekem nem ez a lényeg. Hanem az, hogy lesz hol aludnom. Nem fagyok éjszaka halálra.

Hosszú, kopott fekete kabátomba kapaszkodva közelítem meg Yuka-t, aki épp nekem háttal sétálgat. Nagyon hideg van, ő mégis alulöltözve kínálja magát az erre járóknak. Térdig érő fekete csizmája biztosan bélelt, így legalább a lábszára nincs kitéve a hidegnek, azonban combjai és lapos hasa annál inkább. Mikor megfordul, cseppnyi jelét sem látom annak, hogy rosszul lenne. Jól bírja a hideget, és nem csak azért, mert már beleszokott a munkája miatt. Bár az a szakmája, senki se nézze kurvának a barátnőmet! Bármikor abbahagyhatja, ha talál egy jobb lehetőséget. Ezt nem élvezetből teszi. Ahogy én sem.

– Szia – intek felé, nehogy megijedjen. A kocsik mellettünk nagy iramban haladnak, egyik se fékez le, hogy megálljon. Ha jól láttam, a többieknek sincs ma szerencséje. Yuka megfordult, és felmérte alacsony lényemet. A kabát úgy áll rajtam, mint kisgyereken az anyja pulcsija. De nem bánom. Jó meleg, amíg nem kezd el fújni a szél. Akkor a kis réseken beszivárog a hideg, nekem pedig elzsibbad az összes végtagom.

–  Hogy vagy? Tegnap nem jöttél.

– Tegnap.. – kezdtem bele, és haraptam el ajkam. – A vonaton voltam. Kerülgettem az ellenőrt egész este. Sajnálom.

– Ugyan –  legyintett. – Örülök, ha volt hol melegedned. Még ha nem is tudtál aludni. Beállsz?

– Nem, most képtelen lennék. Ma nincs hozzá gyomrom – ráztam meg a fejem. Yuka elmosolyodott, de rögtön visszaváltott komorba.

– Nekem muszáj ma kifognom valakit. Nem akarok megint a lányoknál aludni. Tönkrementek a csövek, és nincs fűtés. Basszus, három takaró alatt is vacogtam!

– Miért nem mész a Street Street-be? – kérdeztem vissza, mire Yuka sejtelmes fejet vágva elnevette magát.

– Tudod, hogy oda nem teszem be a lábam. – A Street Street számunkra, hajléktalanoknak egy igazi menedék. Bár nem engedik, hogy sokáig ott dekkolj a nagy létszám miatt, pár napra - ami ilyenkor életmentő - befogadnak. Van hol aludnod, van mit enned, és hozzád hasonlókkal vagy egy légtérben. Megnyugtató tud lenni. Lehet, ma ott fogok aludni. Rég láttak engem, pedig a lányokkal egész jól összebarátkoztam. – Viszont neked van egy munkám. Illetve ajánlatom, amit nem utasíthatsz vissza.