A sötétség fénye (SNT ff.)

2. rész-Érzések áradata

Előzmény:   "Most pedig itt ülök Ray előtt, és fogalmam sincs, mit kéne tennem..."

*Zack szemszöge*                                                                                                                     

   Ray csak kérdő tekintettel fürkészi arcomat, mire elfordítom fejem, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy fájdalmat okoztam neki. Annyira bűntudatom van! De várjunk csak? Ha ezt kimutatom tényleg valamit vagy félreért, vagy észreveszi az érzéseim! Ahh, bazdmeg... Miért ilyen nehéz? Mit tettem Kami-sama*, hogy ezt érdemeltem?Ja...tudom! Talán a gyilkolás miatt? Nem! Csak azokat öltem meg, akik meg is érdemelték a halált.  Igen, Rachel nem érdemelte meg. A családja tehet róla, hogy ilyen tökkelütött kis kurva. De talán pont ezt szeretem benne? Tch! NEM ÉRDEKEL! 

-Zack, jól vagy?- nézett továbbra is Rachel, méghozzá aggódó(!!?) pillantásokkal, amiket nem tudtam hova tenni. Várjunk csak? Mi van, ha ő is érez valamit irántam?! Áh de annak mégis mennyi az esélye? SEMMI! Én egy pszichopata gyilkos vagyok, aki a gyilkolásnak szentelte az életét. Miért kellenék pont én Rachel Gardnernek? Na már megint depiskedem. Mi vagyok én? Tinilány? Nem Zack, te egy kibaszott gyilkos vagy, szóval szedd össze magad, és ne viselkedj úgy, mint egy 13 éves lányka, aki belezúgott az elérhetetlenbe. Felnőtt férfi vagyok, nem hiszem el, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. 

*Rachel szemszöge*

Zack a falat bámulja már közel öt perce, és én még mindig a földön ülök, és bámulom őt. Vajon min gondolkodhat? Remélem a meggyilkolásomon jár az esze. Éppen ideje lenne meghalnom. Nincs senki akinek hiányoznék. A szüleim meghaltak, és az egyetlen személy aki megakadályozhatná a halál iránti vágyaimat, éppen a fal kielemzésével foglalkozik, és közben remélhetőleg életem végén töri a fejét.

Halk kopogtatás a bejárati ajtón, ami eljutva hozzánk, még kevésbé hallható nesszé halkul. Zack reakciója egy egyszerű "azt a kurva", amiből azt a következtetést vonom le, hogy szerinte a rendőrség állhat az egész magasnak tűnő ajtó mögött. Lassan elindul felé, útközben megragadja hosszú, és élesnek tűnő kaszáját, ami úgy csillog, mintha most fényezték volna. Még most is a földön fekszem, a lábam még mindig rohadtul lüktet és szúr.

 Eddig fel sem tűnt, hogy a lépcsőt csak egy kis folyosó választja el a bejárattól. A folyosóból még kettő nagy boltív nyílik két oldalra, gondolom egyik a konyhába, másik pedig a nappaliba vezet. Zack rendületlenül folytatja útját az ajtó felé, Megáll előtte, és vár. Majd lassan felém fordul, és halkan, mégis erőteljesen intézi nekem a szavait.

- Ha felmész a lépcsőn, lesz  négy ajtó. Amelyik közelebb van a lépcsőhöz, és a bal oldalon található, az abba a szobába vezet, amiből kihoztalak. A két ajtó, amelyek a szobáddal vannak szemben, az a fürdő, és a mosdó. A folyosó végén van egy másik ajtó, szintén bal oldalon,  az az én szobám. Oda menj be. Egyből észre fogod venni az ágyat. sétálj oda, mássz be az ágy alá, szerintem bőven beférsz alatta. Nekem mindig el kell húznom az ágyat.-nevetett fel kínosan. Kicsit erősebb kopogás hallatszott az ajtó mögül. - Ott látsz egy vérpiros szőnyeget, ami kilóg az ágy alól. Azt fel kell hajtanod, az alatt van egy csapóajtó. Azt amennyire tudod nyisd fel, és kússz be alá. Egy kisebb szobába fogod találni magad, de ne csinálj semmit, csak ülj le és várj. Ha végeztem megyek, és kihozlak onnan. Oké? Mivel nem szokott látogatóm lenni, ezért szerintem a rendőrség áll a bejárati ajtó előtt.- hadarja el gyorsan, mert ha a rendőrség áll az ajtóban, akkor nem beszélgethetünk sokáig.

-Zack, ezzel csak egy baj van...- mondom kicsit kínosan.

Úgy érzem elpirultam. Nem sokszor mondok ilyet, Bassza meg!-(Igen, Rachel is tud káromkodni!😂-Szerk.)