Éljük át újra

1.

0. pont

-Szép jó reggelt te borz.- Nyitott be a szobámba a báttyjám.

-De jó fej vagy Bazsi. Tényleg.- Néztem rá két szempillafestés között.

-Szóval készen állsz a nagy napra ?- Mosolygott.

-Őszíntén ? Nem.- Sóhajtottam.

-Gyomorgörcs, mi ?- Ült le az ágyamra és onnan nézett a tükörben.

-Igen... nagyon félek.- Végeztem a sminkeléssel, majd a szemébe néztem a tükörből.

-Bármi is lesz tudnod kell hogy soha nem mondok neked ilyeneket... de szerintem te nem tudsz hibázni ha jégkorcsolyáról van szó.- kacsintott.

-Imádlak- Mosolyogtam, majd odamentem hozzá, és megpusziltam.

-Na nekem ennyi nyálaskodás épp elég is volt. Mehetünk suliba ?- Állt fel.

-Menjünk.- Vontam vállat majd felkaptam a táskámat.

Bazsi és én beértünk a suliba. A báttyjám ilyenkor mindig lelép a haverjaival én meg megvárom a legjobb barátnőmet. Ma érdekes módon nem késett.

-Nem fogod elhinni mit láttam a facen.- Sietett felém Janka.

-Fura hogy ma nem késtél.- Nevettem

-Persze hogy nem... ezt nagyon gyorsan meg kellett hogy mutassam- Nyomta az arcomba a telefonját.

Egy poszt volt ahol a volt barátom egy repjegyet fog és vigyorog. Csak annyit írt hozzá, hogy "Vigyázz Magyarország... jövök". Patrik szakításunk után kiköltözött Barcelonába az apjához kb. egy éve. Azóta nem láttam.

-Jézusom... miért jön vissza ?- Fagytam le teljesen.

-Hogy visszacsábítson.- Kacsintott.

-Barátnője van.- Forgattam a szemem majd elindultunk a termünkbe.

-Az nem jelent semmit.- Nevetett miközben mellettem sétált.

-Ja... hatkor kezdődik a versenyem. Legyél ott.- Fenyegettem a mutatóújjammal.

-Ki nem hagynám.- Mosolygott.

Visszamosolyogtam, majd beértünk a terembe. Az egész osztály be volt zsongva. Senki sem tudott lenyugodni kora reggel.

-Hát itt meg mi van ?- Álltam meg az egyik osztálytársam padja elött.

-Előrehozták az érettségit és most mindenki ideges.- Válaszolt higgadtan, mint akinek nem is számít.

-Mivan ?- Akadtam ki.

-Jaj ezt én is olvastam a neten. Azt hittem csak vicc.- Nézett tágra nyílt szemekkel Janka.

-Hát nem az... Szépen fogalmazva 1 hónapunk maradt- Felelte full nyugisan.

-Hát én mindjárt meghalok.- feleltem miközben hátrasétáltam a helyemhez.

-Kurva jó... mondhatom.- Ült le idegesen Janka.

-Szép jó reggelt osztály... megértem, hogy fel vagytok háborodva de egy picikét próbáljatok lenyugodni.- Nyitott be az osztályfőnökünk.

-Szóval én is hallottam a a hírről és szomorúan kell közölnöm, hogy igaz.- Ült le a tanári asztalhoz.

-Mostantól minden eggyes órán minden tanárral csakis a tételeket fogjátok tanulni. Tudom, hogy ez most nagyon nehéz lesz nektek de hát ez van.- Magyarázta

*Délután a jégkorcsolya versenyen*

Ha ez a verseny sikerül továbbjutok a döntőbe ami nagyon fontos lenne nekem.1 perc múlva a jégen kellett lennem. Egyetlen egy mozdulatot sem ronthattam el, vagy végem volt.

Bemondták hangosan a nevemet majd rám jött a reflektor. Sóhajtottam eggyet majd felléptem a jégre és a középpontra csúsztam. Amíg elindították a zenémet a közönséget néztem. Hirtelen összeakadt a tekintem egy ismerőssel. Az ismerős nem más volt, mint Patrik, a volt barátom. Halványan mosolyogtam eggyet majd hirtelen elindult a zene. Egész koreográfia alatt csakis Patrikta tudtam gondolni, fura volt egy év után újra látni. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem.

Vajon hiányoztam neki ? Vajon megbánta a szakításunkat ? Egyátalán miért van itt ? Vajon miért nincsen itt a barátnője is ?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarodtak a fejemben. Ezek miatt be is következett a baj.

Az egyik lépésnél nem figyeltem eléggé, megbotlottam a saját lábamban majd elestem.

A kezem írtózatosan elkezdett égni, nem bírtam megmozdítani. Az elsősegélyt nyújtó ember egyből feljött a jégre és felsegített. Az előadásomat egyből lefújták.

-Fáj valamid ?- Ültetett le a kispadra.

-A jobb kezem.- Feleltem a sírógörcs határán ugyanis annyira fájt.

Megfogta a kezemet és elkezdte nyomogatni. Minden eggyes mozdulatánál egyre jobban fájt.

-Be kell menned a korházba, hogy begipszeljék.- felelte sajnálattal az arcán.