Éljük át újra

2.

0. Pont

*A korházban*

Elég hamar begipszelték a kezemet. Szerencsére csak egy komolyabb zúzódás úgyhogy kb. 1 hét múlva le is lehet venni a gipszet.

-Nagyon sajnálom.- Ölelt meg anyu.

-Hát én is...- Néztem magam elé szomorúan.

-Mi történt ?- Húzott félre a báttyjám.

-Ott volt Patrik.- Feleltem higgadtan.

-Patrik nem is itt lakik már, biztos hogy nem ő volt az.- Rázta meg a fejét.

-Mondom, hogy itt volt. Visszajött.- Magyaráztam

-Ha ez igaz akkor én leszek az első aki megöli azt a barmot.- Feszengett.

-Felejtsd el Bazsi... Nem csinált semmi rosszat.- Nyugtattam.

-Nem mi ? Darabokra törte a húgom szívét.- Nézett a szemembe

-Az már rég volt.- Felelte miközben a kijárat felé sétáltunk.

-Istenem... te még mindíg szereted.- Forgatta a szemét.

-Dehogyis... nem jelenetett nekem semmit.- Tiltakoztam.

-Persze hogy nem. Azért sírtál át éjszakákat a szakítás után. Tudod vékonyak a falak.-nézett rám majd beszállt a kocsiba.

Csevegésünket abbahagytuk és én is beszálltam a kocsiba. Hazafelé menet bekapcsoltam a telefonomat. Kb. 100 nem fogadott hívás és 100 olvasatlan üzenetem volt. Jankától az összes kivéve eggyet. Az Patriktól jött.

Az értesítést nézve megdobbant a szívem és egyből rányomtam, hogy lássam mit is küldött.

-Fúúhhh de lassú ez a telefon.- Mérgelődtem hangosan.

-Majd szülinapodra kapsz újjat.- Felelte anyu.

Anyu kijelentésével nem foglalkozva elolvastam Patrik üzenetét.

"Szia. Tudom fura, hogy írok neked és azt is tudom, hogy legszívesebben a halálomat kívánnád de ma voltam a versenyeden. Mert a barátnőm jégkori rajongó és muszáj volt elmennem. Mindegy ez lényegtelen. Szóval azért írtam mert láttam, hogy csúnyán elestél és mindenképpen érdekel, hogy jól vagy e szóval válaszolj légyszi."

Az üzenetet olvasva akaratlanúl is elmosolyodtam. Aranyos, hogy érdeklődik utánam még így is.

Mielött válaszolhattam volna a mellettem ülő Bazsi kikapta a kezemből a telefont és elolvasta.

-Ezt most komoly ? Debóra... remélem, hogy nem akarsz válaszolni ennek a faszfejnek az üzenetére.- Nézett komolyan a báttyjám.

-Azt csinálok amit akarok.- Vettem el tőle a telefonom.

-Ne kapálózzatok már ott hátúl. Nem látok ki.- Főrmedt ránk anyu

-Talán elfelejtetted, hogy mit csinált veled ?- Kérdezte Tágra nyílt szemekkel Bazsi

-Hagyjál már.- Forgattam a szemem majd elkezdtem írni Patriknak.

Bazsi csak sóhajtott eggyet majd elkezdte nyomkodni a saját telefonját.

"Szia Patrik. Egyátalán nem kívánom a halálodat és egy kicsit tényleg fura hogy írsz de mindegy. Egyébként jól vagyok, csak zúzódás."

Küldtem el az üzenetet majd lezártam a telóm és az utat figyeltem.

Kb. 10 perc múlva már otthon is voltunk és még mindíg nem kaptam választ.

Miután levettem a cipőmet felmentem a szobámba és visszahívtam Jankát videochaten. Mindent elmeséltem neki még a Patrikos részt is.

Hamar megbeszéltünk mindent amit csak lehetet majd elmentem fürdeni anyu segítségével ugyanis gipsszel elég nehéz lenne egyedül.

Pizsamában leültem az ágyamra majd az ölembe vettem a notebookomat és megnyitottam a facebookot hátha jött válasz Patriktól. És jött is.

"Örülök, hogy jól vagy"

Hát azért ennél egy kicsit több válaszra számítottam de mindegy. Az üzenetre nem válaszolva görgettem a facebookot.

5 perc múlva újjabb üzenetem jött Patriktól.

"Skype ?"

A válaszom természetes igen volt és egyből hívott is. Mielött fogadtam volna a hívását sóhajtottam egy nagyot és megigazítottam a hajam.

-Szia.- Mosolygott a kamerába.

-Szia.- Mosolyogtam vissza.

A kínos csend amitől féltem egyből beállt. Egyinkűnk sem tudta, hogy mit mondjon.

-Sajnálom.- Törte meg végűl a csendet.

-Mit ?- Néztem értetlenűl.

-Hogy megcsaltalak.- Válaszolt egyszerűen.

-Ja... hogy azt...- Birizgáltam a kezem.

-Én nem tudom, hogy mi ütött belém.- Kezdett el magyarázkodni

-Ne... nem kell megmagyaráznod. Megértem. Az utolsó egy hónapban már nagyon elhidegültünk egymástól ami nagyrészt az én hibám volt szóvaal...- Vágtam a szavába.

-Mondjuk azt, hogy mindkettőnk hibája volt.- Bólogatott, majd én is

-De láttam, hogy jól elvagytok Az új barátnőddel.- Céloztam a facebook posztokra amiket unalmamban nézegettem

-Ja... igen Zsófi jófej.- Bólogatott megint

-Jófej ?-Nevettem.

-Igen- Nevetett ő is.

-Örülök, hogy ezt nagyjából át tudtuk beszélni.- Hagyta abba a nevetést Patrik.

-Igen. Én is.- Mosolyogtam.

-Találkozhatnánk valamikor.- Vetette fel az ötletet.

-Dehát barátnőd van...- Néztem rá furcsán.

-Nem úgy... ne érts félre. Mint két barát.-Mosolygott

-Hát oké... akkor holnap gyere át 2 fele barátom.-Kuncogtam.

-Oké barátom.- Nevetett ő is.

-Most már mennem kéne...- Néztem meg az időt.

-Oksa akkor holnap.- mosolygott.

-Holnap.- Mosolyogtam vissza majd kinyomtam a hívást.

Lecsuktam a notebookomat majd lefeküdtem aludni.