Tovább! (M&M ff.) ✔

2.FEJEZET

𝐕𝐀𝐒𝐈𝐋𝐈𝐂𝐀

Reggel mikor felkeltem a szokásosnál eltérően nagy sietésbe voltam. A szemeim talán túl későre pattantak ki, vagy nem is tudom de a telefonom ébresztő óráját biztosan nem hallottam, így történhetett, hogy amikor felébredtem egy teljesen bevilágított szobát láthattam magam előtt. Gyorsan felkaptam magamra a ruhám és egy kis sminkel próbáltam éppen, hogy ember varázsolni kissé meggyötört arcomból. Kettesével véve a lépcsőfokokat egyszerűen haladtam az ajtó irányába, egészen addig amíg eszembe nem jutott, hogy a konyhába hagytam kedvenc kabátom még tegnap. 

Ott azonban anyukámba botlottam ahogyan épp nyugodtan kávézgatott egy idegen nővel. Oké lehet, hogy abszurd helyzet is lehetett volna viszont oly annyira megszokottá vált ez már számomra, hogy semmi különös nem volt ebben számomra. 

- Hova ez a sietség? - pislogott rám értetlenül anya.

- Elfogok késni - fújtattam hajamat kötve egy gyors kontyba. 

- De hát még csak hat óra - állított le egyszerűen, mire értetlen arcot vágva kaptam ki zsebembe mélyesztett telefonom. 

- Én nem hiszem el, van még egy ilyen idióta mint én? - sóhajtottam lerogyva az egyik székre ahogyan képzeletben többször is fejbe vágtam magam amiért nem néztem rá az órára amikor felébredtem, hanem egyszerűen sietni kezdtem.

- Nyugodj meg kicsim - mosolygott rám anya. Unottan vettem észre, hogy a másik nő értetlenül néz bennünket.

- Jaj kicsim el is felejtettem ő itt Gerd-Anna - mutatott be egymásnak minket.

- Örvendek, Vasilica vagyok - mosolyogtam rá, miközben mély szemkontaktust létesítve kezet ráztunk. Anyu mindig azt mondja, hogy az ilyen pillanatok döntő erősségűek is lehetnek egy-egy helyzetben. Vajon ez ilyen?

- Örülök, hogy megismerhetlek az anyukád már nagyon sokat mesélt rólad és a tegnap esti vacsora az nagyon finom volt, nagyon jól tudsz főzni, nem gondoltam volna - bókolt.

- Köszönöm, na és akkor ön anya munka társa? - kérdeztem.

- Igen. Négy hónapig dolgozok itt, és ha kérhetlek ezúttal tegeződjünk. Nem tesz jót a lelkemnek, hogy magázol - nevette el magát, mire persze anyu is vele nevetett.

- Rendben. Én... szóval akkor megyek és fogat mosok mert annyira siettem, hogy elfelejtettem. Utána pedig akkor csinálok reggelit majd elmentem - mutattam a lépcső irányába kínosan pislogva majd felsiettem az emeletre.

Miután fogat mostam és megcsináltam a reggelit elindultam az iskolába. Nem volt túl izgi közben pedig azon agyaltam, hogy én már hallottam azt a nevet, hogy Gerd-Anna. Meg ismerős is volt a nő ha őszinte akarok lenni de nem tudom honnan. Nincs is ahonnan az legyen. Haza felé végig ezen kattogott az agyam majd mikor haza értem lepakoltam a cuccaim és neki álltam a vacsinak mivel tudtam, hogy anyáék ma biztosan későn érnek haza. 

Mikor már javában csináltam a vacsorát úgy éreztem mintha valaki figyelne így körülnéztem de nem láttam senkit úgyhogy folytattam a munkát, míg meg nem hallottam ahogy a két testvérem civakodik. Áhh csak a szokásos. Rakj össze három gyereket, ebből kettő makacsot és kitörik a harmadik világháború. Most éppen egy ceruzáért veszekedtek. Illetve a kis tesóm sírt amiért Alexa nem adta oda neki így elővettem a régi színeseimet a fiókból és oda adtam neki, majd vissza mentem főzni.