Vadászélet

A kezdetek kezdete

Leah csupán 15 éves volt, amikoris kénytelen volt talpra állni. Az élete nem volt teljesen egyszerű és felhőtlen, hiszen már gyermekkorában attrocitások érték jobbról-balról.
Mikor egészen új volt még a világon, nos azt hiszem akkor kezdődött az utazása az ismeretlenből, a hányavetett gyermekkoron át egészen mostanáig. Egy szegényebb családba született, ahol örültek, ha napról- napra megéltek a szüleivel és a két idősebb testvérével, Clarissaval és Leonnal. Ők ketten ikrek voltak, csupán 5 perc volt kettejük között. Nade valami különös gondolat mindig élt Leah fejében, miszerint Ő nem illik ebbe a családba. Talán nem is ide kellett volna születnie.. Az édesanyja, Jana sajnos nem élhette meg, hogy a kis Leah megélje a 3. Életévét, egészen fiatalon távozott erről a világról. Onnantól kezdve az édesapjára,
Charles nevelte a gyerekeket. Szép is lehetett volna a dolog, minden tiszta cukormáz lenne, ha az apa idegei stabilabbak lettek volna.. Amikor a gyerekek 8 és 4 évesek voltak Charles inni kezdett, sőt sokszor nem volt képes ellátni a gyerekei körüli tennivalókat, így azok sajnos nevelőotthonban kötöttek ki.. Persze, ha szerette volna akkor minden hétvégén láthatta volna a gyerekeit, ha nagyon akarta volna.
Éppen egy ilyen hétvégére esett Leah 16. Születésnapja is.
-Nem is tudom, Hannah. Ma jön látogatóba apa. A fekete vagy a kék ruha illene a mai naphoz?- kérdezte Leah magát a tükör előtt méregetve egy kék, masni dísszel ellátott ruhát maga elé tartva, majd ezt leváltotta egy vállfán pihenő, kövekkel kirakott fekete ruhára, amellyel jobban szemezett talán.
-Attól függ, hogy találkozóra vagy temetésre készülsz?- kérdezett vissza a felvàgott nyelvű barátnő. Az ő barátságuk különleges volt, hiszen mindent elmondtak egymásnak az őszintébbnél is őszintébb módon.
Leah száját egy korholó 'Hannaah' hagyta el, miszerint  nem éppen díjazza ma az őszinte szarkazmusát.
-Csak hülyéskedek, ne félj..- nevette el magát Hannah, majd felpattant a barátnője ágyáról és mögé állt, hogy lássa mindkettejüket a tükörben, a vállait pedig két oldalról, biztatoan megfogta.
-Nem lesz semmi baj. A mai napod egy Különleges nap.. Már csak 2 év és elmehetsz innen a bús fenébe.- mondta nyugtatva Leah-t, miközben látta, hogy a barátnője elsírta magát ezzel elkenve a tökéletesnek ígérkező sminkjét. Tudták nagyon jól, hogy mennyire fáj ez a téma az ifjú lánynak, éppen ezért próbálta mindenki kerülni a 'család' témát a másik előtt. Mert nem lehet tudni, hogy az ember milyen sebet hordoz a lelkében teljes némaságban, egészen addig nem vesz róla tudomást, amíg meg nem sérti vele a másikat. 
-Minden rendben lesz..- Ismételte meg Leah a barátnője mondatát, majd letörölte a szeme alatt képződött 'mosómaci monoklit' , majd egy mély levegővétel kíséretében megemelte a fejét és azt kifújva a folyosóra sétált, ahol a nevelőnő várta már. Mrs. Black minden gyermek sorsát a szívén viselte, ő egy igazán rendes asszony. Minden gyermeket sajátjaként kezelt, ha már neki soha nem adatott meg a saját gyermek áldása.  Lassan, súlyos léptekkel igyekezett Leah a lépcsőn lefelé, a szíve hevesen dobogott. Elvégre egyszerre volt oka örömre és bánatra  is egyaránt. Ujjonghatott, hiszen néhány intézeti társa ölni tudott volna azért, ha a szülő keresné őket, viszont a bánat abban a tekintetben nyomta a szívét, hogy az édesapja megkeserítette a gyerekkorát. Kicsi volt még és ártatlan, egy törékeny hajtás, amikor az életükben éket vert az alkohol jellegzetes szaga.
Amint Leah és Charles tekintete találkozott egymással mindkettejük szemét egy vastag ködfátyol homályosította el.

-Sziasztok kedves olvasóim!:) Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak, aki elolvasta az első részt. Ha tetszett kérlek benneteket adjátok a tudtomra valamilyen formàban. Köszönöm szépen, szeretlek titeket ❤️-
xXxAubermoxXx