Rosszfiúból Lakótárs (BEFEJEZETT)

❤ 5. fejezet ❤

Megfogta az államat alulról, és odafordította maga felé. És rám támadt az ajkaival. Próbáltam eltolni vagy bármit csinálni, de megmozdulni se tudtam. Aztán hirtelen eltűnt előlem. Mire észbe kaptam, már a földön feküdt vérző arccal.

Wade Malcolm:

Dean fogta meg a kezemet és rángatott el onnan. Elvezetett a kocsijához és kinyitotta nekem az ajtót. Én meg se tudtam szólalni.
Nem hiszem el, hogy egyszer jövök el erre a szarra, és pont akkor történik ez. Pedig reggel tudtam, hogy nem kéne eljönnöm. Persze hagytam magam rábeszélni.
Dean szólalt meg először:
- Jól vagy?
- Már amennyire jól lehet lenni egy ilyen után - válaszoltam.
És ennyi volt a beszélgetésünk. Ő nem kérdezett. Én meg nem mondtam semmit. Az egész utat csendben tettük meg.
Otthon kidobott és ment tovább, hogy összepakolja a cuccait és tudja már hozni hozzánk.
El sem hiszem, hogy már ma este itt fog aludni. Remélem nem horkol vagy valami, mert egy szinten leszünk, és azt tuti hallanám.
Bementem a szobámba és elmentem lefürödni, hogy lemossam magamról az érintését. Vettem egy jó meleg habfürdőt. Kiszálltam, magamra tekertem egy törölközőt és amikor kiléptem a fürdőből, ott állt Jake, és a képeimet nézegette.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem tőle.
- Ja,  bocsi. - nézett végig rajtam. - Csak hoztuk Dean cuccait és érdekelt, hogy mi lehet ebben a szobában.
- Hát most már tudod, szóval mehetsz is.
De ő nem ment ki. Csak állt, és nézett. Mintha mondani akarna valamit.
- Szeretnék felöltözni. - emlékeztettem.
- Jó, csak nyugodtan. Mintha itt se lennék.
- Jake. Menj ki. Most. - néztem rá már idegesen.
- Jó, na, bocsi. Megyek már. - ment ki a szobámból.
Kulcsra zártam a szobát és kerestem magamnak valami normális ruhát.
Amikor leértem apa meg anya már pakolták be a házba Dean cuccait.
- Lia. Várj egy kicsit - szólt utánam apa, és intett, hogy menjek be vele a konyhába, mert szeretne velem beszélni.
- Igen? - kérdeztem, amikor beértünk a konyhába.
- Hallottam mi történt ma veled a suliban.- kezdte apa. - És szeretném, ha ezt a jövőben meg tudnánk akadályozni. Nagyon féltelek, és látom, hogy nem vagy most valami jól.
- Apa,  te most miről beszélsz? - kérdeztem tőle. Az nem lehet, hogy tudja, hogy mit csinált ma Wade, Dean edzése után. Persze, ha el nem mondta Dean. De ezt nem nézem ki belőle.
- Hát arról a gyerekről, aki zaklatott ma. Vagy rosszul tudom?
- Ezt Dean mondta el?
- Nem.
- Akkor ki? - kérdeztem.
- Az nem lényeg. Csak az, hogy megszeretnélek védeni ettől. De nem tudlak, mert nem leszek itthon. És Dean se lehet mindig melletted.
- Meg tudom magam védeni.
- Ma se tudtad. De mostantól már meg fogod tudni védeni magad. Lent van az edzőterem. Szeretném, ha ott tanulnál védekezni. Dean tanítani fog.
- Dean? Nem hiszem, hogy a lacrosse miatt sok ideje lenne erre.
- Jövő héten vége a szezonnak. Beszéltem vele. És szívesen csinálná.
- Ohh persze, hogy szívesen csinálná, mert úgy érzi, hogy tartozik neked. - már nagyon elegem van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy meg kell engem védeni.
- Mi? Miért kéne neki tartoznia nekem?- kezdett apa is ideges lenni.
- Mert nálunk fog lakni, mi mossuk majd a ruháit, a mi házunkba fogja élni a mindennapjait. Próbálhat neked is megfelelni nem csak a saját apjának, ezért vállalja el.  Nem azért, mert akarja ezt csinálni.
- Nem hiszen, hogy erről lenne szó. Régebb óta ismerem, mint hinnéd. Egy idegent nem engednék be a házamba.
- Jó. Tök mindegy. - nem akarok most veszekedni.
- Jövő héten kezdi- szólt utánam apa, amikor mentem ki a konyhából.

Kimentem, hogy segítsek a fiúknak bepakolni, de már nem volt kint senki és a kocsi eltűnt, amivel hozták Dean cuccait.
Hátramenten a ház mögé. Van ott egy pad és mindig oda szoktam menni, ha kicsit kikapcsolódni akarok. De valakik már ott álltak a padom mellett.
Közelebb mentem és láttam, hogy Dean az, és éppen veszekedik valami csajjal.
Nem akartam őket zavarni, ezért el akartam menni. De...