Rosszfiúból Lakótárs (BEFEJEZETT)

❤ 10. fejezet ❤

Elmentünk egy pékségbe út közben, mert mondtam Jasonnek, hogy nem volt lehetőségem otthon enni apróbb okok miatt. De ezekről az okokról neki nem kellett tudnia.

Amikor beértünk a parkolóba, Dean már bent volt, és ott beszélgetett Jake-kel a bejáratnál. Nem tudtuk őket kikerülni, mert a sulinak persze nincsen hátsó bejárata. Vagyis van, csak zárva.

Elindultunk befelé, de azért Jasonnek be kellett szólni Deannek. Dean meg mérges lett, és behúzott neki. Hogy a fiúknak miért kell verekedniük én nem értem. Aztán majd utána véres arccal mászkálnak a folyósokon, és attól lesznek menőbbek. Én nem értem a fiúk logikáját.

Meg se vártam mi lesz ebből a verekedésből, mert ma tényleg írtunk matekból, és nem tudtam semmit tanulni otthon. Mert elfutottam. Szó szerint.

Beértem a terembe és Kate nem volt sehol. Remélem nem lett beteg. Leültem a helyemre és éppen akkor néztem ki az ajtón, amikor Dean ment el a folyosón. Tiszta vér volt az arca és piros.

Gondolkodás nélkül utána futottam. Tudtam, hogy ideges és csak el fog lökni magától, de nem tudtam nézni, hogy így sétálgat a folyosón.

-Gyere – mondtam neki, amikor utolértem. Megfogtam a kezét, és behúztam a lány wc-be. Mivel már csak pillanatok voltak addig, hogy becsengessenek, ezért már nem volt senki a wc-ben.

- Csak nem le akarsz smárolni itt titokban? – kérdezte Dean, amikor beértünk a WC- be. – Csak mert gyorsan terjednek ám a hírek, szóval a következő szünetben már mindenki erről fog beszélni.

Akkor nem is ideges már annyira. Mert engem már tud idegesíteni.

- Ne álmodozz – mondtam, miközben mentem WC papírért.

Bevizeztem a papírt és elkezdtem felitatni vele Dean arcáról a vért.

-Jason rosszabbul néz ám ki – próbálta ezzel elmondani, hogy ő sokkal jobban megverte.

- Ja, gondolom – mosolyogtam.

- De tényleg. Lehet őt kéne ápolnod.

- Hát, ha szeretnéd, akkor most megyek, megkeresem. – indultam meg kifelé.

- Ne. Maradj itt. – karolta át a derekam.

Már nagyjából teljesen letöröltem az arcáról a vért, és ő még mindig a karjaiban tartott. Kicsit meghittebb volt, ahogy a derekamat fogta, mint kellett volna. A szájáról töröltem a vért, amikor már nem bírtam ezt a csendet. Szóval inkább megszólaltam:

-Mit mondott neked Jason, ami miatt behúztál neki? - Éreztem, hogy hirtelen megrezzen. Biztos kicsit erősebben töröltem le a vért. – Bocsi.

Tuti nagyon fájhat neki. Látszik, ahogy eddig is mosolygott, hogy azért fáj neki, de biztos nem fogja bevallani. Ahhoz túl nagy neki az egója.

Elvettem onnan a papírt, és végig simítottam a seb felületén. Persze arra nem gondoltam, hogy ez olyan, mintha az ajkán simítanák végig. Amikor rájöttem, akkor elvettem a kezem, de már túl késő volt, mert Dean észrevette a zavaromat.

Rám nézett, azzal a szokásos csábító mosolyával, és megszólalt:

-Ne aggódj, nem csak te szoktál így reagálni, ha megfoghatod a számat.

- Máskor hagylak vérző arccal sétálgatni. – indultam meg megint kifelé, de Dean megint visszarántott, de most sokkal közelebb kerültem hozzá, mint az előbb.

- Remélem, ha lesz máskor, akkor megint Jasont verhetem meg.

- Hogy te mekkora egy köcsög vagy. – próbáltam kimenni, de erősen tartott, ezért mozdulni se bírtam. – De azt meg nem vagy képes elmondani, hogy miért húzol be neki.

- Elmondtam volna, de lefoglaltad a figyelmem mással – utalt rá, hogy megnéztem kicsit közelről a sebet az ajkán.

- Akkor mondjad most.

- Neked nem matek dogát kéne írnod?

- Honnan tudsz róla?

- Mért kérdéssel válaszolsz a kérdésemre?

- Miért te nem úgy reagáltál? Még mindig nem tudom miért verekedtél.

- És addig jó is, ameddig nem tudod.