Ismeretlen: Szia Erenke
Én: Mit akarsz már megint? És mi ez a bevenév?
Ismeretlen: Hát.. Csakúgy kitaláltam. Ugye nem ébresztettelek fel?
Én: Nem dehogy.. Ááá.. Csak hajnali 4
Ismeretlen: Akkor jó.
Én: Menj a francba. Igen felébresztettél.
Ismeretlen: Bocsi. Ne haragúdj.
Nem írtam neki vissza, mert a fáradtság felülkerekedett rajtam.
Reggel az ébrdsztőm hangjára keltem, ami most közel volt az arcomhoz, mert elaludtam telefonnal a kezemben.
Gyorsan összeszedtem magam és lementem a lépcsőn. A konyhában Mikasa várt a szokásos melegszendvics adagommal. Megettem és elindultam a suliba. Az ajtón kiérve a hűvös levegő kellemes volt a számomra.
A suliba beérve a szekrényemhez sétáltam és kivettem a nyelvtan cuccomat. Bementem a terembe és leültem a helemyre, Levi mellél.
Nem sokkal később megérkezett Petra néni, a nyelvtantanár. Elkezdte az órát. Nagyon lassan telt az óra. A gondolataim Levi körül forogtak. Nem lehetek belé szerelmes. 100% hogy hetero.
Óra után a szekrényemhez siettem, ahol talátam egy névtelen levelet. Kinyitottam és láttam, hogy nekem címezték.
Kedves Eren!
Szeretnék neked bevallani valamit. Találkozzunk a parkban négy órakkor.
Az Ismeretlen
Nagyon lényegretörő volt. Nem akarok elmenni, de túl kiváncsi vagyok, hogy ki lehet az aki a titkos SMS-eket küldi. Hazamentem és elkezdtem készülni a találkozóra.
Elindultam a parkba. Nagyon izgulok, de a kíváncsiság hajtott. A parkban a szemem, egy nekem háttal álló, alacsony emberre tévedt. Odamentem mögé és köszöntem.
- Szia!
Ekkor megfordult. A meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam.
- LEVI TE MIT KERESEL ITT? - kiabáltam a meglepettségtől
Azonnal a számra tette a kezét.
- Eren csendesebben már!
- Jó de mit keresel itt? - kérdeztem
- Veled szeretnék beszélni.
- Igen? Hallgatlak.
- Nos... Tudod vannak dolgok amiket sokkal régebben elkellett volna mondanom.
- És mik lennének azok?
- Az SMS-ek küldője én voltam és persze a becenevedet viccből találtam ki. - elmosolyodott egy pillanatra, de aztán az arca újra komoly lett - Nem mertem elmondani, nehogy megharagúdj. Eddig biztos voltam abban, hogy nem vagy meleg.
- Várj.. Te honnan tudod?
- Látszott rajtad ahogyan rám néztél. Jobban megszeretnélek ismerni téged Eren.
- Honnan szerezted meg a számom? - kérdeztem dühösen
- Az maradjon az én titkom. - mosolygott aranyosan
- Jó.. Akkor miről akarsz beszélni? - forgatom meg a szemeim és Levire nézek
- Jaj de türelmetlen valaki - nevetett fel aranyos hangján
De nem lehet aranyos.. Napokig írogatott neked névtelenül Eren. Még éjszaka is felébresztett az üzeneteivel. Már megint magammal vitázok... Mikor szoktam én rá? Lehet megkéne hallgatom.
- Bocsánat. Akkor miért akartál velem találkozni?
- Nos.. Vannak dolgok amikről tudnod kell.
- Igen? - kérdeztem kicsit nyugodtabb hangon
- Szóval amit említettem, hogy jobban megszeretnélek ismerni. Szeretnélek elhívni valahova. Ugye benne vagy?
- Hová?
- Az majd meglepetés lesz. - mosolygott és megjelentek az aranyos gödröcskék az arcán
- Rendben.. Mikor?
- Holnap, négykor ugyanitt találkozunk.
- Oké.
- Akkor szia - lépett hozzám közelebb
- Igen.. Szia - majd megölelt
A nagy meglepettségtől hirtelen nem tudtam mit csinálni, de egy pár másodperc múlva visszaöleltem. Mit is vártam? Még magam sem tudom.
Elengedett és elindult. Vissza sem nézett. Sokáig néztem távolodó alakját. Lassan én is hazafelé vettem az irányt. Beléptem a házba és csodálkozva néztem körbe, mivel senki sem tartózkodott a lakóhelyünk. Felmentem a szobámba és elmentem lemosni magamról a koszt. Ez után vissza battyogtam a konyhába, hogy csináljak valami ehetőt. Ismét felmentem.. Komolyan ettől a sok lépcsőzéstől olyan seggizmom lesz, hogy még Levi is megfogja irigyelni. Na igen.. Szóval felmentem és az utam a fürdőbe vezetett. Fogatmostam és bebújtam a pihe-puha ágyamba.
Nem tudtam kiverni a fejemből Levit. Mostanában mindig így alszom el. Na mindegy. Sokáig nem tudtam elaludni. Csak a ma történteken tudtam gondolkodni. Nagyon érdekelt az, hogy mi lesz holnap. Éjfél körül végre sikerült elaludnom.
