Reggel megint az ébresztőm előtt keltem. Ezt még meg kell szoknom, ha ez így folytatódik. De fáradt nem voltam. Bekapcsoltam a telefonom és láttam, hogy három üzenetem van. Megnéztem.
Levi: Okés. Majd suliban beszélünk.
Levi: Holnap csak öttől érek rá.
Levi törölt egy üzenetet.
Gyorsan felöltöztem és futottam le a lépcsőn. Elvettem egy almát az asztalról és beleharaptam. Felkaptam a cipőm és majdnem hasra estem a saját lábamban. Fogtam a táskám és a félig elfogyasztott almát és elindultam a suliba. Most nem találkoztan Levivel. Gondolom ő is ilyen izgatott, persze azt csak remélni tudtam, hogy ő is izgatott mint én.
A suliba érve a terembe siettem és Levit a helyünkön ülve találtam. Leültem mellé.
- Szia Eren - mosolygott rám
- Szia
- Hogyhogy megint ilyen korán? - nevet aranyosan
- Megint ébresztő előtt keltem - nevetek én is vele
- Régen én is mindig elkéstem mindenhonnan. De mostmár összeszedtem magam és próbálok nem elkésni. - meséli
- Legalább te tudsz vátoztatni. Én az órámra kelek és sietnem kell.
A beszélgetésünket a becsöngő zavarta meg és ezzel egy időben belépett a rajz tanár. Ő a legszigorúbb a suliban.
- Jó reggelt mindenkinek - mondta mogorván
- Jó reggelt tanár úr - köszöntük vissza kórusban
- A mai tananyag ember rajzolás. Le kell rajzolnotok a padtársatokat.
Úgy éreztem, hogy a szívem egy pillanatra megállt. Ugyanis nekem le kell rajzolnom Levit.
Egész végig éreztem magamon a tekintetét és hallottam a ceruzája hangját ahogy rajzolt a papírjára.
Óra végén a megkellett mutatnunk egymásnak a rajzokat. Amit ő rajzolt.. Az valami eszméletlenül jó lett.
- Ügyes vagy - mondtam neki még mindig csodálkozva rajz tudásán
- Köszi. Te is - nézte meg az én rajzom
Én csak zavaromban mosolyogni tudtam.
- Jössz a büfébe? - kérdezte, amivel kizökkentett az agyamban folytatott kalandozásomból.
- Öö.. Persze
Felállt és az ajtó felé kezdett menni. Követtem. A büfében nagyon hosszú sor állt. Levi beált a végére és én mellé.
- Ma mi legyen? - néz fel rám
- Nem tudom. Nekem bármikor jó - nézek a szemébe
- Akkor ötkor találkozunk ott ahol a múltkor. Jó?
- Tökéletes - mosolyogtam
Megvettük amit akartunk és elindultunk a terembe. Annyira belemerültem a gondolataimba és a szendvicsembe, hogy majdnem hasra estem a saját lábamba. Levi ezt észre vette és halkan nevetett rajtam. Kedves.. De rá nem lehet haragudni olyan aranyos.
- Milyen óra lesz? - kérdeztem mikor abba hagyta a nevetést
- Tesi - kaptam a rövid választ
- Akkor szerintem menjünk öltözni.
- Oké
Elmentünk a cuccunkért és az öltözőt vettük célba. Tesin után még sok-sok órát kellett kibírni. A nap végén mindenki hazament az osztályból csak mi maradtunk Levivel.
- Akkor ötkor találkozunk. - köszöntem el tőle és elhagytam a termet
Haza sétáltam és elmentem összekészülni. Fürödtem, fogatmostam és elpakoltam egy kicsit a szobámban, mert már nagyon nagy rendetlenség volt. Négy óra. Még van egy csomó időm. Mit csináljak? Nem tudom. Amíg ezen gondolkoztam, hirtelen azt vettem észte, hogy mindjárt ott kéne lennem. Futólépésben hagytam el a szobát, felrángattam a cipőmet a lábamra és elhagytam a házat.
Levi már itt van. Odamegyek hozzá és köszönök.
- Szia
- Szia Eren. Mehetünk?
- Igen. Hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Olyan titokzatos vagy - forgatom meg a szemem - mindegy menjünk.
Elindultunk. Egymás mellett mentünk és azt éreztem, hogy a keze hozzáér az én kezemhez. Teljesen elpirultam. Szerintem észre vette és rákulcsolta a kezét az én kezemre. Annyira meglepődtem, hogy levegőt venni is elfelejtettem. Egy ideje már sétáltunk és bementünk egy kissebb erdőbe. Egy tóhoz értünk. Leültünk egymással szemben a földre és csak bámultunk egymás szemébe. Hirtelen közelebb hajol úgy, hogy a homlokunk majdnem össze ért. Nem hallottunk más csak a madarakat és a lélegzet vételeinket. Még közelebb jött az ajkaink már surolták egymást. A szívem a torkomban dobogott. Lassan megcsókolt. Egy pillanatnyi habozás után én is vissza csókoltam. Nem akarom, hogy ez a pillanat véget érjen. A levegő hiány miatt elváltunk egymástól. Kipirulva néztem a szemébe. Úgy nézett ki, mint akit nem annyira hatott meg, de a szemei neki is csillogtak.
- Tegnap nem úgy volt, hogy csak barátilag akarsz megismerni? - kérdeztem egy kis gondolkozás után
- Nem. Csak akkor még nem voltam benne biztos, hogy te is akarod.
Újjabb hallgatás és ezt a csendet Levi törte meg.
- Szerintem mennünk kéne. - állt fel a földről
- Igen. - álltam fel én is
Csendben mentünk egymás mellett vissza a házainkhoz. Ahogy mentünk a kezeink súrolták egymást. Éreztem, hogy rákulcsolja a kezét az én kezemre. Lenéztem a kezeinkre majd rá. Ő csak megvonta a vállát.
Amikor sétáltunk vissza, hangos zajra lettem figyelmes. Körbenéztem és minden halványulni kezdett. Hirtelen az ágyamban találtam magam, a takaróm alatt, egy hangosan csipogó óra mellett.
