Levi szemszöge:
Reggel arra ébredtem, hogy Kormos felugrik az ágyamra és hangos nyávogásba kezd. Felkeltem, hogy adjak neki enni, miközben magamnak is összedobtam valamit. Órámra néztem és még időben voltam, de nem szeretek késni elkezdtem készülődni. Mikor a cipőmet rángattam magamra, amikor valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót és Hanji ugrott a nyakamba.
-Shortiii!! - kiáltotta.
-Eressz el te pápaszemes! - próbáltam eltolni magamtól.
Végre elengedett és indulhattunk is az iskolába. Egész úton Hanji nyári szüneti sztoriait kellett hallgatnom. A suliba beérve találkoztam Erwinnel a matektanárommal. Köszöntem neki és menten tovább a terembe. Eren még nem volt itt. Leülten a helyemre. Pont becsöngőre ő is megérkezett. Leült mellém. Majd a matek tanár lépett be.
Elkezdődött az óra.
- János gyere a táblához felelni.- mondta Erwin
- De miért én, tanár úr?
- Mert kevés jegyed van. Na gyere!
Megkönnyebültem, hogy nem nekem kellett kimennem a táblához. Ránéztem padtárdamra és rajta is ezt láttam. Felémnézett és hirtelen kitépett egy lapott a füzetéből, majd írni kezdett rá.
'Te nem unod a matekot?'
Majd elémtolta a lapot. Elolvastam, majd ráfirkantottam a választ.
'De'
Visszatoltam elé a lapot. Majd azon kezdtem el gondolkozni, hogyan tud ilyen szépen írni.... Na nem ezen? Komolyan? Most azonnal ki kell vernem a fejemből az Erennel kapcsolatos dolgokat. Ez nem rám vall.
Megint elém tolta a lapot. Na nem hiszem el most akartam elfelejteni mindent. Na mindegy azért megnézem.
'Van kedved írogatni ezen a lapon?'
Kikerekedett szemekkel néztem ezt az egyetlen egy sort. Most komolyan beszélgetni akar velem? Mármint nem baj.. Vagyis de mert boztos valami meggondolatlant fogok csinálni. Na jó várjunk én mióta filozofálok saját magammal. Erről le kell szoknom.
'Rendben. És miről?' - írtam le ezt a pár szót.
'Hát arra gondoltam, hogy kérdezz-felelekezhetnénk.'
Mikor elolvastam amit írt az ütő is megállt bennem. Ez komolyan...? Na nem ezt már nem.
'Én benne vagyok. Kérdezel?
Ahj.... Az agyam is elveszett. Előbb még azt akartam, hogy elfelejtsem őt, legalább csak erre az órára és most meg kérdezz-felelekezni akar velem és én hülye igent mondtam. Talán nem akarom megbántani?
Majd megérkezett a kérdés:
'Van tesód?'
'Nincs. Mi a kedvenc színed?'
'Huh... Hát szerintem a kék, narancssárga és a zöld. Kedvenc étel?'
'Hát természetesen a pizza. Te már voltál szerelmes?' - mikor elétoltam a papírt hirtelen leesett mit kérdeztem. Na ilyen hülye is csak én lehetek.
'Hát nem tudom, hogy ezt lehet-e annak mondani. Te?'
Ledöbbenve néztem, hogy lehet érdeklem. De aztán gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat, mert tutira nem meleg. Majd válaszoltam:
'Hát valahogy én is így vagyok vele. Csak az a személy számomra elérhetetlen.'
'Hát az nem biztos, mert lehet csak te hiszed így. Azért én szurkolok nektek.'
