-
Az út a gyermekotthonhoz nem túl bonyolult. A benzin is elég. Bizonytalan mi fog történni de Juli nyugodtabb ha ezt nem látja rajtam.
Tetszik neki a tàj..tudtam hogy erre kell jönnöm. Folyamatosan az én ablakommbol nézi a fàkat. Legyen..lassabban megyek , làsson is valamit. Megérkeztünk. Juli mellém siet és végre megfoghatom újra a kezét. Nem vagyok biztos magamban de mosolyog. Nincs okom rà , hogy ne örüljek vele együtt ennek a napnak.
Az intézmény régi. Egy két helyen omladozik a vakolat, a csövek a falon aligha làttak modernizàlàst az elmult években. Kissé megnyugodtam , hogy nem lesz nagy vàltàs a gyereknek innenn a barlangba költözni. A mi barlangunk sokkal érdekesebb lesz a fiúnak. Tervezem bele egy jàtszóteret is , hogy ne legyen unalmas a nap ha kint zord az idő.
Juli kiszúrt eg kis kócos zavaros gyereket. Làtom ahogy követi a szemeivel. Màr most igazi anya , le sem veszi tóla a tekintetét. Ő lesz egészen biztos , de megvàrom míg Julim felvezeti, mert szeretem ahogy ràm néz miközben be sem àll a szàja .
Egy motor van a gyerek kezében , halvàny reménnnyem arra hogy jó apja lehetnék. Julinak idő kell,így szàmonnkérési kisérletet teszek a megjelentnő felé, hogy mégis ilyen körülmények között hogy élhetnek ekkora kisemberek. Felvetette az adomànyozàs lehetőségét amelynek a pontos felhasznàlasàrol ha kapok részletes tervet, sort kerítünk rà . Julit próbàltam bevonno a beszélgetésbe de csak a gyerekre figyelt. Szoval Carlo. Rendben. A nő most írta alà tudta nélkül hogy elvisszük ezt a kis sràcot. Julinak nem ajànlani valamit..szinte biztos hogy azért sem akar majd màst. ( Szeretem ezt a makacs nőszemélyt) Hozzàért a kezemhez ..azaz jelezte hogy ttegyek valami meghatàrozót. Így komolyra fordítom a szót.
-
