~
Ez a làny màs volt mint a többi. Tudtam az első mondatok utàn. Olyasmit éreztem mellette amit senki màssal a mai napig még nem. El akartam küldeni.
Tudtam, ha marad akkor végérvényesen és kidobhatatlanul beköltözik a szivembe és én nem akartam hogy így legyen. Nem akartam hogy valaki irànyítsa mit akarok tenni. Halgattam és eltelt egy nap majd mégegy. Aztàn màr csak azon vettem észre magam , hogy bénàn mosolygok olyan helyeken is ahol komolynak kellene lennem. Nem nem ő csinàlta ezt velem, de a mai napig nem vagyok ebben biztos mert hàt spontàn is megy nekem ,hogy hülyét csinàljak magambol .
Így hàt elhatàroztam hogy utànajàrok a dolognak. Kettéválasztom a bennem rejlő én meg őt és ha úgy döntök vele maradok.
Ez volt a hatàrozott cél.
Most itt fekszik mellettem és ahogy telnek a napok, egyre mélyebbre àssa magàt bennem. Annyi év utàn pontosan értenem kellene ezt a lànyt , de nem megy.
Éjjelente nézem őt. Gyönyörű...
Meggvàrom amíg olyan mélyen alszik hogy kissé leszereljem magamrol , hiszen ilyen hidegebb éjjeleken mint a mai , be kell takargatnom mert fàzik ha nem is mondja. Szeretem ezt a lànyt. Eszembe jut mi lenne velem nélküle de elterelem a gondolatokat mert tudni sem akarom a
vàlaszt.
Egy közmondàs szerint a boldogtalan ember olyan mint a néma pacsírta az erdőben.
Igaz .
Ma gyermekotthonban kötünk ki. Gondolkodom ezt a felelősséget képes leszek e hordozni. Mindent jól megterveztünk de vajon működik majd ?
El kell mennem úszni, hogy kiszellőztessem a fejem. Míg minden lassan a helyére kerül azon vettem észre magam , hogy elrepült az idő. Juli màr biztosan kèszen van hiszen napok óta màsrol sem beszél. Bàr lefàradtam az úszàsban, ahogy sétàlok itt a homokos parton ,, màr teljesen biztosan tudom, hogy kiràly döntés volt ez a mai program.
Sietősre veszem és messzről màr làtom Juli kócos fejét .
Venned kell neki egy fésűt..hàtha hasznàlja Vito el ne felejtsd- jegyzem meg magamnak.
Amikot közelebb érve meglàtom az én Julimat negàllapítom hogy így is gyönyörű.
Fésü töröl Víto
