SzJG insta ✔️

Pizsiparti

Reni szemszöge

-Sziasztok. - köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
-Sziaaaaa! - ugrott a nyakamba Virág, majd a többiek is köszöntek. Letettem a konyhába a nasikat, közben pedig beszélgettünk.
-Mi lenne ha elmennék vidámparkba? - vetette föl az ötletet Nóra.
-Jippiiiiii!!! Menjünk!!! - ugrált Virág.
-Ez remek ötlet. - mondták a többiek.

-Dodzseeeem!!! - kiabált Zsófi. (Én !nem az igazi nevem!)
-Imádom a dodzsemet! - mondta Laura is.
-Üjünk fel rá! - mondta Vivi.
-Gyorsan. Gyertek. Nincs sor! - futott előre Eliza.
-Megyünk. - kiáltottam.

-Ez nagyon jó volt! - lelkesedett Virág.
-Nekem is tetszett. - mosolyodott el Kinga.
-Most menjünk az óriáskerékhez! - ugrált Virág.
-Nekem tériszonyom van. - mondta halkan Laura.
-Én lent maradok veled. - mosolygott rá Zsófi.
-Nem kell. Megleszek. Menj csak. Addig elmegyek mondjuk öööm... veszek vattacukrot nektek. Ki milyet kér? 
-Én almásat. - mondta Eliza
-Úúú!! Én rágósat kérek!! - kezdett el megint ugrálni Virág.
-Én epreset szeretnék! - mondtam.
-Többiek? - kérdezte Laura.
-Én nem kérek. - mondták sorban.
-Rendben. Akkor megyek. Majd itt találkozunk.

-Ez valami eszméletlen jó volt. - mentünk kifelé.
-Nekem nem tetszett. A kilátás szép volt, de uncsi volt. És nem is tudtam, hogy klausztrofóbiás vagyok... - szomorodott el Vivi.
-Ott jön Laura! - mondta Virág, miközben rámutatott.

-Ez naon fini volt. - mosolygott Virág miután megette a vattacukrot.

Még késő estig kint voltunk, majd miután kezdett hűvös lenni elindultunk hazafelé.
-Majd teszek ki képet. - mondta Kinga.
-Én is. - bólogatott szaporán Virág.

-Na akkor mesélj. Hogy jöttetek össze Tinussal? - támadta le Nóra Zsófit, amint hazaértünk.
-Hááát. Az úgy kezdődött, hogy...

Zsófi szemszöge

Itt vagyok végre a M&G-n. Végre találkozhatok Marcus-szal és Martinus-szal. Életem nagy álma fog teljesülni. Oké. Csak nyugi... ISTENEM!!! OTT JÖNNEK.

Amikor megálltak a kirakott kép előtt, egyesével odamentek az emberek és kaptak pár fotó, ölelést, autogrammot. Amikor végre sorra kerültem nem is tudtam, hogy mit csinálok, csak jó szorosan átöleltem az egyik Gunnarsent. Marcust. Talán kicsit be is könnyeztem.  Aztán mentem volna Tinushoz, ha nem botlottam volna el a lábamba... Tipikus én. Szerencsére két erős kar megfogott. Mikor fölnéztem láttam, hogy kié. Martinusé. Annyira zavarba jöttem, hogy legszívesebben ástam volna egy jó mély gödröt, majd beleugrottam volna és ott maradtam volna. Sajnos ez nem volt lehetséges. Egy nem volt nálam ásó. Kettő nem hiszem, hogy a betont át tudom ásni. Így hát maradtam ott és álltam Tinussal szemben, miközben annyira cikinek éreztem a helyzetet, hogy nem mertem ránézni.
-Hé. - szólt Martinus igéző hangon, majd az állam alá nyúlt, hogy megemelje a fejem. - Nincs semmi baj. Bárkivel előfordulhat. - mosolygott rám. Annyira össze voltam zavarodva, hogy nem bírtam kinyögni egy értelmes angol mondatot. Valahogy hirtelen mindent elfelejtettem és csak megöleltem. Jó szorosan.
-Azért ne fojts meg. - nevetett fel, már amennyire tudott.
-Bo-bo-bocsánat. - engedtem el, majd elmentem. Lehajtott fejjel mentem ki az épület elé. Teljesen elfelejettem fényképet kérni. Amint ez eszembe jutott lerogytam a földre és elkezdtem sírni. Életemben először és utoljára találkoztam velünk, erre elrontom az egészet... Hátamat a hideg falnak döntöttem, fejemet pedig a térdemre hajtottam.

Pár perc múlva egy ajtócsapódást hallottam. Nem néztem föl. Nem érdekelt, hogy ki az. Csak sírtam tovább.
-Hé. - éreztem meg egy kart a vállamon. - Figyelj. Minden rendben? Elmentél és még egy fotót sem kértél.
-És ez olyan nagy baj? - néztem rá Martinusta vörösresírt szemeimmel.
-Nem. Figyelj. Azért nehogy sírjál, mert majdnem elestél. Mivan ha én esek el? Abból még meme is készül. - húzott magához egy ölelésre.
-Ez igaz. - suttogtam, miközben visszaöleltem.
-Gyere. - húzott fel a hideg földről, mire olyan közel kerültem hozzá, hogy akaratlanul is a szájára tévedt a szemem. Olyan tökéletes volt. Valószínűleg észrevette, mert elmosolyodott, aztán megszakította a közöttünk lévő távolságot. Ledermedtem. Aztán persze amint rájöttem mi történik visszacsókoltam.
-Zsófi. - szakította meg a csókot.
-Huh? - kérdeztem kicsit hülyén.
-Tudom, hogy nem ismerjük egymást, csak pár perce...
-Ez nem igaz. - vágtam közbe. - Csak te ismersz engem pár perce. - mosolyodtam el.
-Jó, de a lényeget érted, nem?
-De. - mosolyodtam el megint.
-Szóval. Tudod, hogy csak pár perce ismerjük egymást személyesen, de olyan mintha már ezer éve ismernélek. Amint megláttalak éreztem valamit, amit még soha. Szerelmet... Egy dolgot szeretnék tudni. Leszel a barátnőm? - nézett igézően a szemembe. Komolyan azt kérdezte amit hallottam?? Úgy láttam elgondolkozhattam egy ideig, mert lehervadt a mosoly az arcáról, mire a nyakába ugrottam.
-IGEN!!! ÚRISTEN!! MINDEN MMER VÁGYA TELJESÜLT BENNEM!!! BEN-NEM! - sírtam el magam.

Ezután visszamentünk, mert Tinusnak meg kellet még pár fotót készítenie. Ezután beszélgettünk még és Mac is megtudta, hogy mi a szitu. Annyira fura és nem tudom elhinni.

Reni szemszöge

Annyira fura és nem tudom elhinni. - fejezte be.
-Ez annyira aranyos. - lelkednezett Nóri. - Majd valamikor bemutatsz nekik?
-Persze. - mosolygott. Olyan boldog volt. Még sohasem láttam ilyennek.

-Csajok. Gáz van. A fiúk berúgtam. De nem kicsit. Itt irogatunk Instán a képünk alá. - mondta Kinga.
-Akkor menjünk beszéljünk velük. - vette elő a telefonját Laura.

-Most komolyan. Miért kell elrontaniuk a pizsipartinkat? Argg. - dünnyögött Eliza, miközben összeszedelőzködtek.
-Majd máskor bepótoljuk. - mondta Vivi. - Most majd a másnapos barátainkról kell gondoskodnunk.
-Én itt maradok Virággal. - mondta Kinga. - Nem hiszem, hogy egyedül el tud bánni Ricsivel...
-Rendben. Sziasztok. Majd hozzuk őket. - mondtam, majd elmentünk.