Mi lenne velem ha te nem lennél?!

~~Már megint késésben...~~

~Marinette Dupain-cheng/Katicabogár~

-Adrien é-én Szeretlek!-mondtam ki nagy nehezen.Már vártam azt a mondatot ,hogy ,,Bocs nekem más tetszik" vagy ,,Ez kedves de te CSAK a barátom vagy....

-Én is szeretlek Marinette!-mondta ki ezt a mondatot  úgy mintha csak az idő állássát közölte volna..

'Ez túl gyanús szerintem csak álmodom'-gondoltam magamban.És amikor megszólaltam volna egy fülsiketítő hangra lettem figyelmes.

-*sohaj*Persze ez is csak egy álom volt és az is marad...-mondtam csalódottan.

-Mi baj Marinette?-kérdezte cuki kis társam aggódó tekintettel.

-Semmi csak a szokásos...-mondtam és ránéztem az órára.Úristen ennyi az idő megint el fogok késni!!!-hadartam el ezt a mondatot majd gyors felöltöztem és lementem a konyhába ahol magamhoz kaptam pár péksütit majd felmentem a táskáért elköszöntem anyukámtól és már rohantam is a suli felé amilyen gyorsan csak tudtam.Egyszer csak megcsúsztam már készültem ,hogy ez fájni fog de egyszer csak valaki elkapott...Gyönyörű zöld szemekkel néztem farkasszemet egyszer csak megszólal a szőkeség

-Jobban kéne vigyáznod magadra az iskola nem szalad el.-Mondta egy angyali vigyorral az arcán.

-K-köszi h-hogy e-elkaptál.-mondtam dadogva.Még a hogyt se tudtam kimondani dadogás nélkül borzasztó vagyok.Korholtam magamat.

-Nincs mit!-mondta ismét mosolyával amivel minden lányt le tudott venni a lábáról.

~Adrien Agreste/Fekete macska~

Reggelem nagyon monoton volt nem történt semmi érdekes olyan volt mint mindig.Fel öltöztem,reggeliztem majd kocsiba szálltam és elindultam az iskolába.Mikor kiszálltam Ninoval találtam szembe magam akivel pacsiztunk és elindultunk az osztály felé.Mikor beértünk Alya megállított minket.

-Hé várjatok meg!-kiabált utánunk.

-Szia Alya!-mondtuk full egyszerre a haverommal.

-Csak ,hogy itt vagytok nem tudjátok hol van Marinette?Nem veszi fel a telefont,nem válaszol az üzeneteimre.-mondta a barna szemű szomorúan.Látszott az aggodalom a szemében.

-Nyugi Alya tuti ,hogy nincs semmi baja.-mondta neki Nino és megölelte barátnőjét.

-De nem fogok tudni megnyugodni amíg nem látom őt..-mondta elhaló hangon

-Biztos itt lesz csak megint késik-mondtam a barna szemű szemébe biztatóan.

-Köszi srácok-mondta hálásan.

Ekkor megszólalt a csengő és elkesztünk menni a terem felé.Én is aggódtam Marinette miatt de éreztem legbelül ,hogy nincs semmi baj csak megint elaludt.

Leültünk a helyünkre és nem sok idő telt el meg is jött a tanár.

Már az óra felénél tartottunk amikor hallottam ahogy Alya aggódva motyog valamit maga elé nagy nehezen kiszűrtem pár szót ,,hol van már" ,,itt kéne lennie" .Én is kezdtem aggódni a kék szemű ért.Így úgy döntöttem hogy ki kéredzkedik wc-re ahol át tudok változni és elmenni hozzá ,hogy meg tudjam mi történt vele.

-Elnézést kimehetnék wc-re?-kérdeztem udvariassan.

-Persze de siess vissza!-kaptam meg ezt a komoly választ.Erre csak bólintottam és már ott se voltam.Amint a lépcsőhöz értem meg láttam a sötét hajkoronás lányt aki úgy futott mintha az iskola el tudott volna szaladni ő pedig próbálja utólérni.

Ekkor elkezdtem lemenni a lépcsőn ,hogy üdvözöljem de láttam ,hogy el fog esni így gyorsítottam a tempomat és pont időben elkaptam a kezét.Így sikerült elkerülni azt ,hogy legyen egy durva találkozása a betonnal.

Hirtelen kinyitotta a szemét és csak bámultunk egymás szemeibe.

-Jobban kéne vigyáznod magadra az iskola nem szalad el.-ezzel a mondattal törtem meg a csendet köztünk.És kedvesen rá mosolyogtam.

-K-köszi h-hogy e-elkaptál.-mondta ki elpirulva és dadogva.Ilyenkor egyszerre volt aranyos és furcsa.Nem értem hogy mért dadog ha velem beszél.Vajon megbántottam vagy mit tettem...Mert érdekes ,hogy ha mással beszél akkor nem dadog.

-Nincs mit!-mondtam neki szintén mosolyogva.

-Hol voltál Alya aggódott érted.

-Csak a s-szokászos el-aluttam.-mondta és észrevettem hogy kerüli a szemkontaktust.

-Alya hívta a telefonodat az elmondása szerint.És nem vetted fel!-ezt azért mondtam mert kíváncsi voltam a reakciójára ,hogy vajon tudatosan nem vette-e fel vagy valami történt a telójával.

-Oo t-tényleg elfelejtettem mondani neki ,hogy megváltozott a telefonszámom.Basszus most tuti tiszta ideg lesz megfog ölni..-kezdet elhadarní.

-Nyugi csak nem lesz olyan pipa.-mondtam biztatóan. 

-Te ismered Alyat?!-vonta fel a szemöldökét.-Ha bemegyek órára akkor óra után akkora egy nagy lecseszést fogok kapni ,hogy az nem igaz.

-Hát akkor majd megvédelek.-mondtam macska hang stílusába.

-Köszi de nem kell ki tudok állni magamért.-ahogy ezt kimondta a hidegszalat végig a hátamon olyan ismerős volt ez a hang és ez a mondat is csak tudnám ki mondta.-gondolkodtam el.

~Marinette Dupain-cheng/Katicabogár~

 -Hát akkor majd megvédelek.-ezt a mondatot nekem már mondta valaki az előtt..De ki?  

 -Köszi de nem kell ki tudok állni magamért.-válaszoltam katica stílusába.láttam rajta ,hogy kirázta ahidek féltem mert lehet ezzel elárultam a kilétemet életem szerelme előtt.

-Jól vagy?-kérdeztem tapintatosan.

-Persze.Mért kérded?

-Mert látszott ,hogy kirázott a hideg,sápadt vagy és egy kicsit izzadsz.-láttam rajta ,hogy gondolkodik azon ,hogy mit mondjon.

-Csak rájöttem hogy vissza kéne menünk az osztályba.-mondta és úgy tettem mind aki elégedett a válasszal közben pedig tudtam hogy valami más a baja.

-Igazad van menjünk!-mondtam mosolyogva és közben azon gondolkodtam ,hogy mért nem dadogtam a beszélgetés vége felé?!

-----------------------------------------------------------
Itt a vége!Tudom nem a legjobb de igyekszem. (^.^)

Építő jellegű kritikát elfogadok ha van valami ami nem tetszik vagy hogy jobb lenne  ha máshogy csinálnék.

További szép napot/estét.

UI.:Hamarosan jövök egy új résszel!