Mi lenne velem ha te nem lennél?!

~Mi Történt?!~

~Marinette Dupain-cheng/Katica~

'Kinyitottam a szemem de mégis olyan mintha csukva lenne mert nem látok semmit.Ami talán ennél is ilyesztőbb azaz hogy amit utoljára hallottam az a saját nevemet orditto társam hangja volt.'

-Hol vagyok?!-kérdeztem meg a kérdést de arra nem számítottam hogy választ is fogok rá kapni de ekkor megszólalt valaki mögöttem.

-Egy olyan helyen vagy ahol te döntesz a sorsodról.-mondta egy idős hölgy.

-Ezt hogy érti?És ki maga?

-Ne aggódj drága minden kérdésedre megkapod a válaszokat!-mondta kedvesen.-De először nyugodj meg és aztán válaszolok a kérdéseidre.

-*sohaj*Oké megnyugodtam.Akkor ki fejtené hogy ,hogy érti azt hogy itt eldönthetem a sorsom?

-Hát úgy ,hogy mint amikor álmotsz akkor te dönthetsz hogy mi történyen.És most is így lesz megmutatom neked a választási lehetőségeídet.-mondta majd egy kis hatás szünet után folytatta-Melyiket akarod előbb látni azt amelyikben tovább élsz vagy amelyikben feladod a küzdelmet.

-Én..én szeretném látni azt hogy mi történik most.Ha ez megoldható.

-Persze kincsem!De felkészítelek arra hogy lehet fura lesz amit látni fogsz.-mondta rejtélyesen a hölgy.

-Bár mi is legyen én készen állok megtudni hogy mi történik.-mondtam határozottan.

-Határozott vagy ez tetszik.-mosolyodott el az idős asszony.

-Akkor nézzük.-mondta majd elővett egy séta bottot és megütötte vele a fekete ürességet.

'Egy szempillantás alatt a feketeséget egy erős fehér fény váltotta fel.Ahogy körbenéztem mindenhol fehér köpenyes embereket láttam,majd megláttam hogy egy sérültet visznek egy ágyban nagyon sokan voltak körülötte.A saját akaratomon kívül elkezdtem a hordágy felé menni.Amit közelebb értem szembesülnöm kellet azzal hogy én vagyok az akit az orvosok visznek a műtőbe.Egy kicsit elfogott az ájulás érzése.'

-Jól vagy drágám?!Nagyon el sápadtál!

-Hogy kerültem ide?!

Ez mindjár kiderül.-mondta ismét rejtélyesen a nő és mutatott egy szőke hajú srácra aki zokogot a szemeit eltakarta a kezeivel.

-A..Adrien?-közelebb mentem és halottam ,hogy halkan suttog.

-Mért...mért...Minden az én hibám.

'Szörnyű volt így látni és próbáltam gondolkozni hogy vajon mi történhetett.De egyszerüen nem ment vajon ,hogy talált rám Adrien.

-Vissza tud vinni engem a harcig?

-Igen!De jól gondold meg biztos akarod?

-Igen ezt akarom!

-----------------------------------------------------------

Na végre elkészültem ezzel a fejezettel is.

Tudom hogy ez most rövideb mind az ez előttiek de nem akkartam mindent lelönni ebben a részben.

Köszi ,hogy végig olvastad!

További csodálatos napot/estét!