A századfordulós Berlinben játszódó abszurd dráma. Vajon hogy reagál a bíróság egy hihetetlen eseményre, és kinek ad igazat? De a legfontosabb kérdés: Mi történt Keller úrral és hol van?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A helyszín egy bírósági tárgyalóterem. Jelen vannak: a bíró, a felperes, a felperes ügyvédje, az alperes ügyvédje, az esküdtek, valamint a hallgatóság. A jelenlévők éppen elfoglalják helyüket, majd a bíró háromszor leüti kalapácsát, és megkezdődik a tárgyalás.
Bíró A tárgyalást ezennel megnyitom! Folyó év március huszonharmadikán Agnes Keller keresetet nyújtott be bíróságunkhoz, melyben kérelmezi a férje, Alois Keller vagyona feletti teljes rendelkezési jog megadását. Felperes indoklásában előadta, hogy férje folyó év február másodikán ismeretlen helyre távozott, majd életjelet csak ügyvédjén keresztül adott. Üzenetében tudatta vele, hogy folyó év február másodikán váratlanul unikornissá változott (a hallgatóság körében nevetés és morajlás hallatszik, a bíró ismét hármat üt kalapácsával, mire a terem elcsendesedik), és egészen február negyedikéig nem tudta felvenni a kapcsolatot sem feleségével, sem ügyvédjével. Mivel állapotára hivatkozva azóta is csak ügyvédjén keresztül üzen, felesége, Agnes Keller felperes kéri a bíróságot a fent említett intézkedések elrendelésére. Megadom a szót az alperes ügyvédjének.
Keller úr ügyvédje Igen tisztelt Bíróság, Bíró úr! Ügyfelemet mindenki komoly és becsületes embernek ismeri, olyannak, akinek lehet adni a szavára – és ilyennek ismerem én is. Való igaz, hogy amit állít, az meglehetősen szokatlan és nem egy hétköznapi jelenség, de ügyfelem teljes mértékben cselekvő- és jogképes, és biztos vagyok benne, hogy a tárgyalás végére Önök is egyet fognak érteni velem...
Bíró Azt, hogy az ön ügyfele cselekvőképes-e, majd a bíróság fogja megállapítani! Most pedig térjen a tárgyra!
Keller úr ügyvédje Igenis, Bíró úr! Nos... Ügyfelem eltűnéséről sajnálatos módon én magam is csak az újságokból értesültem, és mint arra Önök is jól emlékeznek, az ügy igen nagy port kavart fel, hisz nemzetünk egy jól ismert, köztiszteletnek örvendő tagjáról van szó, akinek hiánya azóta is érzékenyen érint minket...
Bíró Térjen a tárgyra, vagy megvonom magától a szót!
Keller úr ügyvédje Igen! Tehát... folyó év február hó hatodikán, délelőtt tizenegy óra tájban felkeresett az irodámban Hans Zimmermann tengerészkadét. A kissé zavarodottnak tűnő fiatalember előadta, hogy egy cirkuszi ló küldte, és a nevezett ló morzejelekkel utasította, hogy haladéktalanul keressen fel engem, és adja át nekem üzenetét. Meglehetősen szkeptikus ember hírében állok, és már azon voltam, hogy kihajítom ezt a minden bizonnyal részeg matrózt, de furcsa módon nemcsak józan volt, hanem az üzenet tartalma is felcsigázott annyira, hogy átmenetileg hitelt adjak szavainak. Elmondta ugyanis, hogy a Berlin külvárosában található Hochseeflotteplatzon a vándorcirkusz társulata egy unikornissal hirdette magát. Zimmermann először azt hitte, hogy közönséges csalásról van szó, és remélte, hogy leleplezésével megszégyenítheti a pénzéhes kompániát, azonban a legnagyobb meglepetésére a legendákból ismert állat valódinak bizonyult. A cirkuszigazgató annyira magabiztos volt, hogy a láncra vert állatot, bocsánat, Keller urat (a közönség soraiból ismét elfojtott nevetés hallatszik) bárki szabadon megvizsgálhatta. Zimmermann kadét szerint az egyszarvú meglehetősen kedvetlennek és egy kicsit soványnak is tűnt, de a szarva valódi volt. Nem volt nyoma ragasztónak vagy bármilyen más csalásnak – igaz, nem is próbálta meg lefeszegetni azt. Percekig döbbenten nézegette az állatot... vagyis Keller urat, amikor arra lett figyelmes, hogy az a patájával morzejeleket kopogtat a kövezeten. Zimmermann számára, aki képzett tengerész, a morzejelek úgy álltak össze szavakká és mondatokká, akár az édesanyja szólt volna hozzá. Mintha a döbbenet, hogy egy élő unikornissal hozta össze a sors, még nem lett volna elég, a felismert üzenet hatására Zimmermann úr lélegzete is elállt, és másodpercekig csak levegőért kapkodott. A daliás, bár kissé megviselt paripa ugyanis Dr. Alois Keller néven mutatkozott be, és arra kérte, hogy haladéktalanul hozassa ide az ügyvédjét. Miután Zimmermann úr elmondta nekem azt a titkos jelszót is, amit arra az esetre beszéltünk meg Keller úrral, ha csak levél útján tudnánk érintkezésbe lépni és kétségek merülhetnének fel a levél hitelességével kapcsolatban, már biztos voltam benne, hogy le kell győznöm minden szkeptikus indíttatásomat, és követnem kell Zimmermann urat.
