Minden jó volt ezelőtt. Előtted.

2.Rész

Hol is tartottam.... Ja tudom a seggbedobósnál.
Ezek után megint egy normális óra jött. Történelem. De itt már az irodalomról lessz szó. Nem a szabadságharc bla bla bla. Ez az izgalmasabb irodalom. Ja igen és a rövidebb. Össz-visz 3 témakör van. Durva mi? Természetesen ha már a törit szeretni fogod akkor ne egy köcsög tanárt osszanak be.
És nem jött be. Egy olyan palit fogtunk ki aki hamar nincs anyag akkor képes ő kiadni nekünk szövegeket amiket tanulmányoznunk kell. Nos ez így rendben is lett volna ha kb egy hónap alatt nem érünk a témakör végére és utána még mennyi van a suliból? Kerekítve a szünetek nélkül 9 szóval ez nem lessz a kedvenc órám. Ja igen azt ki felejtettem hogy mindegyikre jegyet kapunk vagyis ha egyet elcseszel akkor ez van ott a kövi óra. Másrészt egy tüszentésért beír úgyhogy tényleg nem egy álom az egész. Ha az is lenne akkor inkább rémálom. A következő órák voltak még ezeken kívűl.
Matematika, lyukasóra (mindenki kedvence), angol és kreativitás. Meg persze aki plussz órákra járt.
A matek tanár majdnem normális de az a nő mániákusan vonzódik a birkákhoz. Én meg így ok?
Az angol tanárral nincs semmi gond egy teljesen normális ember.
A kreativitás órán önkifelyezést tanít nekünk a tanár bácsi. A SZEXI TANÁR BÁCSI. (Sajnálom neha egy kicsit meghülyülök)
De most komolyan. Ezen az órán több felé osztottak minket asszerint hogy "melyik eszköz akar minket képviselni,,

A lehetőségek:
*Festő állvány.
*Művészeti köcsög.
*Egy hímzett cucc.
*Egy madárház.
Én a festő állványt választottam és mint később kiderült csak én.
Az első feladatom az órán egy borítékban volt.
"Ábrázold a magányt és a szomorúságot akárhogy a festővásznon. Lehet hogy kost nem érted de egy mesterművet akarok látni. Nem egy fekete fehér vásznat,,

Én elkezdtem a már kikészített festő vásznon kidolgozni a festményt. Úgy döntöttem hogy bedugom a fülembe a fülest. Hamár az érzelmeket kell átadni ennek a párja a zene. Az óra vég fele. Halottam hogy bejön valaki ebbe a terembe. Hátra kaptam a fejem.

Egy 25 év körüli férfi lehetett. Egy fekete inget viselt ami kisé feszültrá. És a kisugárzása olyan tisztán látható volt hogy amint ránéztél egy művészt láttál.
-Látom feltaláltad magad.
-Áh igen. -Kivettem a fülest.
-Nem kell. Csak csináld tovább.
-Nem gond.
Letettem az asztalra és ahogy kértem folytattam a már majdnem befejezett festményt.
Nem sokkal később már csak egy csíkot húztam. A tanár megfogta a vállam és a kész festményt fürkészte.
-Tudom hogy nem erre számított de remélem azért annyira nem rossz.
-Hát tényleg nem erre számítottam. Felülmúltad a várásaimat.
A festményem egy kuka melett a sarokban egy összekuporodott fiút ábrázol aki az égalatt van és szakad az eső. A ruhái már teljesen átáztak és fázik.
-Teljesen átadja az érzelmeket amiket kértem.
-Köszönöm.
-Nem én köszönöm. Ez a festmény teljesen megihlet.
A tanár mintha bekönnyezett volna.
-Te jó ég. Tanár úr. Jól van?
-Igen csak tudod mintha magamat látnám.
-Mi?
-Tudod én is jártam ilyen cipőbem és ha azt megörökítették volna akkor az ilyen lenne. Nem tudom elmondani hogy ez mennyire bizar, de egyben csodálatos.
Kicsöngettek.
-Ez az utolsó órád?
-Igen.
-Akkor menj csak majd én elpakolok.
-Köszönöm.
-Ma buli lessz ne hagyd ki. Olyan koleszos buli.
-Áh...nem igazán vonz a sok részeg állat.
-Ahogy gondolod de azért nézz be. Az egyetemi bulik azok mind élmények.
-Rendben meg gondolom. Viszlát.
-Szia.
Tehát így ismertem meg a tanárom azaz Szexi tanárbácsit.

Írnék én többet, de nem tudom mi legyen  Szexi tanárbácsi neve. Kommentben várom az ötleteket ha van valami ami esztekbe jut.