Minden jó volt ezelőtt. Előtted.

3.rész

*****1 hónap elteltével****

Eléggé jól meg minden eddig. Gondoltam. Majd jött megint a tesi óra. Tesj óra után már mindenki elment. Csak én maradtam ott keresni. Majd halottam a tesitanár ilyesztő hangját.
-Sabrina~
Mi a....
Elbújtam a mosdókagyló mögött.
-Hol bulykálsz~
Órákig bulykáltam össze visza a tanár elöl. Majd hallottam hohy kimegy. Ezért előbujtam. Nem kellett volna. Ott állt az ajtónál. Mikor megláttam kisé felsikoltottam.
Megsímitotta az arcom.
-Ne félj. Én csak szórakozni szeretnék veled.
-Sajnálom, de vissza kell mennem a koliba.
-Nem muszály. Mit szólnál ha inkább megmutatnám a játszó szobám?
-Ne haragudjon meg, de nem szeretnék menni.

Hirtelen megcsókolt. Ên kiraktam mögé a lábam és ellöktem. Ezzel ő hátra esett. Futottam vissza a koliba. Ekkor állított meg a tanárom.
-Gina mi történt veled?
Sajnos elkezdtem sírni. A tanár átölelt.
-Mi történt?
-Meg......megcsókolt
-Ki?
-A....a...tesitanár.
-Hogy mit csinált? Akkor ezt is ő.....
Lassan elengedett és levette a zakóját.
Majd rám terítette hogy elfedjem vele az elszakadt ingem.
-Menj be a szobádba és ne beszélj senkivel. Ezt megoldom.
-Köszönöm.
-Menj.

Ahogy mondta azt tettem amit kért. Mivel a koliban egyedül vagyok egy szobában mert ide nem vesznek fel akártkit. Nem sokan járnak ide mivel itt csak ebbe az irányba lehet menni.
Bezárkóztam a szobámba. Teljesen sokkos állapotban voltam.

A gondolat menetem:
Miért én? Miért most? Nem gondoltam volna hogy valaki pont ilyenkor akarja tönkre vágni az egészet. Vajon a tanár tényleg segít? Bízhatok benne?

Ha kívülről nézhettem volna magam akkor szinte a festményemet láttam volna. Azzal a változtatással hogy nem vagyok fiú és nem a szabad ég alatt hanem a szobámban voltam. De hát eléggé kilógok a többi közül. Hosszú fehér haj, fekete ruhák, piercing 2 is.
A többiek meg yan átlagosak. Miért nem tudok én is olyan lenni?
Elaludtam. Másnap nem mentem be órára. A tanárom már egyből jött is a szobámba amint lett egy kis szabadideje. Kopogtatott az ajtón.
Én lassan odavánszorogva kinyitottam az ajtót.
-Te jó ég. Bemehetnék?
Csak félre álltam az ajtóból ezzel bejutást engedni neki.
Majd ugyan úgy becsuktam az ajtót.
-Sabrina kérlek megtennéd hogy felveszem valami mást. Látom rajtad hogy kiborultál és hogy, valószínű álomba sírtad magad, de megtennéd ezt nekem?
-Persze.
Megtettem neki ezt az apróságot és felvettem egy pólót és egy pulcsit is vettem rá.
A tanárom ott ült a szememben elfordulva hogy ne lásson semmit.
Én leültem az ágyamra.
-Szóval. Ohm...egyenlőre nem találtak bizonyítékot ellene. Mivel a kamerák kikapcsoltak olyan 40 percre. De viszont azt még láttuk hogy Gabriell a nevedet suttogja. Te viszont sehol.
-Egy kérdésem lehetne magához?
-Persze de kérlek tegezz nyugodtan annyi nincs köztünk. Szólits nyugodtan Jacob-nak.
-Rendben. Miért akarsz segíteni nekem?
-Mert én is voltam olyan helyzetben amit mások nem értettek és most segíteni szeretnék neked hogy ne ugyan ez történjen veled is.
-Magával is ez történt?
-Majdnem. Én nem tudtam elmenekülni. A tanárnőt lecsukták mivel ő nem vigyázott ennyire. Kegyetlen volt a tárgyalás. Mivel sosem gondoltam volna hogy ez pont a biológia tanárom lessz.
-Tehát ezért volt olyan ismerős a kép. Mert szinte magát festettem le.
-Ahogy mondod. Nem tudom hogy csináltad, de pontosan úgy néztem ki. Csak egy kicsit alacsonyabb voltam akkoriban.
-Ez hihetetlen.
-Én is ezt gondoltam. Figyelj, Sabrina..
-Igen?
-Nem szeretném ha bejárnál tesiórára. Ameddig tesi órád lenne tartok neked egy külön órát rendben?
-Tudod mindig is érdekelt hogy miért csak én jelentkeztem a festészethez.
-Ez azért van mert kétségen kívül ez a legnehezebb ága a kreativitás órának. Ezt viszont senki sem érti. Nem az a lényeg hogy milyen szép a festmény hanem az hogy legyen mondani valója. De te ezt már biztos érted.
-Igen azt hiszem. De azért elégdurva hogy csak 12-en vitték végig ezen a szakon.
-Hát igen. Magasak itt az elvárások. De te vagy az első aki ezt nálam tapasztalja meg. Ahogy te is én is idén jöttem.
-Ez komoly?
-Teljesen.
El mosolyodtam hogy valaki megérti milyen újnak lenni és hogy pont ez a tanár. Aki annyi mindent tesz értem.
-Ezt már szeretem. Még nem láttalak mosolyogni. És gyönyörű a mosolyod. Szeretném többször látni.
-Köszönöm.
-Na, de én megyek.
Elindult az ajtóhoz.
-Viszlát.
-Ááá. Nem. Szia. Mond utánam.
-Szia.
-Így már jobb.
Kiment az ajtón. Ez a tanár nagyon rendes. Ránéztem az órára. Komolyan? Vagy 3 órát itt volt. Ennyi időt pazarolt rám.
Nem sokára megint eljött az este. Nem fogok hazudni én mindig akkor megyek el amikor már az egész emelet már volt. Most is így tettem. Majd vissza mentem a szobámba. Szinte azonnal kidőltem.
Az első óra tesi arra gondoltam hogy ha most nem megyek be mivan ha új célpontot keres magának? Nem hagyom hovy mással is megcsinálja. Csak hamar készleszek és elmegyek a többiekkel.
Sajnos a tervem nem jött be mivel hiába akartam akkor elmenni. Ő félre állított és megvárta míg elmennek a többiek.
Majd amikor ez megtörtént a falnak szorított és próbált hozzám férkőzni. Majd valaki letépte rólam.
-Rohadék. Te nem csináltál semmit mi? "Egy hazug kis ribanc,, igaz? Nem hiszem. A saját szememmel láttam az igazát.
Megragadta lágyan a karom és húzott magaután.
-A börtönben fogsz megrohadni!
Kimentünk az épületből és Jacob elengedte a karom, de kezdett egyre idegesebb lenni.
-Jacob.
-Igen?
-Nyugodj meg. Tudom hogy nehéz de nézz körül.
Megállt és felém nézett és szembe fordult velem.
-Mindenhol gyerekek vagy akár papíron friss felnőttek. Ha így viselkedsz megijesztessz mindenkit. De főleg engem.
-Sajnálom csak ez a rohadék olyanokat mondott rád hogy "hazug disznó, ribanc,, és egybek. Szóval elég megrázó hogy ezt magam látom. Látni hogy milyen lehet ezt megélni. Neked más. Elég más a helyzet mint nálam.
-Most be kell mennem az igazgatóhoz?
-Igen attól tartok igen. Még mielőtt eltűnik az az orbitális szívásnyom.
-Hogy mi?
-A nyakadon.
-Te jó ég ez nagyon fáj.
Be mentünk az igazgatóhoz és hát mit ne mondjak figyelmesen végig halgatta az egészet. A tesitanárom nem volt ott csak mi.
-Attól tartok hogy ezt egy rendőrre bízom. Nekem ez már túl nőtt ez a probléma. Köszönöm hogy ezt mind el mondtátok. Nem lehetett könnyű.
-Visza vinném a kollégiumba.
-Vidd csak látom most rá férne.
-Ne. Kérem had menjek festeni.
-Nem hiszem hogy ez egy jó ötlet.
-Kérem.
-Ne aggódj ott maradok vele.
-Nem gond?
-Nem, ma már nincs órám. És még tanítanék neki pár dolgot mivel még nem tökéletes az ecset használat.
-Rendben. Lehet róla szó. De max 2 óra.
-Rendben. Köszönöm lehet hogy nem érti de a művészettel könnyebb kifejeznem magam mint a szavakkal.
-Jacob. Tisztára rád hasonlit.
-Tudom.
Mentünk a terme felé és a hangszórókon az hallottad hogy "Mr. Washl-t várjuk az igazgatóiban,,
Jacob kinyitotta az ajtót és bementünk a terembe.
Az alkotásom kicsit fura. Mármint amit akkor láttam belőle az volt.
Jacob tanított egy kicsit az ecset használatból hogy mikor melyiket használjam. De nem nagyon értettem belőle sokat.
Inkább elkezdtem festeni.
-Látom nem nagyon érted.
-Honnan vetted észre? Az értetlen fejemből vagy mivel inkább elkezdtem meg rajzolni a körvonalakat?
-Az értetlen nézésből. De hagylak. Csak alkoss. Ha akarod zenét is halgathatsz.
-Te nem tudnál berakni valamit?
-De persze.
Egy hangszórót bekapcsolt és nem is tudom valami operát halgattot.
-Nem jó?
-Hát nem lehetne valami hangszer inkább. Mondjuk hegedű.
-Szereted hallgatni a hegedűt?
-Igen. Tudom egy kicsit fura de ilyenekkel van tele a telefonom.
Berakott egyet.
-Ezt imádom. Te is?
-Igen de inkább az a meglepő hogy még 18 sem vagy de ilyeneket hallgatsz.
-Hát ilyeneket 12 éves korom óta hallgatok.
-Te aztán korán kezdted.
Elmosolyodtam és vissza tértem a festményhez.
A végeredményem egy kicsit fura lett. Ismét egy kisfiút ábrázol amint egy felhőkarcolóról ugrik le naplementekor. Száll a madarakkal. Ezt alulról ábrázoltam. De ami a legfontosabb eleme az egésznek hogy a fiú mosolyog és úgy néz ki mint én. Csak rövid a haja és fiatalabb.
-Készen vagyok.
-Még van 2 perc és letelik a 2 óra. Mostmár megnézhetem?
-Ühüm.
Ahogy azt a festményt nézte.
-Gyönyörű. Odafigyeltél a színhasználatra.
-Köszönöm.
Együtt elpakoltunk és én igyekeztem vissza érni a koliba még mielőtt besötétedik. Ami nem nagyon jött össze. Valami megszúrta a nyakam és összeestem.

Sajnálom hogy csak most raktam ki remélem azért tetszik ötleteket szívesen várok a kommentek között
Legyen szép téliszünetetek🖤