Van egy dobozom, mely piros színű.
Nem különleges, hanem egyszerű.
Nincs benne gyémántgyűrű, csak egy penge, s némi fájdalom,
Talán valahol a halált várom.
Van egy dobozom, mi szomorú,
Rideg és komorú,
Hiányzik belőle a remény,
Mondd, meddig szenvedjek még?
Van egy dobozom, melyben titkokat rejtegetek,
Borzalmas sebeket.
Mik megszépülnek az idővel,
De az elmémben örökké időtlen.
Van egy dobozom, melyben szörnyű emlékek élnek.
Szörnyek, melyek kisértenek.
Nem hagynak, enni, aludni, élni,
Ki akarnak végezni.
Van egy dobozom, mi vértől áztatott,
Ábrándokkal elázott.
Naiv voltam, vétettem, beláttam,
Lelkem mélyén viszont tudtam, nem hibáztam.
Van egy dobozom, mi halált hordoz,
De furcsa módon nem hibáztatom.
A helyében én is ezt tenném,
Az életemnek véget vetnék.
A szakadék széléről leesnék,
Véletlen elmennék.
Van egy dobozom, de nem nagy cucc.
Ne aggódj, nincs semmi gond.
Csak nézd ahogy mosolygok,
Ahogy szép lassan meghalok.
- poemparadox
