𝘁𝗲́𝘃𝗲𝘀 𝘀𝘇𝗮́𝗺 | 𝚓𝚒𝚔𝚘𝚘𝚔.

🕊epilógus

Elvileg holnap "kellett" volna kitenni ezt a részt, de nem bírok magammal, szóval itt van, remélem tetszik és nem okoztam vele csalódást!

Téves szám // Mi? // Téves számot hívtál // Tudom. És? // Tedd le // Te hívtad először a rossz számot, mégsem raktad le // Én véletlenül hívtam rossz számot, te pedig direkt // Véletlenek nincsenek, Jimin // ... // Még mindig ott vagy fent? // Még mindig csak itt vagyok. Pedig pár hónapja már feljebb kéne, hogy legyek // Hyung, ne sírj, kérlek // *szipogás* // Hyung // ... // Mi lenne, ha hazaindulnál? Tudod, arra felé, amerre a kóbor kutyát is láttad // M-minek menjek haza? *erőteljes szipogás* // Hyung, nem szeretném, ha megfáznál // Ezt pont te mondod? // Igen. Most úgy tűnik szerepet cseréltünk, szóval hallgass rám és menj haza // Ez nem így megy, Jungkook // Legelőször is, ne sírj. Nem hiszed el, hogy milyen rossz ezt hallani... // Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes // Ezt miből gondolod? Szerintem az vagy. Nekem legalábbis igen. De szerintem te sem örülnél neki, ha azt mondom, hogy tetszik a sírásod hangja, nem? // N-ne hazudj // Hyung, merre vagy? // Hol lennék? // Úgy értem, a tetőn belül hol vagy // A-a szélén ülök // Fel fogsz fázni // Nem mindegy? Mintha számítana egy halott embernél, hogy fel van-e fázva vagy sem... // Igenis számít, mert nem fogsz meghalni // Jungkook, ezek csak szavak... // Ugyan úgy, mint a "nem félek semmitől". Hyung, ez nem igaz. Tudom, hogy te is félsz. És azért vagyok most itt, hogy megvédjelek // N-nem tudnál ú-úgy sem // Figyelj, bízz bennem // E-ezek után? Mégis hogyan? // Hyung... kicsit tényleg tegyél úgy, mintha egy idegen lennék és egy téves számot hívtam volna // Akkor már nem beszélnénk // De miért? Leraktad volna? // Leugrottam volna // Szóval én vagyok az oka, hogy még élsz? // Ne vedd biztosra // Hyung. Mit látsz magad előtt? // A tengert // Olyan magas a suli? // Csak olyan helyen van // Én nem láttam még a tengert... pedig mellette születtem, csak elköltöztünk Szöulba // ... // Hyung // ... // Tudnál nekem mesélni a tengerről? // Mit mondjak róla? K-kék és nagy... // Tényleg érezni a sót a levegőben? // É-én nem érzem... // Szippants egyet, Hyung // Kihagyom // ... // ... // ... // ... // Hyung // ... // Mielőtt feladnád, gondolj arra, hogy miért tartottál ki eddig // A-azt hittem, a másnap jobb lesz. Minden éjjel elhitettem magammal, miután lecsengett bennem a csalódás magam iránt // Miért csalódsz magadban? // ... // ... // Nem tudom... egyszerűen... egyszerűen olyan, mintha az elmém kezdene megbomlani. Nem látok mást, csak sötétséget és ez nagyon zavar // Emeld fel a fejed és nézz az égre. A csillagok sem tudnak ragyogni sötétség nélkül. Nappal viszont nem is látszódnak // De még is ott vannak // Igen, csak nincs hozzájuk elég sötét. Szerintem te is egy ilyen csillag vagy, akinek szüksége van a sötétre, hogy ragyoghasson // M-miről beszélsz? // Hyung, nappal miattuk nem látszódsz, mintha ő vagy ők lennének a Nap, én pedig a Hold, aki a Nappal ellentétben ismeri az összes titkod // Nem is ismered az összes titkom... // Hé! Én itt kiöntöm neked a költői lelkem, erre te meg benyögsz egy ilyen vérlázító mondatot! Ez felháborító... // Sajnálom // Ugye jól hallom, hogy mosolyogsz?? // Hallod, hogy mosolygom? // Én mindent hallok. De tudod mi bánt most jelenleg? // Na // Hogy csak hallom, ahogy mosolyogsz // Mármint? // Szívesen megnézném, hogy milyen szép a mosolyod, Hyung // Szerintem nem akarod látni // El kell keserítselek, mert sajnos nagyon is érdekel // Pedig nem szép // Ezt ki mondta? // ... // Hyung, ki mondta ezt? // S-senki... // Nekem már most tetszik. Örülök neki, hogy már nem pityeregsz // Azt hiszem, én is // Megnyugodtál kicsit? // Annyira igen, hogy fázni kezdjek // Menj haza // Ki vagy te? Az anyám? // Nem, de más lehetek // ... // Jó, ez kicsit sok volt, bocsi // Megszoktam tőled // Már megint mosolyogsz // Baj? // Nem, dehogy! Örülök neki. Nagyon is // Akkor miért hozod szóba mindig? Nem akkora dolog egy mosoly // Én értékelem az apró dolgokat, Hyung. Még téged is // Mi... // Tényleg menj haza, mert ha kajak esett ott a hó, akkor biztos hideg van. Tényleg aggódom érted, viccet félre téve, Jimin // Hű... mi ez a hirtelen megkomolyodás? // Mássz le a tetőről, egy, kettő! // De nem szeretnék // Csak nem odafagyott a barackod? // *tompa puffanás* // Mi volt ez a hang??? // Leugrottam a tetőről // Hogy micsoda?? // Mármint a széléről // J-Jimin... // Megijedtél? // Majdnem szívrohamot kaptam, te... // Ennyire félsz, hogy leugrom? // Nem, csak viccből beszélek veled most jelenleg // ... // Hyung, komolyan nagyon féltelek // Nem kell // Mi az, hogy nem kell?? Hyung, ne bosszants fel... // *egyre gyorsuló léptek és zihálás* // Hyung? Mit csinálsz? // L-lesiettem a lépcsőn és kirohantam az iskolából // Most már biztonságban vagy? A földön? // Azt hiszem, igen // Nem fura, hogy az előbb még a tető szélén ültél? // D-de, kicsit... remegnek a lábaim // Hyung, indulj haza // Le akarod tenni a telefont? // Dehogy! És azt sem akarom, hogy te tedd le // Miért? // Szeretnélek biztonságban tudni // Haza találok egyedül is // Hyung, ebből nem engedek. Sőt, hogy még idegesítőbbnek érezz, még este sem teheted le a telefont // Micsoda? De hát az sokba fog kerülni... // Fontosabb vagy bárminél, Hyung // Tényleg idegesítő vagy // Megint mosolyogsz! // ... // Jó, hogy annyira ne legyek idegesítő, majd énekelek neked egy altatót // Nem vagyok ötéves // De még mindig egy gyerek vagy, Hyung. Szóval ha akarod, ha nem, az én hangomra fogsz elaludni. És őszintén örülnék neki, ha arra is kelnél fel // Nem sok ez egy kicsit? // Megszokhattad volna, hogy én mindig sok vagyok // Ja, ez igaz. Most az egyszer igazad van // Nem csak most az egyszer, nekem mindig igazam van, Jimin // Most az egyszer nem átkozom magam, hogy téves számot hívtam fel // Örülök neki, hogy a téves szám, amit felhívtál, az enyém volt, Hyung.

Vége.