Barátságból szerelem (Kirishima x OC)

A felvételi (part 2)

...De akármennyire is féltem, már volt egy tervem. Egy tervem, ami talán be is válhat...

A terv elég egyszerű.
Mivel nem tudom a robotok és gépek gondolatait megnézni (mert nincs is), ezért a társaim ötleteit és terveit figyelem meg és megpróbálok nekik segíteni, amiben csak tudok.
És remélhetőleg ezért is kapok pontokat.
De ha nem az sem baj, legalább másoknak sikerül majd bejutniuk.

Miközben őrült tempóban rohantam a szememmel Kirit és Akirát kerestem.

Rögtön ki is szúrtam azt a jellegzetes égnek álló vörös hajat.

Ő is engem keresett, és mikor meglátott megállt és megvárta, amíg utolérem.

- Me-he-rhe meh-nyünk? - kérdeztem lihegve.
- Gyere, ott van pár! - mutatott az egyik szűk utca felé.

Miközben rohantunk Kiri kitért a lényegre:
- És mi a terved?
- Segítek másoknak és így lehet, hogy kapok pár pontot... - hadartam, mert közben már odaértünk egy 2 pontos robothoz.

Az ellenséget gyorsan elintéztük.
Én eltereltem a figyelmét, vörös hajú barátom meg konkrétan porrá zúzta.

Már indultunk is a következő gép felé, de egy pillanatra oldalra néztem és megláttam a zöld hajú fiút. Egy 1 pontos robot tornyosult fölé és már készült lecsapni, de a fiú csak állt remegve és meg sem mozdult.

A lábaim maguktól indultak meg.
Kiri is egy kicsi habozás után követett.
Útközben felkaptam egy vasdarabot, ami az egyik robotról esett le.
- Naomi várj!! Mit csinálsz? - hallottam a barátom hangját.
- Segítek neki! - kiáltottam hátra, de nem álltam meg.

A gép már csak pár méterre volt a zöld hajútól, én meg elég közel értem hozzá, hogy belenézhessek a gondolataiba.

A képességem használata közben olyan, mintha megállna körülöttem az idő. Ilyenkor ami nekem pár perc az a valóságban még egy másodperce se.

Erősen rákoncentráltam és megjelentek előttem a jellegzetes narancssárgás színű kis kockák. Mindegyikben más esemény futott. Voltak képek, érzések, gondolatok...
Úgy keresgéltem ezek között, mintha egy számítógép fájlait nézegetném.

A legtöbben félelmet láttam, meg hangokat hallottam, de nem tudtam kivenni ki és mit mond.

Aztán megjelent... All Might???
Mi köze az első számú hősnek ehhez a fiúhoz. Már éppen léptem volna tovább a következő emlékre, de valami kizökkentett.

Egyet pislogtam és újra előttem termett a robot és a zöld hajú.

Most nem volt időm a fejében látottakon gondolkodni.

Időközben Kiri is utolért és szinte egyszerre ugrottunk neki a sötétzöld színű gépnek.
Én a vasdarabbal, Kiri pedig a kezével hatalmasat ütöttünk a robotba, ami sikeresen darabokra is hullott.

A fiú még mindig félve nézte a jelenetet.
- K-Köszönöm - dadogta.
- Semmiség - mondtuk egyszerre Kirivel.

Hirtelen újból meghallottuk Present Mic hangját.
- Már csak 7 perc van hátra!

Gyorsan rohanni kezdtünk, ellenségeket keresve.
Jó párat legyőztük együtt és szerintem szereztem is pár pontot.

Aztán Kirivel szétváltunk, hogy ne köthessenek belénk mert együtt dolgozunk.

Több embernek is segítettem, megnéztem a terveiket és próbáltam valamit tenni.

Akirával is találkoztam, akinek, mint megtudtam a szél irányítása és az illúzió a képessége. Vele is legyőztünk pár robotot, így még több ponton lett.

Általában vasdarabokkal harcoltam vagy eltereltem a robotok figyelmét. Sokszor tanácsokat is adtam.

Meg is lepődtem a magabiztosságomon és egyáltalán nem féltem vagy izgultam, ami azért elég ritka az én esetemben.

- Már csak 2 perc! - kiáltotta a tanár.

És most jött a fordulat. Hirtelen megjelent egy tömbház magasságú hatalmas robot és elindult felénk.

Mindenki, köztük én is menekülni kezdtünk.
De mikor hátranéztem megláttam egy barna hajú lányt, akinek a gravitáció megszüntetése a képessége.
Beszorult a lába a törmelékek alá.

És ott volt még a zöld hajú fiú, aki megint nem tudott megmozdulni.

Ebből nagy baj lesz! Közbe lépjek? Vagy ne? Fogalmam sincs.

Nem is tudtam a fejébe nézni, mert túl messze volt és közelebb meg nem mertem menni, így csak vártam, hogy mi fog történni.

Egyszer csak a fiú futni kezdett, majd akkorát ugrott, hogy a robot fejével egy vonalba került. A jobb kezén megnőttek az izmok és egy óriásit ütött a gépbe, az pedig robbanások közepette széttört.

A fiú a látványos támadása után zuhanni kezdett. Látszott, hogy szinte minden végtagja eltört és szerencsétlenül vergődött a levegőben.

Viszont az utolsó pillanatban a barna hajú lány jól felpofozta(xD) és a képességével a levegőben tudta tartani a zöld hajút.

Nemsokára megérkezett Recovery Girl, az iskola orvosa és megpuszilta a fiút, akinek meggyógyultak a sérülései.

És pont ebben a pillanatban Present Mic megszólalt.
- AZ IDŐ LEJÁRT!

Mindenki vagy megkönnyebbülten, vagy idegesen és csalódottan fogadta a hírt.
Én is elég frusztrált (remélem jól írtam) voltam.

Mikor kijöttünk a pályáról mehettünk haza és az eredményt 2 nap múlva tudjuk meg.

Kirivel kettesben indultunk el hazafelé, de nemsokára Akira és Bakuguo is csatlakoztak hozzánk. Kiderült, hogy ugyanarra lakunk.

Egész úton arról beszélgettünk, hogy kinek hogy sikerült a felvételi.
A házunkhoz érve elbúcsúztam régi és új barátaimtól és besétáltam a bejárati ajtón...

Hát itt is lenne a következő rész, sok sok nap kihagyás után.
Bocsi, hogy mostanában egy szót sem írtam, de ilyenkor annyi dolgom van, hogy a felét
elfelejtem xD
De most egy kicsit belehúzok és ha minden jól megy karácsonyig még két részt írok és lesz egy karácsonyi különkiadás is😉
Remélem tetszett bye!👋