Barátságból szerelem (Kirishima x OC)

Első nap a suliban

Nem sokkal az után, hogy felvettek a U.A-be el is jött az első nap a suliban.

Szerencsére ekkor már nem izgultam annyira, mint a felvételi előtt.
Inkább elszánt voltam és felkészültem arra, hogy majd egy halom nehéz tanulnivalóval és kemény edzéssel találom szembe magam. Amit valamennyire jól is tettem.

És ezen a napon nagy szerepet játszott a sebem is, amit az utóbbi időben már szinte el is felejtettem, mert szerencsére senki sem kérdezgetett, hogy mi az ott a homlokomon.

Akiráéknak már elmeséltem a nagy történetet töviről hegyire.
Ahogy azt vártam, elég értelmesek voltak ahhoz, hogy felfogják a dolog jelentőségét és ne kezdjenek el faggatózni és cikizni érte, mint az 5 éves óvodás társaim.
És remélem, hogy egy normális osztályba kerülök, ahol lesz pár értelmes ember.

De akkor térjünk rá a lényegre...

A reggelem egész jól telt.

Időben felkeltem, elviselhetően nézett ki a fejem, az egyenruhám ki volt készítve a fotelomra és még szerintem jól is állt. Reggelit is kaptam, ami isteni volt, Kiri is időben ideért és ő is hasonlóan feldobódott hangulatban volt, mint én, az egész 10 perces utat végigröhögtük, mindenféléről beszélgetve és még időben a sulihoz is értünk.

Aztán csak most jött a nap izgalmas és problémákkal teli része.

A U.A. elé érve megálltunk a nagy boltívek előtt, amik alatt a felvételire menet is átmentünk.

Egy pillanatra elgondolkodtam egy kicsit. Még mindig kicsit nehéz felfogni, hogy tényleg felvettek japán egyik legjobb hősképzőjébe, és az álmom, hogy egyszer nagy hős leszek, teljesülhet.

Már vagy egy perce bámulhattam a hatalmas, üveges épületre, amikor meghalottam a közeledő barátnőm hangját.
- Szia Nao-chan! - jött oda hozzánk mosolyogva Akira. Mögötte Baku kullogott, elég unottan.
- Sziaaa! - öleltük meg egymást.
A fiúk meg csak álltak mellettünk és értetlenűl nézték a jelenetet. Ők nem értik az ilyen lányos dolgokat(xD)...

Miután abbahagytuk az ölelkezést elindultunk megkeresni a termünket.
Nagy szerencsénkre egy osztályba osztották minket, történetesen az 1-A-ba.

A suliba beérve rögtön összefutottunk pár tanárral és felsőbbévessel, akik elmondtak pár fontos dolgot és megmutatták a termünket.

A terembe belépve köszöntünk egy-egy "sziasztok"-kal "csá"-val és "hi"jal az ott lévő pár osztálytársunknak és leültünk az ajtó felőli oldalra. Én a legszélső, második padba ültem, mellém Kiri, mögém Akira, mellé meg Bakuguo.

Így négyen elkezdtünk beszélgetni és észre se vettük, hogy mennyire eltelt az idő. Pont akkor hagytuk abba amikor megérkezett egy tanár.

Aki egy... hálózsákból(???) szállt ki.
Mondjuk nem is csodálom.
Olyan volt, mintha egy hete nem aludt volna!

- Üdvözlök mindenkit, én Aizawa Shouta vagyok és én leszek az osztályfőnökötök. - mondta unottan, végnézve a társaságon. - Rögtön kezdjük is el, vegyétek fel a sportruhátokat és irány a pálya! - mondta nyugodtan és ásított egyet.

Mi csak pislogtunk rá és a fejünk tele volt kérdőjelekkel. Nincs is évnyitó? Vagy valami ilyesmi. Még semmilyen tájékoztató sem, csak úgy rögtön elkezdjük az edzést? Ez keményebb mint gondoltam...

- Na mire vártok? 5 perc múlva találkozunk a pályán. - mondta még utoljára az új ofőnk és kiment a teremből.

Még pár másodpercig néma csend volt, aztán észbe kaptunk és elkezdtük átvenni a kék, piros és fehér színű ruhákat.
Természetesen a lányok és a fiúk különvonultak.

Öltözés közben megismerkedtem a többi lánnyal. Összesen 8-an leszünk lányok, a többiek meg 14-en fiúk. Hát nagyon arányos, mondhatom.
Egyébként mindannyian nagyon jó fejek és a képességeik is érdekesek.

Ahogy Aizawa sensei kérte, 5 perc múlva ott sorakoztunk a sportpályán.

- Most pedig, hogy mindenki megérkezett elkezdjük az edzést. - jelentette be, szokásos unottsággal.

- Nyolc feladatot kell teljesítenetek, amiket általános iskolában is meg kellet csinálnotok, viszont most a képességeket is használhatjátok... - a tanár folytatta volna, de mi ennek hallatán teljesen "felpörögtünk".

Ugyanis gyűlölt tény volt, hogy általános iskolában sosem használhattuk a képességünket és otthon sem nagyon szabadott volna, mondjuk ezt nem mindenki tartotta be és nem is nagyon ellenőrizték.

Szóval most tök boldogok voltunk és már el is képzeltük, hogy határtalanul használjuk a képességeinket és azt csinálunk, amit akarunk. Csak sajnos ezt az álom képet a sensei jól elrontotta.
- Azt azért ne felejtsétek el, hogy nem szórakozni vagytok itt. Keményen kell majd edzenetek, hogy hősökké váljatok és a U.A. egyre több nehézséget zúdít majd rátok.Viszont most térjünk vissza a feladatokra. Mivel félbeszakítottatok - nézett ránk szúrós szemekkel - nem tudtam elmondani a legfontosabb dolgot. Vagyis, aki a következő 8 feladatot a leggyengébben teljesíti reménytelen esetnek bizonyul és eltanácsoljuk az iskolából. - fejezte be a mondatot.

Hogy MI??? Egy pillanat alatt lefagyott az arcunkról a mosoly és a helyébe a döbbenet és a félelem került.
De hát ezt nem tehetik! Aki utolsó azt eltanácsolják?? Ez a suli keményebb, mint hittem. És a legrosszabb, hogy bármi lehet az a nyolc feladat, vagyis bármelyikünk kieshet, köztük én is...

Körbenéztem az osztályon és mindenki olyasmi helyzetben lehetett, mint én. Na jó, voltak kivételek, mint például Bakuguo, aki szentül hitte, hogy őt senki se győzheti le.

Aztán eszembe jutott valami. Valahogy ebben az egészben volt valami becsapós. Azért ha már nagy nehezen kiválogatták a legjobbakat nem hiszem, hogy szépen lassan elküldik őket.

És most először olyat csináltam egy tanárral, amit nem szabadott volna. Belenéztem Aizawa sensei fejébe.

Észrevétlenül kicsit odébb mentem és ránéztem a kezemre. A tenyerem közepén megjelent egy sárgás fénypont, ami a képességem használatát jelzi. Aztán ránéztem a tanárral és már bent is voltam a gondolatai között. Rögtön meg is találtam a narancssárgás fényből kirajzolódó emlékek közül, amit kerestem. És igazam volt. Ez csak egy csel, hogy mindent beleadjunk, de közben meg nem is rúgnak ki senkit.

Miután kijöttem az ofő gondolataiból elvegyődve az osztályban visszamentem a helyemre. Nem maradtam le semmiről, kb. egy másodperc telhetett el azóta.

A nap ezután nem volt túl izgalmas, szóval összesürítem pár mondatba.

Végül, mint ahogy én már tudtam tényleg nem kellett senkinek elmennie. De azért nem mondtam el a többieknek, hogy az egész kamu, így mindenki görcsösen koncentrált a feladatokra. Nem kelthettem feltűnést, ezért én is mindent megtettem.
A feladatok olyasmik voltak, hogy futás, kislabdadobás, erősítések és távolugrás. Szerencsére végül egész jól teljesítettem. Közben megtudtam, hogy kinek mi a képessége és a fiúkkal is jobban megismerkedtem. Kirinek elképesztően jól mentek a feladatok és végül harmadik lett. Akira lett a második és természetesen Bakuguo az első, aki ezt már megjósolta. Hát az biztos, hogy nagyon erős a képessége.
Az utolsó helyen pedig az a szerencsétlen zöld hajú fiú állt, akit, mint később megtudtam Midoriyának hívnak. Szegény eléggé parázott is, hogy kicsapják a suliból. Az összes feladat alatt csak a kislabdadobásnál használta a képességét, de akkor még Katsukit is felülmúlta, aki ettől kis híján dührohamot kapott. Hát az biztos, hogy ők néha elég furák.

A napom további része szokásosan telt, azzal a kivétellel, hogy suli után négyesben elmentünk fagyizni.

Jó sokára itt is van a következő rész, ami egy kicsit hosszabbra sikeredett a tervezettnél.
Remélem jó lett és nagyon szépen köszönöm a 200!!! megtekintést🤗❤️