Minden, egy nyári reggelen kezdődött. Egy csendes, tábori napon. Amikor megláttam a napfelkeltében ragyogó kék szemeit sosem tudtam elfelejteni Őt. Azon aggódtam, hogy holnap látom-e majd. De a holnap csak holnap..még nem is létezett..
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ültem csendesen a padon, bámulva a nap felkeltébe, amikor odajött hozzám..mintha megszűnt volna létezni minden. És mintha csak ketten lettünk volna. Nem hittem, hogy érzek valaha még ilyet. Halkan leült mellém, és ujjaink lassan össze értek. Nem tudtam, hogy most mi lesz? - Szia - köszönt csendesen. - Szia. - Hogy hívnak? - Majának. - válaszoltam - Szép neved van! - Köszi és téged, hogy hívnak? - Balázs vagyok. És mondd, te először vagy itt? - Igen, és te? - Én már másodjára. Nem lenne kedved egy kicsit szórakozni? - Háát, nem árthat. - Gyere, elviszlek valahová. - mondta, s megragadta a kezemet. A tavaly épített a barátaival egy kis faházat az erdőben, ami a tábor mellett volt. Egy faházat, ahol csend és nyugalom van. Ahol nincsenek határok, mindenki szabad lehet. Jól érezheti magát és azt tehet, amit csak szeretne. Oda vitt el engem is..a kis faházba. Órákon át beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat..így együtt. Azt gondoltam, bárcsak örökké tartana ez a nap. Elmentünk sétálni. Elvitt engem a parthoz. Ott állt egy kis csónak. - Eljössz velem csónakázni? - kérdezte - Igen - válaszoltam mosolyogva Beültünk a csónakba, egymással szemben és eveztünk. Már szinte a tó közepére sodródtunk. Gyönyörű pirosló naplemte volt. - Mondhatok valamit? - kérdzete - Igen. - Neked van a legszebb mosolyod amit valaha láttam. - Mondhatok én is valamit? Ez a mosoly csak akkor létezik, amikor velem vagy. És ekkor a hajamból kilógó tincset a fülem mögé tűrte, megfogta az arcomat, és ajakon csókolt.
Azonnal egymásba szerettünk. Nem tudtuk a szemünket levenni egymásról. Mikor már lement a nap, és besötétedett az éj, vissza kísért engem a szobám ajtajához. - Köszönöm ezt a csodás napot! - mondtam, és adtam egy puszit az arcára. - Bármikor! - és ezzel elköszönt tőlem, majd visszament a fiúk szobájába.
Írjátok meg, hogy eddig milyen. Hamarosan hozom a folytatását!😘
