Sunrise (Átírás alatt)

𝟓.

Ａ ｎ ｎ ｅ ｓ ｚ ｅ ｍ ｓ ｚ ö ｇ

————————————————————

Másnap reggel lüktetett az egész kezem.
Felültem, a kócos hajamat hátratűrtem a fülem mögé, de egy pár tincs így is előre csúszott. Leszedtem a fáslit a kezemről. Még mindig lila volt, de már nem annyira dagadt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. 2 hét alatt rendbe fog jönni, nyugtattam magam. Felálltam és láttam, hogy még csak 7 óra van. Kinyitottam az ajtót, és kiléptem a hideg földre. Le akartam menni a lépcsőn, de ahogy lenéztem, szembe találtam magam pár ismeretlen fiúval. Azzal a lendülettel megfordultam, és a már jól ismert ajtóhoz léptem. Dörömböltem, ahogy csak a fájó kezem engedte. Egyszer csak kinyílt az ajtó, és megjelent egy kócos hajú mackónadrágos fiú. Elkapta a derekamat és bevitt a szobájába. Bedőlt velem együtt az ágyába. Az ágya még meleg volt, a levegőben meg terjengett a már jól ismert Leo illat. Betakart minket és a fejét a párnájába nyomta. Elkezdtem fészkelődni, amit nem támogatott annyira, így elkezdett csikizni. Annyira elkezdtem nevetni, hogy el is felejtettem a nappaliba lévő fiúkat. Felnéztem az aranyosan mosolygó Leora, kezemet felvezettem a hajába és beletúrtam. Ezzel  kényszerítettem arra, hogy lehajoljon hozzám. Amikor elég közel volt belesúgtam a fülébe.
-Valakik vannak a házba-suttogtam. Egy ideig értetlenül nézett rám,majd arca komor lett és hirtelen felpattant. Én ott feküdtem enyhén felcsúszott pólóval az ágyában...basszus ez félreérthető!
-Vedd fel az egyik melegítőmet-mondta rideg hangon. Kiment a szobából, és hallottam ahogy dörömböl pár ajtón. Gyorsan felkaptam az egyik szürke melegítőjét és kimentem.
Mikor kimentem a szobából, hangos kiabálást hallottam, majd egy álmos Norával találtam magam szemben, aki mögül egy semleges arckifejezésű Alex rohant le a lépcsőn. Követtük. A többiek már lent álltak. Pár fiú gunyorosan fintorgott Cameronra, aki az öklét masszírozta. Az arcát akkora utálat és undor egyveleg borította be, hogy nem lettem volna a fiúk helyébe. Ahogy jobban megnéztem őket, az egyik fogta az orrát. Túl ismerős volt. Előtörtek a parkerdőben történtek. Lucas!
-Mégis hogy van pofád visszajönni, azok után amit csináltál te mocskos...-indult meg megint Lucas felé Cameron, de Nate elkapta. Lucas hátra lépett egyet, majd közvetlen oda ment Leo elé.
-Nem tehetek róla Walker, hogy....-kezdte a mondandóját csakhogy észre vett engem a háttérben.-Naaa neee...meghúztad a vöröst?!-tátotta el a száját a fiú.Leo erre nem mondott semmit, de láttam, hogy összeszorult az álkapcsa.
-Elég volt Peterson, mondjad mit akarsz. Semmi jogod nincs ide jönni, kidobtunk innen-mondta Rayen.
-Csak a maradék cuccomért jöttem, csakhogy valaki meglátott minket-nézett rám Lucas mérgesen. Nyeltem egy nagyot.
-Anne arról nem tehet, hogy gerinctelen voltál szólni, hogy ide jössz-mondta Leo gúnyosan. És itt elkezdődött a vita. Mindenki vitatkozott rajtam, és Alexon kívül. Norát párszor el kellett kapnia Leonak, mert neki ment volna a fiúknak.
Hátul álltam Alex mellett. Hallgattam egy ideig. Amikor kezdtek elfajulni a dolgok feljöttek a régi sérelmek, ezért Alex közbe szólt. Kicsit túl hangosan is.
-Édes Istenem takarodjatok már a házunkból-mutatott az ajtóra. Lucas szólásra nyitotta a száját, de Alex megelőzte.
-Lucas ha nem mentek el most, akkor én magam doblak ki titeket-mosolygott. A 3 fiú megindult a kijárat felé, de még Lucas vissza szólt.
-Elég szánalmas egy banda vagytok, hogy mindenféle jött ment undorító porszemet felkapartok-intézte nekem szavait. Oda mentem az ajtóhoz és becsuktam utána. Egy ideig néztem az ajtót és próbáltam visszafojtani az egyre növekvő gombócot a torkomban.
Megfordultam a többiekkel szembe. Egyes embereknek indulatos volt az arca, valakinek sajnálkozó. Utáltam ezt az érzést. Sajnálat. Kiskorom óta soha nem voltak barátaim, csak utálóim, de az nagyon sok. Rámosolyogtam a többiekre.
Szólásra nyitottam a számat, de Rose megelőzött.
-Tudjuk jól vagy-nem lehetett semmit leolvasni az arcokról. Beletúrtam a hajamba, de megszólalni már nem tudtam. Úgy éreztem, hogyha megszólalok elbőgöm magam. Így csak bólintottam egyet és elindultam a lépcső felé. Nagyon szemét húzás volt ez Lucastól. Fent az emeleten bementem a szobába és beültem az ágyba. A fejemre húztam a takaróm és hagytam, hogy az agyam túl komplikálja ezt a gyerekes beszólást, nem akartam sírni .Pár perc múlva nyílt az ajtó, egyre közeledtek felém a léptek, majd Leo bebújt az ágyba és magára húzza a takarót ő is. Oda nyúlt és megsimogatta az arcomat. Megint léptek, ezúttal Nora. Ő is befeküdt az ágyba közvetlen a lábamhoz, és megcsikizte a talpam. Megint léptek. Rose befeküdt Leo lábaihoz és megfogta a kezem. Megint léptek, Alex és Cameron. Bebújtak mögém és ők is átöleltek. Újabb léptek, Nate. Befeküdt a két lány közé. Megpaskolta a lábam, és bele is csípett. Az utolsó embert vártuk, csakhogy nem jött, majd valaki ránk vetette magát. Mindenki egytől egyig majd megfulladt a nevetéstől. Rayen lehúzta rólunk a takarót és elkiáltotta magát.
-ÉHES VAGYOK!!!-azzal a lendülettel felkapta Norát a vállára, és elkezdte a lépcsők felé cipelni. Nate is felállt, és sajnos a sikítozásom ellenére is elkapott. Még  láttam, hogy Alex hozza Roset. A két fiú, Cameron és Leo pedig tehetetlenül álltak. És ezután majdnem megfulladtam a röhögéstől. Cameront Leo felkapta mennyasszony pózba, és úgy hozta. A többiek is meglátták, és már sírva nevettünk. A két fiú pedig így ült le a kanapéra, egymás ölébe. Már fájt a hasam a nevetéstől...